Mi kell ahhoz, hogy egy ember megadja magát Istennek? Sokszor ez nagy kérdés… Nagy kérdés akkor, amikor egy gyermek keresztyén, hitvalló családban nő fel, s a szíve kemény marad a Mindenható számára, s harcol kézzel-lábbal ellene.
Sokan vagyunk úgy, hogy vágynánk arra, hogy gyermekünk-hozzátartozónk megtérjen, meglágyuljon Isten számára.
Hétvégén a gyülekezetben vendégeink voltak. Két fiatal srác, akik a tatabányai gyülekezetplántálás során megtértek, s hitüket megvallva bemerítkeztek teljes víz alá merítéssel. Így szokás bibliai gyülekezetekben.
Az egyik srác – szinte gyermekkora óta ismerem – tett bizonyságot az életéről. Úgy ismertem, mint aki számára nincsenek határok, meglehetősen próbára tette a környezete toleranciáját.
Középiskolás volt, kollégista. Érkezett egy új gyerek a koleszba, s ő megpróbált vele barátkozni. (Azt hiszem túl sok igazi barátja nem volt ez idő tájt.) Az egyik reggel még ébresztő előtt a újdonsült barátjával kimentek futni. Egy üzemi úton futottak, gyakorlatilag azon forgalom nem szokott lenni. Akkor volt… Vesztükre. Egy munkásokat szállító busz nem vette őket észre, s beléjük rohant. A barátja a helyszínen meghalt, míg ő „megúszta” egy könyöksérüléssel. Az őket ellátó mentős ennyit mondott neki: „Veled még terve van Istennek”.
Teltek a hónapok, évek… Összefutott a gyülekezetplántáló csapattal, akik szolgáltak felé. Az ő szíve válaszolt a Mindenhatónak.
A Mindenható megajándékozta őt igazi kapcsolatteremtő képességekkel. Akivel csak találkozik, Krisztusról beszél neki.
Tudod-e, hogy veled is terve van Istennek? Te mikor válaszolsz Neki?