“Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR…”

"Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR…”

Egy hálaadónapi megemlékezés margójára

Szeptember 16-án és 17-én adtunk hálát azért a 100 évért, amelyen a Komáromi Baptista Gyülekezetet hordozta Istenünk. Előkerültek nevek, történetek, csodák, élmények… A meghívottak között jelen voltak azok a lelkipásztorok, akik Komáromban szolgáltak. Ha nem személyesen, (mert már nem élnek), akkor hozzátartozóik közül sokan. Velünk együtt ünnepeltek sokan, akiknek a gyülekezethez volt bármilyen kapcsolódása. Megtisztelték a megemlékezést a város vezetői, a testvéregyházak képviselői.

Eddig a történet…

Az ünnepség után, amikor már a szeretetvendégség zajlott sokakkal sikerült beszélgetnem, volt olyan, akivel tényleg csak pár szót, míg másokkal hosszabban.

Egyik beszélgetőpartnerem szóvá tette, hogy emberek ünnepeltetik magukat, s miért nem Isten van ennek a középpontja…?

Megfogalmazódott bennem néhány gondolat emlékezéssel, ünnepléssel kapcsolatban. Ezt igyekszem megosztani alapvetően a Biblia fényében.

1          Az emlékezést Isten adja parancsba.

Több olyan idézet van a Bibliában, ahol Isten parancsba adja a múltra való emlékezést. Ezek közül egyet választott a Komáromi Baptista Gyülekezet vezérgondolatának az emlékező ünnepségre. Ez az idézet így szól:

"Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?" 5Mózes 8:2

Másik ilyen emlékezést parancsba adó Ige a Józsué könyvében olvasható a Jordánon való átkeléssel kapcsolatban. Itt emlékköveket gyűjtetett Isten a törzsek vezetőivel, a törzsek száma szerint.

"Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek! És ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké." Józsué 4:6-7

2          Az emlékezés Isten működő cselekedeteire utal

A fenti két idézet is, s mások is azt célozzák meg az emlékezésre való felhívás kapcsán, hogy Isten „nagyságos dolgait” vegyük számba. Erre utal a 78. zsoltár is, amikor azt mondja, hogy:

"Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt." Zsoltárok 78:3-4

Hallottuk őseinktől, s engedelmeskedve Isten parancsának, elmondjuk a fiainknak…

Jézus ugyanerre az emlékezésre, s hirdetésre utal, amikor az úrvacsora kapcsán mondja:

"És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" Lukács 22:19

Mi a keresztyénség, ha nem Jézus Krisztus Urunk váltságáldozatára való emlékezés? Emlékezünk rá, s ünnepeljük Jézust, amikor erre gondolunk, s erről beszélünk.

3          Az emlékezés gyakorlata hitünket erősíti

Az igehirdetés, mint a keresztyén misszió talán legfontosabb eleme az emlékezést használja fel arra, hogy hitet ébresszen Isten a hallgatóság szívében. Erről Pál beszél:

"A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által." Róma 10:17

4          A keresztyén misszió alapja a hirdetés

S mit hirdet? Péter megfogalmazásában:

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;" 1Péter 2:9

5          Az Isten sokszor embereken keresztül működik

A Biblia lapjain olvashatunk egy csomó névről, akiken keresztül Isten munkálkodott. Szolgák voltak, de Isten használta őket arra, hogy Ő megdicsőüljön általuk. Szolgák, akik engedelmeskedtek Istennek.

A komáromi 13 lelki vezető is szolga csupán, akik itt éltek kéznyújtásnyira tőlünk, s engedelmeskedtek Istennek. Emberek voltak, gyarlók, nyilván lehet rajtuk „fogást találni”, de a lényeg, hogy hisszük, hogy a nevük fel van írva abba a bizonyos nagy könyvbe.

6          Az Isten a cselekedetünket számon tartja…

… és megemlékezik róla.

Ha a Nehémiás könyvét lapozgatjuk, akkor a városfal építése kapcsán az Ige megemlít név szerint embereket, akik tevőlegesen dolgoztak a fal kijavításán. Megemlíti azt is, hogy anyagiakkal is támogatták a munkát.

A komáromi imaház építése kapcsán mi tudunk arról, akitől hozzájuthatott a gyülekezet az imaház épületéhez, tudjuk, hogy kik dolgoztak annak a tetőszerkezetén, kik voltak azok, akik a belső tér kialakításán fáradhatatlanul munkálkodtak.

Hisszük, hogy Isten is tud ezekről az emberekről, hisszük, hogy Ő számon tartja tetteiket.

Ő számon tartja a titokban végzett jó cselekedeteket is. Azokat a pénzösszegeket, amelyekkel emberek segítették a misszió munkáját itt Komáromban. Névtelenek ők, akik nem akarták, hogy az ő nevüket magasztalja bárki is, de az ő jutalmuk Istennél van.

7          Összefoglalva

Azért írtam le ezeket a bibliai igazságokat, hogy úgy tekintsünk ünnepeinkre, mint Istentől elrendelt mérföldkövekre, amelyek inspirálják, gerjesztik bennünk a hálaadást természetesen nem emberek felé, hanem a cselekvő, gondoskodó Isten felé. Ha Ő nem felejti el a Nehémiásokat, Pál apostolokat, akkor mi miért tennénk?

Istené legyen a dicsőség azért, hogy felbátorított olyan embereket, akik hitből cselekedve Őt szolgálják.  Isten adja, hogy én is közte legyek.