A lejáratott szó

Különböző emberek vesznek bennünket körül. Vannak olyanok, akikkel szívesen vagyunk. Vagy ő szívesen van velünk. Azt mondjuk, hogy szeretjük őket, s ők is szeretnek minket.

Egy-két ismerősöm igyekszik nem túl kerülni hozzám, tartózkodó, kifejezi a viselkedésével, hogy nem kér a társaságomból, nem szeretne közös programot. Persze azt mondja, hogy mennyire szeret… Egy idő után ez a szó ezeknek az embereknek a szájából lejáratott szóvá válik.

Nézzük ezt a helyzetet! Nyitott lennék valaki felé, de ő nem nyitott felém. Hiányzik a kölcsönösség. Lesz ebből barátság? Aligha!

Mi lehet az akadálya annak, hogy alzárkózás van? Miért zárkóznak el tőlem, s adott esetben én miért zárkózok el a másiktól? Melyek lehetnek a falak, ami ezt az elzárkózás keletkezik? Ki generálja ezeket?

Egy ilyen vizsgálódás záródhat azzal az eredménnyel, hogy felismerem: nem én vagyok, aki a falakat generálja!

De hogy is állunk a szeretettel? Mert, hogy onnan indultunk el…

Lehet-e úgy szeretni, hogy falakat építenek egymás közé a felek?

Azt olvassuk a Bibliában:

’Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével. Aki azt mondja: „szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik, hiszen hogyan szerethetné Istent, akit sohasem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát? Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az a testvérét is Isten szeretetével szeresse.’ (1 Ján 4,19-21)

Isten szeretett minket, sőt előbb szeretett minket!

Jó lenne tudni, hogy mit takar ez a szó Istennél! Önzetlenséget, nyíltságot, önfeláldozást, testté lett értünk, hogy megmentsen, s azt hiszem még hosszú a sor.

A gyűlöl szó itt azt gondolom jelentheti azt, amit fentebb felsoroltam, a szeretet ellentétét: önzőséget, távolságtartást, a segítségnek az érdekek általi irányítását, a haragtartást, a megbocsátatlanságot stb.

Ha jól belegondolok, most azt kell eldönteni, ha valóban önzetlen szeretettel szeretnék szeretni, azzal a szeretettel, amivel az Isten is szeret, hogy függetlenül attól, hogy a másik milyen érzelmeket mutat felém, ezzel az önzetlen szeretettel kell szeretnem. Ha nem teszem, akkor Istent sem szeretem…

Tudok-e így szeretni?

Nem, hiszen zavar a másiknak az álszeretete. Mit tehetek?

Jakab szavai segítenek:

Ha valakinek bölcsességre van szüksége, egyszerűen csak kérje Istentől, és meg fogja kapni! Hiszen Isten mindenkinek örömmel, nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad. Viszont aki kér tőle valamit, az bizalommal kérjen, ne kételkedve!’ Jakab 1,5-6

A bölcsesség Isten parancsainak az ésszerű alkalmazása.

Isten adjon kegyelmet, hogy tudjuk ezt a bölcsességet alkalmazni, s ha nincs kérni Istentől