Vetünk és aratunk

Isten országában van egy alapszabály, egy törvényszerűség. Pál apostol ezt úgy fogalmazza meg:

'... amit vet az ember, azt fogja aratni is: ' Galata 6:7/b

Belegondoltál már kedves olvasóm, hogy mennyi mindent vetettél már életedben? Jót is rosszat is...

Az is vetés, amikor igazságtalan vagy a gyermekeddel... Vagy lusta vagy, s szalad a ház odahaza... Esetleg mindent megengedsz a gyermekednek...

Ugye nem kell soroljam. De nézzük a másik oldalát is:

Vetés, amikor azt látják a családtagok, hogy a napot Isten beszédének az olvasásával kezded... Az is, amikor gyöngéd (ugyanakkor határozott) vagy a gyermekeddel...

Vetés ez is, s vetés a másik is.

Milyen aratás lesz ebből?

Mit tanul meg ezekből a gyermeked? Esetleg a házastársad? Vagy a szomszédod?

Istenre találnak ezeken a magvakon keresztül, vagy éppen eltávolodnak tőle?

Vannak magvak, amelyek egy hét alatt kikelnek, vannak, amelyeknek több idő kell. Termést hoznak pár hónap alatt, de lehet, hogy évek kellenek hozzá.

Csodálkozhatsz, hogy miért úgy viselkedik gyermeked... Pedig lehet, csak egy mag hozott éppen termést...

Figyelj ma (is) a vetőmagvaidra. Nehogy káros magvakat vess el...!