Ki az igazi (3)

Avagy gondolatok a párválasztás témájában

Előzőekben lerögzítettük, hogy a házasság Isten akarata, s az Ő beszéde tekintély számunkra. Ha ezzel nem értesz egyet kedves Olvasóm, akkor gondot fog jelenteni a továbbiak elfogadása, mivel azok Isten tekintélyén nyugszanak.

Nagy dilemma szokott lenni, hogy helyes dolog-e a hívőnek hitetlent választani házastársnak, vagy azok között keresgélni…

'Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” ' 2Korinthus 6:14-18

Ezt a mondatot szeretném vizsgálni: „Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?”.

Nézzük meg két személy (legyen A és B) közösségét vizsgáljuk. A következő opciók lehetnek:

  • A) személy elkötelezett Krisztus mellett, B) személy elfogadja a másik elkötelezettségét.
  • A) személy elfogadó, B) személy elkötelezett
  • A) és B) személy elfogadó.
  • A) és B) személy is elkötelezett.

Vegyük példának azt az esetet, amikor A) (nő) megházasodik B) személlyel, aki muszlim, azok közül is a radikális fajta. Mi lesz a sorsa A) személynek ebben a házasságban, s mi lesz a sorsa az ebből a házasságból születő leánygyermeknek? Nekem volt ilyen ismerősöm. Láttam hogyan bánik a muszlim a nővel. S ha az ember a médiát figyeli, hogyan bánnak a nőkkel az iszlám alattvalói.

Persze, mondhatja a kedves Olvasó, hogy ezek egyedi példák. Talán még hajlanék is rá, hogy elfogadó legyek ebben, ha Isten Szava nem kérdezné meg, hogy milyen közösség lesz ebből a kapcsolatból. Tehát nem az a kérdés, hogy az általam felhozott, egyébként valóságos eset egyedi-e vagy sem, hanem az, hogy a társat kereső ember engedelmes-e az Isten Szavának vagy sem?

A példám vallási különbözőséget említ, muszlim és keresztyén kapcsolatot, de említhetek keresztyén kultúrkörből is példát, amikor elkötelezett hívő és vallásos keresztyén kerül kapcsolatba, s lesznek egy pár.

Az elkötelezett hívő, aki Krisztus tanítványa, szeretne tanítvány életet élni, Krisztust szeretné követni. A vallásos társa? „Nem kell azt annyira komolyan venni, ne legyél bigott!” – mondván megakadályozza a tanítványi életben a társát. Nekem a szüleim voltak ebben a helyzetben. Anyám közel negyven évig volt akadályozva a gyakorlati hitéletében, apám halála után merítkezhetett be s élhetett tanítványi életet.

Gondolkodjunk ezen:

Önnek is van története kedves Olvasóm. Megírja nekem a saját történetét?

Folytatom...