Ki az igazi? (5)

Avagy gondolatok a párválasztás témájában

Milyen okból kérnek segítséget párválasztás témában?

Néhány jellemző történet:

  1. Minden problémás történet a „megsajnáltam” kifejezéssel kezdődik.
  2. Elvált az illető, s gyermekeit egyedül neveli, s ő menne „segítőnek”. Kérdezem én: bébiszitternek? Nem – volt a válasz, odaköltözne hozzá. Szeretne vele összeházasodni? Nem! Ki tudja mit hoz a holnap, még az is lehet, hogy nem illünk össze. Összegezve: Szeretne valakivel, aki nehéz helyzetben él, élettársi kapcsolatot, de felelősség nélkül, s elkötelezettségek nélkül.
  3. Hölgy érdeklődik, hogy J. lesz a férje? Érdeklődöm tőle, hogy biztosan megkérdezte J-től, ő mit mondott? Fel sem merült az, hogy feleségül vegye, ott él vele, már x ideje „összebútoroztak”, de ígéretet nem tett J. Összegezve: Felelősség nélkül együtt élni, élvezni az együtt élés anyagi és lelki előnyeit, s a másikat bizonytalanságban tartani.
  4. Hölgy érdeklődik, hogy mikor kap hozzáillő társat? Furdal a kíváncsiság, ezért megkérdezem tőle, hogy hol és milyen körben ismerkedett férfiakkal, hogy felmerül a kérdés benne ezzel kapcsolatban. Hát ő nem ismerkedik, ő egy otthon ülő fajta. Tényleg, miből gondolja azt, hogy valaha lesz társa? Nem hozzáillő, bármilyen?
 

Ha megnézem ezeket a történeteket, találok rossz indítékú társkeresést, eleve gonosz, istenellenes hozzáállást, s sok minden benne van ezekben. Igazából csak akkor jönnek igazán felszínre, ha egy (inkább sok) őszinte beszélgetéssel ezeket felszínre hozzuk. Ha benne van a segítségkérőben a változás szándéka, a helyes iránynak a vágya. Mit akar Isten? Hogyan helyes?

Kedves Olvasóm!

Párt keresel? Vagy benne vagy egy helyzetben, kapcsolatban, s megoldást vágysz? Tényleg a megoldást várod? Írj, hogy beszélgethessünk!

Folytatom…