Az irgalomról

A közelmúltban egy ismerősöm egy rövid videót tett közé egy balesetről. Forgalmas út. Az úttesten egy fekvő ember. S a magatehetetlen embert kikerülték gyalogosok, s gépjárművek anélkül, hogy bárki odament volna segíteni.

A Bibliában olvashatunk egy szakaszt… Engem mélyen elgondolkodtatott:

„…"De ki a felebarátom?" Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj." Lk 10,25-37.

Mi a helyzet a pappal és a lévitával? Mindkettőjüknek arra volt rendelése a Mindenhatótól, hogy segítőkész, hogy irgalmas legyen. Ehelyett mindkettő kikerülte a bajbajutott embert, s tovább ment.

Jött a samáriai. Neki nem volt kiküldése arra, hogy irgalmas legyen. Őt bálványimádónak tartotta mindenki, mert a samáriaiak ilyenek. S ő mégis segített. Időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve segített biztonságos helyre juttatni azt az embert, aki képtelen magáról gondoskodni.

Különös ebben a történetben, hogy vannak emberek, s a pap és a lévita ilyen ember, aki visel egy titulust, van rangja, de a cselekedetei nincsenek összhangban a viselt ranggal. S vannak emberek, akik nem foglalkoznak ranggal, de segítenek, amikor kell.

Mi melyik csoportba tartozunk?

Keresztyénnek valljuk magunkat, de a minimális könyörületnek is híján vagyunk, vagy nem hangsúlyozzuk agyon a vallásos mivoltunkat, de képviseljük ezen a földön a könyörületes Istent?