Gondolatok a halottakról

Mindenszentek napja van. Függetlenül attól, hogy valaki hitvalló keresztyén, vagy valamelyik népegyháznak a vallásos tagja a halott hozzátartozók hatással vannak érzelmeinkre. Vannak, akik a temetői látogatásból nagy eseményt csinálnak, vannak, akik ezt mellőzik. Senkit sem hagy ez hidegen.

A halál egy életidegen dolog, s mivel idegen, mindenkinek van ezzel kapcsolatban állásfoglalása.

Hiszek Jézus Krisztusban! Abban a Krisztusban, akit a Mindenható értem halálra adott, s helyettem halt meg a maga idejében. S azt is hiszem, hogy ahogy Ő feltámadt, a maga idejében én is fel fogok támadni, s minden halottnak is ebben lesz része.

Hiszek abban, hogy azt, hogy az örökkévalóságot a Jézus Krisztussal fogom eltölteni, vagy azon a helyen, amiről úgy ír a Biblia „ahol lesz sírás és fogcsikorgatás”, nos ezt itt életemben kell helyre rakjam. Életemben kell bűnbánattal és megtéréssel tisztázni, hogy az Isten az ő kegyelmét nekem is felkínálja, s én ezt elfogadhatom. Erre életemben van lehetőség, de halálom után ezt semmilyen módon nem tudom befolyásolni sem magam sem más ember. Senki nem tud engem a mennybe „beimádkozni”, s nincs az a purgatórium, amin átjutva egyszer csak a mennyben találhatnám magam, ha életemben nem fogadtam el az Isten kegyelmét.

S azt is hiszem, hogy helye van a gyásznak. Helye van a megemlékezésnek. Helye van annak, hogy szeretteinkről megemlékezzünk egy szál gyertya és némi csend kíséretében.

Igen, ma kint jártunk a temetőben, s megemlékeztünk elhunyt családtagjainkról. Édesapámról, édesanyámról, feleségem családtagjairól, azokról, akiket személyesen nem ismerhettem.

Nem beszéltem hozzájuk, s nem imádkoztam a lelkük üdvösségéért. Egy dologra mégis jó volt ez a megemlékezés. Mégpedig arra, hogy tudatosítsam magamban azt, hogy az életem, ha csak a földi életben reménykednék, akkor egy nyomorult élet lenne. De van reménység:

'Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!' 1Thesszalonika 4:13-18