Atyámfia?

"Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz?" (Mal.2,10)

Kikopott a mindennapi szóhasználatból az atyámfia megnevezés. Talán fellelhető még az egyházi körökben, de ha a hivatalos levelet így írjuk alá, hogy "atyafiúi köszöntéssel", akkor már azzal számolhatunk, hogy maradinak titulálnak. Pedig az "atyámfia" megnevezés pontosan azt jelenti, hogy az én személyes atyámnak a fia az illető, tehát testvérem, mégpedig nem vérségi fokon, hanem olyan meghatározással, amit a János evangéliumának első részében olvasunk. A mennyei Atyának a fia ő is. Ha nyelvileg nem is alkalmazzuk, el kellene ezen gondolkodni. Hogyan viszonyuljak a másik emberhez Isten szerint? Egyetemes imahét kezdődik. Rengeteg kérdés feszül egymásnak. Nehéz az ökumenizmus. Mindenkinek külön-külön igaza van. Át tudunk-e lépni ezen a héten az általunk emelt határokon? Meglátjuk-e a másikban a testvért? Ő az atyánkfia. Ne legyünk bölcsebbek az Írásnál. Szeressünk, és legyünk hűségesek a közös Teremtőnkhöz. Ámen.

Forrás: Isten szava hozzánk

Egy börtönlátogatás apropóján

Bejárok egy fegyintézetbe lelkigondozni. Legalábbis néhanapján… Ez azt jelenti, hogy ritkábban, mint valójában kellene. Az általános benyomás benn a „házban”… Zaj, türelmetlenség. Mind a fogvatartottak részéről (azt valahogy megértem), de a fegyőrök részéről is (ha belegondolok azt is)… A fogvatartottnak minden azonnal kell. Ha fürödni szeretne munka után azt is azonnal. Ha fáj a feje, a gyógyszer is azonnal kell… Miért ez olyan feltűnő? Mi idekinn nem ugyanígy vagyunk ezzel? (tovább…)

Az elköteleződés engedelmességgel jár

Mottó

Jézus mondja: Jn 6:38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.

Mi az Úr Jézus elkötelezettségi mottója? Egyértelműen engedelmeskedni annak, aki őt elküldte a földre, a Mennyei Atyának.

Ennek az engedelmességnek van látható jele az Úr Jézus életében. Keresztelő Jánosnál bemerítkezik, kifejezve ezzel, hogy vállalja az Atya által rábízott feladatokat, küldetést.

Van a Bibliában egy történet, ami segíthet nekünk abban, hogy ráérezzünk az engedelmesség jó ízére:

Lukács 5,1-11 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

Vegyük észre a történetben az embert, aki dolgozik keményen. S eredménytelenül… Aki dolgozott már műszakban, ahol a 8 vagy 12 órát csontig végig kell dolgozni, az átérzi mit jelent az eredménytelenség. Az eredmény erőteljesen motiválja, buzdítja az embert.

Dolgoztam úgy, hogy a műszak vége felé derült ki, hogy valami minőségi kifogás miatt az abban a műszakban termelt darabokat ki kellett dobni. Ez azt jelentette, mintha abban a műszakban nem dolgoztunk volna. Nem termeltünk értéket.

Ez egy halász életében azt jelenti, hogy nincs produktív teljesítmény, nem tud a családjának mit adni enni.

S ekkor jön Jézus…

 

Gondolom küldött egy sms-t a halaknak, hogy legyenek szívesek befáradni a hálóba… Nem tudom milyen kommunikációs csatornát használt a halak felé, mindenesetre, amikor a szavára a halászok újra kivetették a hálót, akkor: annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.

Ha Jézus is benne van a munkában, akkor az nem terméketlen. Ha van engedelmesség, akkor van eredménye.

Péterék megtehették volna, hogy a szavaikat valóra váltsák: Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk. Ha itt kiteszi a pontot a mondat végére, akkor hazamehettek volna azzal az érzéssel, hogy ma (sem) fogtunk semmit. Minek hajóztunk ki tulajdonképpen?

S bezsákoltak volna egy marha nagy frusztrációt. Minek élek valójában, semmi haszna az életemnek.

Ismertem olyan embert, aki még a munkanélküliségi jelenség kezdetén, amikor kirakták a munkahelyéről, s fölöslegesnek, s haszontalannak érezte az életét, egyszerűen öngyilkos lett. 

Ez az érzés egy ilyen érzés, lelkileg teljesen mélyre szántó, s kegyetlen gondolatokat hoz ki az emberből.

Péter viszont befejezte a mondatot: de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.

Jó döntés volt…

Pedig gondolom nagyon fáradt volt már… Biztosan fájt a lába, a háta… S nyilván a felesége is nagyon magányos volt odahaza… Lehet, hogy a gyerek is betegen feküdt otthon…

S akkor jön ez a Jézus, s túlórát kér…

S a túlórának most meg volt a haszna. Ez a két óra munka többet hozott a konyhára, mit az előző nyolc…!

De nem csak anyagi haszna volt.

Luk 5,8 Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"

Érdekes: a Mester előlép Uramnak. Jelentős változás!

Jézus nem csak eredményessé teszi a munkádat (áldások, gazdagság, egészség, bővölködés, prosperyti gospel), hanem egy egészséges önismeretre is eljuttat. Vele felismered, hogy ki is vagy valójában. Vele eljutsz a bűneid felismerésére. Vele eljutsz egy helyes értékrendre.

Vegyük észre: Péterék Jézus szavára megcsíptek az évtized üzletét, éppen beindult, felvirágzásnak indult a halász társas vállalkozás, s egy szó: - Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! -, s ők ott hagyták az aranyat tojó tyúkot, akarom mondani hajót, s: mindent otthagyva követték őt.

Ez a cselekmény látszólag nem normális. Otthagyni egy jól fizető állást, s beállni egy szektába…

Te milyen állapotban vagy? Önismeret rendben? Munkáddal el tudod tartani magadat, családodat? Értelmes dolog, amit csinálsz? Hatékony, termékeny?

Figyeld:

Mt 28:19-20 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,  tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Ma ezt mondja a mester!

Apropó: Jézus neked még csak mestered, vagy már urad?

Általmentél már azon a szemléletváltozáson, amin Péter a túlóra alatt átment?

Luk 5,10 Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!

Mi akadályoz abban, hogy engedelmeskedj az Úrnak?

Ámen

 

Kötelezd el magad… II

Milyen az a hétköznapi életben, amikor egy ember elkötelezi magát valamire?

Ha elkötelezett magad arra, hogy be jársz dolgozni akkor ez azt jelenti, hogy minden nap ugyanabban az időben fel kell kelni el kell végezni a reggeli teendőidet, felkerülni a buszra vonatra gépkocsira, amivel mész és elmenni dolgozni. A környezeted ebből azt fogja tapasztalni, hogy te egy megbízható ember vagy, akire lehet számítani.

Ha iskolába jársz, ugyanez a helyzet. Minden nap fel kell készülni a következő órákra, el kell készíteni a házi feladatot, meg kell tanulni a megtanulandókat. Ha ezt teszed, soha nem érhet meglepetés, soha nem ér váratlanul a számonkérés.

Az elköteleződés egy döntéssel kezdődik.

Kell egy időpont az életedben, amikor hozol egy döntést. Elhatározom, hogy ezentúl… ezt vagy azt megteszem, vagy mást pedig nem teszem meg.

Viszont ezzel a döntéssel nem fejeződik be a dolog!

Jn 15:9 "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.

A megmaradás…

Róm 12:9/b ... Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz,

Az elköteleződésedben akkor tudsz benne maradni, ha döntésedhez ragaszkodsz. Dönthetsz mellette és ellene. Lehetnek jó döntéseid… De ha nem vagy állhatatos, kitartó a döntésed mellett, akkor értelmetlen volt a döntést meghozni.

Istennek tetsző dolog a kitartás, az állhatatosság:

Gal 5:22 A Lélek gyümölcse pedig: … hűség,

A gyümölcs kifejlődése nem megy egyik pillanatról a másikra. Nagyon sok gyakorlás szükséges hozzá. Ez azt jelenti, hogy a jó dolog mellett el kell magad kötelezd: ma is és holnap is, és holnapután is eltökélten meg kell cselekedni a jót. Ha ezt teszed, szokásoddá válik. S ha szokássá vált, akkor ez a jellemed részévé lesz.

Ézs 26:3 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.

Mit jelent az Úrban bízni? (Ez nem csak az Istenben való hitre vonatkozik. Ez része a mindennapjainknak is.)

Péld 3:5-8 Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.

Te hogy állsz ezzel a bizalommal?

 

Emlékezni halottainkra

Gondolatok Hallowen, s Mindenszentek kapcsán

Eltelt egy esztendő, s vannak hozzátartozók, szeretett személyek, akik már nincsenek köztünk. Igaz ez akár veszünk ezekről tudomást, akár nem.

De miért keletkezik ebből a tényből blogbejegyzés, mi az, amit szeretnék továbbgondolni félig hangosan, a ti szemetek láttára, fületek hallatára?

Így a kérdéses dátum közeledtével, s múltával felerősödik egy vita a keresztények között gyülekezetekben, s az interneten is azzal kapcsolatosan, hogy az egész halottak napi ünnepkör mennyire az ördögtől van, mennyire egy pogány hagyomány beépülése ez a keresztény hitvilágba… Gyakran oly annyira erős ez a vita, hogy testvérek, barátok esnek egymás torkának, s megy a csata, gyakran a megbotránkozásig.

Mielőtt bárki elkezdene „beskatulyázni”, szeretném leszögezni, nem fogok, nem szeretnék állást foglalni egyik tábor mellett és ellen, sőt semmilyen tábor mellett és ellen sem! Nem szeretném vitatni azt, hogy volt a kelta hitvilágban egy hagyomány, egy ünnepkör, ami megszólalásig hasonlít a keresztények szokásával, hagyományával.

Azon sem szeretnék vitatkozni senkivel, hogy hogyan gondolkodjon saját szeretteinek emlékéről. Azért nem szeretnék, mert nekem is vannak szeretteim, akik már nincsenek közöttünk, s nagyon hiányoznak. Nagyon hiányzik az édesanyám, édesapám, Juditka. Kimondhatatlanul fáj az, hogy nem tudok velük találkozni, nem tudok velük beszélgetni.

Édesapám halála után nagyon hosszú ideig vádoltam magam, hogy nem tudtam illendő módon elbúcsúzni tőle, s úgy váltunk el, úgy kell rá emlékeznem, hogy az utolsó találkozás vele egy veszekedés volt.

Édesanyám halála – ekkor már az Úr gyermeke voltam -, másként érintett. Nem voltam ott a betegágyánál az utolsó időben. Amikor utoljára láttam már nem hiszem, hogy megismert, a találkozást követő éjszaka meg is halt.

Juditkánk halála számomra értelmetlen és megmagyarázhatatlan, bár hiszem és meggyőződésem, hogy Teremtőjével, s emberekkel megbékülve költözött haza.

Miért érzem úgy, hogy írnom kell a halál, az elékezéssel kapcsolatban?

Azért, mert minden ember számára elkerülhetetlen a halálnak a kérdése. Vagy már vesztett el valakit a szerettei közül, vagy majd fog. De legfőképpen azért, mert magunk is ezzel fogunk szembe nézni, hacsak addig az Úr el nem ragad bennünket magához.

Minden emberben, aki ütközik a halállal, küzd az elvarratlan szállal. Lehet, hogy rendben elbúcsúzott szerettétől, megbocsátott neki, látszólag minden rendben van. Mégis elvarratlan a szál, mert az élő élet és a halál nem összeegyeztethető. Mondhatom, hogy minden rendben, de valójában nincs rendben. Elvesztettünk valakit, aki nincs, nem tudok vele beszélgetni, nem tudom megsimogatni, nem tudok csak egyszerűen vele lenni. Ez hiány, ez deficit, amivel nem tudok elszámolni.

A Bibliát olvasva, elég sok bátorítást kapunk halál és élet, földi élet és mennyei élet ügyében. Beszél róla a Biblia, mert a Mindenható, aki a vigasztalás Istene, meg akar vigasztalni. És újra és újra vigasztalásra szorulunk.

1Thessz 4:13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.

1Thessz 4:14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.

1Thessz 4:15 Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.

1Thessz 4:16 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,

1Thessz 4:17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.

1Thessz 4:18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.

Időről-időre meg kell erősödnünk abban az örömhírben, hogy az Isten feltámassza a halottainkat.

Keresztyének, akik halljuk az Úr bátorítását, tudjuk, sőt meg vagyunk győződve az eljövendő feltámadásról, mégis fáj a hiány, mégis vágyunk az emlékezésre. Egy szál gyertya mellett a rájuk gondolásra. Visszaemlékezni azokra az időkre, amikor még velünk voltak.

Tudom az Isten örömhírét, magam is ezen az alapon állok, Jézus Krisztus feltámadása a garancia az édesanyám, édesapám, Juditka, s a többiek feltámadására, mégsem tudom elítélni azokat, akik megállnak emlékezni

Olyan jó lenne, ha a halottainkra való emlékezés ne viszály alapja lenne, hanem a saját életünk, jövőnk Mindenható előtti megvizsgálása. Ha abban a bizonyosságban erősödnénk meg ilyenkor Mindenszentek táján, hogy örök életem van, mert az Isten Fia bennem él.

Akiben meg nincs meg ez a bizonyság, az mások példaértékű életéből, a hallott, a prédikált Igéből megszerezné ezt a bizonyosságot.

Olyan jó lenne, ha a halottak napjában nem az emberi magamutogatást vennénk észre, hanem a Mindenható Isten szerető gondoskodását.

Amikor Isten kikukucskál a függöny mögül

Ahogyan a Mindenható Isten dolgozik... Szerető férjét, s gyermekeinek édesapját elveszítő anyuka... Isten jelen van ebben a helyzetben is, s cselekszik.

A cikk szereplőit személyesen nem, de térdeimről ismerem.

Részlet a cikkből:

„Isten kidugta az arcát a függöny mögül”

– Újra kellett építenem a hitemet. Minden megkérdőjeleződött bennem, még az is, hogy van-e Isten – vallja be őszintén utólag. – Aztán eljött az a pont, amikor tudtam, hogy két lehetőségem van: vagy eldöntöm, hogy Isten jó, szeret, és az ő Igéje igaz, vagy elveszek. És akkor elhatároztam, hogy akármit is érzek, tapasztalok, én Istennek hiszek. Ez olyan volt, mint egy váltó az életemben. Attól kezdve Isten kidugta az arcát a függöny mögül, és újra megláttam őt.

Ahogyan teltek-múltak a hetek, a fiatalasszonynak meg kellett hoznia néhány nehéz döntést is. A gyerekekkel ezer szállal kötődtek Újfehértóhoz és az ottani gyülekezethez. A szabolcsi kisváros volt számukra az egyetlen biztonságos hely a földön. Ide fűzték őket a barátságok, az emlékek is. De mindenki látta, hogy bármilyen fájdalmas is, Juditnak el kell onnan jönnie ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni. Mert előbb-utóbb az élőknek túl kellett lépniük a tragédián – úgy az árván maradt családnak, mint a gyülekezetnek is.

– Isten Zircre, a szülővárosomba hívott vissza. Egészen konkrétan szólt hozzám az egyik bibliai igén keresztül: „Rakj le útjelzőket, […] térj vissza városaidba! Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány?” Mert én valóban szófogadatlan voltam: nem akartam visszajönni, továbbra is Újfehértón keresgéltem magunknak lakást. Isten sokféle módon szólongatott, igéken, álmon, jeleken, embereken keresztül. Aztán egy háznézés közben egyszerűen megérintette a szívemet. Az eladó épp a lakás előnyeit ecsetelgette, én meg magamban azt mondtam: „Mit keresek én itt? Nem itt van a helyem!” Hazamentem, és elmondtam a gyerekeknek, hogy visszaköltözünk Zircre.

Amikor Judit a négy kisgyerekkel hazaköltözött, Zircen nem volt baptista lelkipásztor, és csak maroknyian látogatták az istentiszteleteket. Lajos, a férjem segítette az apró bakonyi gyülekezeteket, Judit pedig újra szolgálni kezdett. Özvegyen, egy csecsemővel, egy ovissal és két kisiskolással állt ki eléjük, de négy hónap múlva már egy megtérő fiú bizonyságtétele jelezte, hogy Isten sosem végez félmunkát. És ezt támasztja alá az is, hogy az elmúlt öt évben más is történt Juditékkal…

A teljes cikk olvasható magazinban, s itt is.

 

Modern gyermekáldozatok

Az ősi társadalmak vallási rítusai sokféle áldozatot ismertek, de mind közül a legrémesebb a gyermekek feláldozása volt valamilyen bálványistennek. Az ószövetségi időben is gyakorolták ezt a pogány nemzetek, így a Szentírás is számos tiltást tartalmaz e szokás ellen (pl. 3Móz 18:21, 20:1-5, 5Móz 12:31, 2Kir 21:2-6, Ez 16:20-21, Jer 7:30-34 stb.)

A cikk teljes terjedelmében Infaustus barátom blogjában olvasható itt. Olvasd haszonnal!

 

Szokásból értékrend változás

Néhány benyomás ért az elmúlt időszakban, amelyek arra késztetnek, hogy gondolkodjak azon, hogy „Mi okoz az ember életében irányváltást, döntést?”

Találkoztam olyan emberrel, aki rabja volt a dohányzásnak, s egyszer csak ez a rabság, ez a szokás abbamaradt. Mi volt az oka, ami miatt ez az irányváltás bekövetkezett?

Másik ember együtt él a párjával, barátjával több éven keresztül, mint egy család. Már gyermekek is vannak, amikor egyszer arról kapok hírt, hogy odaállnak az anyakönyvvezető elé, s az oltár elé, s „ahogy illik” összeházasodnak. Mi hozott ekkora változást az életében, hogy ezt a döntést meghozza?

Aztán van példám arra is, hogy a két fiatal megismerkedik, megszeretik egymást, s összeházasodnak. Eltelik jó pár év, s aztán különköltöznek, majd a bírósági eljárás végén kimondják a válást. Miért? Mi indítja őket házasságra, s mi indítja őket válásra?

S további példákat is lehetne előhozni házasságról és válásról, munkahely változtatásról, haragos összeveszésekről, barátságok megváltozásáról, stb.

Még egy típus idekívánkozik ebbe a sorba: „Az ember minek következtében dönt a Mindenható Isten MELLETT vagy ELLEN?

A döntésekről

Az élet tele van állásfoglalási helyzetekkel. Ezek a helyzetek biztosak. Biztosak egy szempontból: léteznek. Az ördög mindig kínál alternatívát. Ha van benned elhatározás arra, hogy szeretnél lemondani az alkoholról, cigarettáról, akkor biztosan hoz eléd olyan embert, aki meg fog kínálni egy szál cigivel, el fog hívni egy pohár piára. Ezek a biztos pontok az ember életében.

S az is biztos, hogy amikor a házastársaddal egy viharos időszak után megegyeztek abban, hogy ezen túl másként lesz, most már másként csináljuk, akkor ez az elhatározás próba elé van állítva. Ez biztos! Lesznek olyan helyzetek, ami kiborulást eredményez(het). Az, hogy eredményez-e, nos, az a döntéstől függ. Az, hogy lesz-e veszekedés, nem a problémától magától függ, hanem ahogy lekezelem a problémát.

A te döntésed!

A te döntésed, hogy, amikor megkínálnak alkohollal, dohányáruval, akkor elfogadod-e. S az is a te döntésed, hogy, amikor éles helyzetbe kerülsz, akkor felveszed-e a kesztyűt, vagy nyugodt maradsz.

A te döntésed, hogy a világ kínálata (a káosz) helyett a Mindenható által felkínált rendet választod.

Szabad vagy arra, hogy eldöntsd, hogy kinek adod meg magad, de ennek a döntésednek a következményei alól már nem tudsz kibújni.

Hogyan működik?

A döntéseink alapvetően kapcsolati döntések, valamilyen szinten a kapcsolatainkat – vagy embereket, vagy a Mindenható Istent – érintik.

Vegyük a példást:

Elhatározod, hogy lemondasz a cigarettáról. Találkozol emberekkel, akik megkínálnak.

Milyen kapcsolati érintettsége van ennek a szituációnak?

  1. Elfogadod a cigarettát.
  1. Ezzel megsemmisíted a döntésed értékét. Visszaestél.
  2. Nagyságrendekkel értéktelenebb leszel a saját szemedben, mondván még ennyiben sem vagyok kitartó. Egy hitvány ember vagyok.
  3. Vádol az ördög. Ugyanezekkel. Értéktelenség, hitványság. Plusz: az Istennek sem tetszik, amit csináltál.
  4. Dohányzol tovább.
  • Nem fogadod el a cigarettát.
    1. Megerősíted a döntésed értékét. Győztél (egyenlőre.)
    2. Értékesebb leszel a saját szemedben.
    3. Az ördög láthatóan csöndben van. Úgy látszik vesztésre áll.
    4. Gúnyol ugyanakkor a „barátod”, aki megkínált. Romlik kettőtök közt a kapcsolat.
  • Nem akarod elfogadni a cigarettát, DE a „barátoddal” sem akarsz konfrontálódni
    1. Nagy ívben elkerülöd a találkozást.
    2. A barátságotok elhidegül

    Nem akarom kielemezni, melyik lépés volt a helyes és miért nem. Ezt mindenkinek saját magának kell megtenni. Értékeld te magad a döntési helyzetet.

    Másik szituáció

    Házas ember vagy. Feleség, gyermekek. Elhatározod, hogy odaszánod az életedet Istennek. Szolgálni akarod Őt.

    Egy biztos, az ördög megpróbálja megakadályozni a szolgálatodat.

    Lehetséges támadások:

    1. Kevés időt töltesz a családoddal (nem kevesebbet, mint a döntésed előtt). Eddig is te fürdetted a gyermekeket, de most feltűnik az asszonynak (az ördög sugallja!!!), hogy nem akkor, amikor azt ő akarja.
    2. Megpróbáltok problémát megbeszélni. Kiderül, hogy tudsz indulatos is lenni. Ezt a társad egyből felhasználja ellened.
    3. Megpróbálsz kompromisszum kész lenni. Kész vagy az eredeti tervhez képest kevesebb időt fordítani a szolgálatra. (Az ördög örül, mert sikerül a hatékonyságodat csorbítani. Az asszonynak ez nem elég, ő többet akar.)
    4. Az az időbeosztás, ami éveken keresztül jó volt, kiderül, hogy nem jó. Véletlenül azok az időpontok, amikor te szolgálattal lennél elfoglalva, pont akkor lenne olyan feladatod, amit csak te és csak akkor tudsz elvégezni. (Milyen fontos ember lettél hírtelen?)

    A megoldás

    Jn 8:12 „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad.”

    és egy másik:

    Mik 6:8 Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

    Döntéseinkben a Mindenhatót kövessük. Törvény szerint élni azt jelenti, hogy ami az Isten akarata, azt valósítom meg. Ha egy dolog, egy döntés olyan irányba vinne el, ami nem az Isten gyönyörűségét szolgálja, akkor azt ne tegyem meg.

    Engedelmeskedjetek azért az Istennek.” (Jakab 4:7/a

    Döntéseinkben ragaszkodjunk az Isten akaratához, engedelmeskedjünk ez által Istennek, de legyünk irgalmasak, megbocsátók embertársaink felé. Döntéseinkből tűnjön ki, hogy mennyire szeretjük őket, de mennyire ragaszkodunk az Istenhez.

     

    Nyílt levél a nőknek

    A környezetemben olyan sok lánnyal találkozom, akik odaadják magukat a fiúknak, férfiaknak — és ezzel végzetes hibát követnek el. Most nem erkölcsi kérdésekről szeretnék beszélni, ti. arról, hogy a Biblia szerint helytelen a házasság előtti szexuális kapcsolat (megjegyzem, osztom a Biblia ezen véleményét). Inkább férfiként szeretnék néhány gondolatot elmondani azoknak a hölgyeknek, akik tartós elkötelezettség nélkül is...(tovább a cikkre)

    Forrás: infaustus