Mi lesz a népszavazás után?

Egy blogbejegyzés apropóján ragadtam tollat, ill. billentyűzetet. Ezt olvastam:

4 millió NEM, és elhagyom az országot

Október 2-án a negyvenedik születésnapomat ünnepelném. Ítélet Napját csinált az Orbán-kormány ebből a napból: ítélet lehet az országnak, és ítélet az én életemnek. (http://konczer.blog.hu/2016/09/27/4_millio_nem_es_elhagyom_az_orszagot)

Nagyon elszomorodtam, amikor ezt a postot elolvastam.

No, nem azért, mert Erik barátom elhagyni készül az országot. Azt gondolom, ő fog tudni külföldön is boldogulni, mint ahogy itthon sem vált kenyérkéregetővé.

Elszomorodtam több okból.

  • =         Szomorúnak tartom, hogy egy kérdés ilyen szinten megosztja az országot. Elszomorító, hogy egy politikai karrierért olyan szinten falssá lehet tenni egy kérdést, mint ahogy ez megtörtént… Mindenki más hazudik, csak ők…
  • =         Még inkább elszomorít az – Erikkel együtt, hogy emberek millióinak a gondolkodását gyűlöletre programoz egy propaganda. S nem csak a közemberekét, hanem olyanokét is, akik gondolkodásukkal, kimondott szavaikkal, cselekedeteikkel meghatározzák, befolyásolják mások szavait, gondolatait, cselekedeteit. Olyan emberekről van szó, akik Jézus nevében képesek gyűlölni egy hangulatkeltéstől befolyásolva.
  • =         Elszomorít a történet, mert beteljesedni látom azt, amit Jézus Krisztus előre megprófétált:

Lukács evangéliuma 12:51-53 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem - mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával."

S mindez miért történik? Mert van, aki gyűlölet szít.

De még nincs vége!

  • =         Az is elszomorít, hogy ebben a helyzetben van, aki a menekülést választja. Olyan ember, aki a köz szolgálatának rendelte alá az életét. Elszomorít ez a döntés, bár valahol megértem. Ugyanakkor nem hagyhatja el az országot mindenki. Egy politikai ámokfutásnak az ad igazi teret, ha azok, akik józan(abb)ul látják a dolgokat kimennek.
  • =         Zaklatott, szomorú vagyok attól, hogy ebben a kampányban mindenki veszi a bátorságot, s pofátlanul megpróbál befolyásolni, hogy hová tegyem azt a bizonyos X-et, vagy egyáltalán milyen programot csináljak október 2-ára. Zavar, hogy senki nem tart nagykorúnak, mindenki atyáskodni akar fölöttem.

Mi lesz a népszavazás után?

Hallgattam egy előadást a napokban. A címe az volt: „Te döntöd el, hogy mit érzel holnap. Bűntudatot, vagy izomlázat.”

Ez egy konditeremnek a felirata.

Ugyanakkor lehet a mi szlogenünk is.

Mi döntjük el, hogy október 3-án, ha belenézünk a tükörbe, akkor undort, vagy megelégedettséget érzünk. Mi döntjük el…

Te döntöd el!

Jelentkezem

Élek, s vagyok…

A Mindenható megadta, hogy augusztus 26 óta dolgozom egy győri cégnél. A nagy szabadság, amiben éltem, hirtelen elillant. Naponta műszakba járok, s ahhoz, hogy dolgozhassak utaznom kell… Szóval naponta 11 órát távol vagyok itthonról. Erre vártam tulajdonképpen. Dolgozni… Azt kicsit nehéz megszervezni, hogy mindenre jusson időm, amire korábban volt.

Zsolt 90:12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

Tervezni, a terveket végrehajtani, jó döntéseket hozni. Mindezt úgy, hogy érezzem, az életem nem ok nélkül való, érezzem, hogy azt a célt, amit a Mindenható megengedett az életemben, annak eleget tudjak tenni.

Ma úgy tapasztalom, hogy ennek a célnak a munkálása egyre több kegyelmet igényel a számomra: nem tudom megcsinálni a saját erőmből, s a Mindenható erejére, segítségére szorulok.

A Bibliát olvasva, találkozhattam olyan emberrel, aki szeretett volna saját erejével dicsekedni, ehelyett:

2Kor 12:9 De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

2Kor 12:10 Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

Tehát magam is erőtlenségben vagyok, nekem is az Isten megújítására van szükségem. Úgy szeretném, ha munkám, minden megmozdulásom Reá mutathatna.

 

Amikor egy ajtó bezáródik

…akkor Isten egy másikat kinyit. Bármennyire is szeretnék egy bizonyos ajtót nyitva tartani, nem biztos, hogy hatalmunkban áll azt nyitva tartani (sőt teljesen biztos, hogy nem).

Igen, mögöttem is bezáródott egy ajtó: véget ért a nokiás pályafutásom. Természetesen szerettem volna késleltetni ezt a dolgot, de nem állt hatalmamban. Ismertek a leépítés feltételei, a végkielégítés, az álláskeresési támogatás, a házhoz jött állásbörze. Panaszra alapvetően nincs ok. 

Zsolt 37:7/a Légy csendben, és várj az Úrra! 

Igen, ma ez a legtöbb, amit tehetek, várom az Úr szabadítását. Ötleteim vannak, s bennem van a kényszer, hogy ötleteket valósítsak meg, de kell tudjam, hogy mi az Isten akarata.

A várakozás kiváló alkalmat ad arra, hogy tisztába kerüljek sok dologgal, elsősorban saját magammal.

Amikor a kezünkbe adták a létszámleépítésről szóló értesítést, kaptunk egy dossziét, amiben egy csomó hasznos (és kevésbé hasznos) információ volt összegyűjtve. Volt ebben programgyűjtemény, hasznos infók az önéletrajzíráshoz, meghívó egy állásbörzére… Amit szeretnék kiemelni, az egy program. Nagyon fontos, hogy „Gyúrjunk a lélekre!”, írja ez a program.

I.Gyúrjunk a lélekre!

Ez nagyon tetszik nekem, szétröhögöm tőle az agyamat! Van benne néhány technika, ami borzasztó.

Fentebb írtam már, hogy egy ilyen kríziskor, egy ajtózáródáskor fontos, hogy tisztába legyek saját magammal. Azt tapasztaltam, hogy természetes, el nem ítélhető módon az emberek aggódnak. Aggódnak a jövőjük miatt, aggódnak a családjuk miatt, és egy csomó dolog miatt. Felmerül bennük, hogy mennyi is az ő értékük, miért pont ők, és miért pont most, s lehetne sorolni…

A.Aggódási idő

Egy ilyen aggodalmakkal tele korszakban jön a tuti tanács. Idézem:

Különíts el saját aggódási időt! Körülbelül negyed óra naponta, azonos időben, amikor csak aggódsz: legyen ez a saját aggódási időd. Ha máskor jönnek elő a negatív gondolatok, emlékeztesd magad, hogy majd az aggódó időben aggódsz rendesen miattuk, most más feladatod van.

Ez egy tuti tanács! Bekövetkezett a krízis, bezárult az ajtó. Az ember csak aggodalomból áll, s ebből a 24 órás aggodalomból különíts el egy időt, amikor fokozottabban aggódsz… Persze lehet mondani, hogy a 24 órát bezsúfolni egy negyed órába ez komoly teljesítmény. Csak éppen lehetetlen! Jó lenne, csak lehetetlen.

És az a gáz ezzel az aggódási idővel, hogy az aggódás okára nem ad választ!

B.Dühöngj!

A másik feszültségoldó technika: dühöngd ki magadból! Vonulj el a világ elől, s dühöngj, ordíts, amíg nem szűnik a feszültség.

Király! Ettől jobb lesz minden!

Van egy jobb módszer, amivel a kétajtónyi időt hasznosabban el lehet tölteni!

Zsolt 37:7/a Légy csendben, és várj az Úrra! 

Kérdezed, s kérdezheted joggal, ettől mi lesz jobb? Várok, s a fesz marad, az aggodalmak maradnak! Mi változik akkor?

Sok minden!

II.Csend!

Először is csendben vagy. Figyelmedet az Istenre tudod irányítani, aki lecsendesíti a lelkedet. Idő kell ahhoz, hogy az ember lenyugodjon.

A csend alkalmas arra, hogy három dolgot leépítsen benned. 

1.Önvád

Az egyik a saját magad vádolása a történtekért. Sok esetben az ember saját maga nem tehet róla, hogy egy ajtó bezáródik, hogy egy krízis bekövetkezik. S ha nem tehetsz róla, akkor értelmetlen dolog vádolni magad miatta. Amíg vársz az Úrra, az önvád is eltűnhet.

2.Mások vádolása

A másik dolog, ami a csend idején leépülhet: a mások vádolása a történtek miatt. Ez legalább annyira jellemző, mint az önvád, s legalább annyira fontos, hogy eltűnjön.

3.Isten vádolása

Ez a harmadik dolog, ami előfordulhat: vádolni Istent a történtekért. Ha Ő lenne, nem engedné… Vagy kevésbé durván: Miért engedi?

A csend alkalmas arra, hogy megbocsáss! Magadnak, s másoknak! S Istennek is!

III.Istenre figyelni

Figyelni Rá! Hogy megmutasson dolgokat, hogy válaszoljon kérdésekre. 

Mert Ő válaszol! Szerető Istenünk van, aki nem hallgatag, nem kar a körmünkre koppintani. Nem utasítja el a választ olyan kérdésekre, amelyekre nem tudom a választ: a miértekre.

Az odafigyelésre két dolog jellemző:

  1. Teljes koncentráció. vagyis kizárok minden egyéb ingert. Ilyenkor, amikor Istennel akarok időt tölteni, biztos, hogy megszólal a telefon, jön a vízdíjas, a postás… Az Istenre figyelés telje koncentrációt igényel. Vonulj el, engedd, hogy Ő beszélgessen veled.
  2. A másik dolog az időtényező. Ez az Isten előtt eltöltött idő lehet, hogy órák lesznek. Ne sajnáld rá az időt! Megéri!

IV.Engedelmesség

Ha Isten előtt időzök, akkor elkerülhetetlen dolog, hogy Ő válaszoljon. Valamit mond, valamit parancsol. S elkerülhetetlen az is, hogy te válaszolj az Ő megszólítására.

Mit mondasz?

Alapvetően három válasz létezik, de alapvetően ez a három ez kettő.

  1. Igen Uram! Megteszem, amit mondasz. – vagyis az engedelmesség.
  2. Nem! Elég az én bajom, nem akarok engedelmeskedni! Nekem állást kell keresnem, dolgoznom kell, s lehetne sorolni. Ez az engedetlenség.
  3. Értem Uram a dolgot, de MÉG NEM AKAROM. MAJD! – vagyis halogatom a cselekvést.

Lássuk be, a halogatás nem cselekvés. tehát vagy igen, vagy nem!

Mi a te válaszod, ha Isten megszólít? 

 

Világbéke

A körülöttünk lévő világ forrong, eseményekkel van tele. Események, amelyek szenvedélyes indulatokat tudnak kreálni. Indulatokat, amelyek meg nem értésről tanúskodnak, amelyek az emberiség helyezkedéséről szólnak. Én a meg nem értett indulatokra szeretnék reagálni.

Tegnap kiküldtem egy hírlevelet, amelyben a közelgő március 15-i ünnepkörre utaltam. Reagáltam a "dicsőséges" 12 pont mai értelmezésére, reagáltam arra, hogy mennyire rossz, ha keserűség van az emberben. Csatoltam egy írást, ahol a keserűség lelki következményeiről szólt az írás szerzője.

Nem óhajtottam napi aktuálpolitikai kérdéseket belekeverni, úgy érzem nem is tettem. Ezzel együtt írásom félreérthető volt.

Félreérthető volt valószínűleg az is, hogy személyes krízisem egy mozzanatát megemlítettem, gondolok itt a munkahelyi csoportos létszámleépítés kérdésére. Valószínű egy ilyen krízisben kötelező összeroppanni, s tilos a könyörülő Istenre hivatkozni. Én mégis Őrá hivatkozom, mert Benne bízom, kihez menekülhetnék máshoz.

Amikor békéről, szabadságról beszélünk, akkor az kizárólag az emberi szívben kezdődhet el. Ha a szívemben nem vagyok szabad, akkor fölösleges szólam a "világbéke" és "szabadság".

Érdekesség képen az Úr Jézus földi szolgálata során visszautasította a politikai szerepvállalást, nem vállalta a szabadságot kivívó király szerepét, de elhozta a szabadságot a bűnök bocsánata révén.

A világbéke gondolatkörében had osszak meg egy írást, amit napi áhítat címen kapok, valamikor a Napiige.hu oldalon is megjelenik.

Világbéke 

Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul" (Ézs 2,4).

Bárcsak már itt lenne ez a boldog idő! Most fegyverkeznek a népek, egyre borzalmasabb fegyvereket találnak fel, mintha az ember fő célja az lenne, hogy embertársai milliárdjait elpusztítsa. Egyszer azonban béke lesz, olyan mindent átható és igazi béke, hogy a harci szerszámokból jobb célokra alkalmas eszközöket formálnak.

De hogyan lesz ez lehetséges? A gazdaság fejlesztésével? A kultúra emelésével? Tárgyalások és szerződések útján? Bizonnyal nem! A múlt tapasztalatai alapján nem bízhatunk ilyen gyenge eszközökben. A béke csak a Békesség Fejedelmének uralkodása alatt valósulhat meg. Amikor Ő tanítja az embereket Szent Szelleme által, Ő újítja meg szívüket kegyelméből, és egyedül Ő uralkodik fölöttük hatalmasan. Akkor felhagynak majd az emberek azzal, hogy egymást megrontsák, tönkre tegyék és megöljék. A felhevült indulatú ember szörnyeteggé tud lenni, de Krisztus ezt a vadállatot báránnyá tudja változtatni. Átformálja az ember szívét és eltűnik belőle a vérszomj. Kedves olvasóm, könyörögj ma a békesség Urához és adományozójához, hogy sietve vessen véget minden háborúskodásnak, és hozza el a békességet az egész világ számára.

Szolgáljon ez elgondolkodtatóul.

 

Most már meg bírok szólalni…

Igen! Egy jó ideje ez nehezemre esik.

2012. február 8-án megtörtént a nagy bejelentés. A Nokia leépít 2300 embert a komáromi gyárból. A mexikói és a finn gyárból is lesznek leépítések, persze ez a komáromiakat nem vigasztalja.

Nagyon jó érzés volt az, hogy sokan rám telefonáltak, maileztek érdeklődve tényleg igaz, amit a híradóban láttak, újságban olvastak.

S az is jó érzés volt, hogy a gyárban többen megállítottak: most mi lesz velünk…

Valamit megértettem. Igaz az Isten Igéjének minden egyes szava, betűje:

(Példabeszédek11:25 )Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

S aki ezt gyakran teszi, - mármint mások felüdítését – ahhoz rendszeresen visszajárnak.

A gyárban rá kellett jönnöm, hogy az emberek nagy többsége reményvesztetten roppant össze a hírek hallatán. Az, hogy a gyártájékoztatón, amikor a leépítéseket bejelentették, az a csend nem az emberi méltóság csendje volt, hanem a kétségbeesés döbbenete. Ebben a döbbenetben én nem roskadhatok össze. A nekem szegezett nem kimondott kérdés (meg a kimondottak is) arról szóltak, hogy hol van ilyenkor a te Istened?

Igen! Hol is van ilyenkor az én Istenem?

Nos, az én Gondviselő Istenem teszi a dolgát. Nem azt ígérte nekem, hogy nem lehetek munkanélküli, de azt igen, hogy mindenkor gondoskodni fog rólam:

(Zsoltárok68:20 )Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. 

Ha őszintén belegondolok, mióta itt vagyok Komáromban, néhány válságos időszakot átéltem. Volt itt már elbocsátás, volt gazdasági probléma, voltak átszervezések, ami valójában szűkítés volt, s engem a nagy nyomorúság elkerült. Megígérte az Isten, hogy a gondolataimat meg fogja őrizni! S ezt megtette Jézus Krisztusban.

(Filippi4:6-7)Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Igen! Az Istennek békessége teszi ezt! A Békesség Fejedelme, aki nem más, mint Jézus Krisztus!

 

A tv-terror

Megy a tv, csak úgy háttérzajként. Természetesen a gyermekek nézik. Csak úgy háttérként. Közben játszanak. Azt lehetne mondani, hogy a kettő dolognak semmi jelentősége sincs, hisz a gyermekek nem a tv-t nézik. Direktben nem. Direktben játszanak.

A dolognak semmi jelentősége nem lenne, ha nem kerül a látóterünkben egy kis rajzfilm a Disney csatornán. Hol is másutt, hisz az megy teljes időterjedelemben, más csatorna fel sem merülhet.

A rajzfilm figurái éppen a WC kagylóban úszkálnak. A dallamnak nincs jelentősége, a gyermekek figyelme körülbelül a dallamnál lezárulnak, a cselekményre már nem jut figyelem: kapjuk az instrukciót a kérdésünkre.

A jelenet kicsit bizarr: figurák a WC kagylóban. Nem sikerült kideríteni, hogy mit csináltak ott. Nyilván nincs a dolognak jelentősége, hisz csak a dallamra figyeltek a gyermekek. ...

Van-e köze a tv műsoroknak a fejlődő gyermekek képzeletének fejlődésében? Van-e hatással a kialakult félelmek kialakulásában?  Ezek a kérdések foglalkoztatnak.

S néztem tovább a Disney csatornát.

Megy a csatornán egy film, aranyos gyermekszereplőkkel. A gyermekek kora lehet max 7-8, jó max 10. Tehát alapvetően fiatal kisgyermekekről van szó. A gyermekek együtt buliznak, szörpöt isznak, táncolnak. Csupa ártatlan dolog. Legalábbis annak tűnik.

Megint csak későn eszméltem fel (elvégre én sem direkt ezt a filmet néztem, csak háttérként ment). Másnap reggel derül ki, hogy az a szörp, amit a gyermekek ittak emlékezetkiesést, hallucinációt okozott az elfogyasztóinak.

Kérdezem: kell-e alig páréves gyermekeknek olyan nagyon bulizni, hogy ott bármi ellenőrizetlen ital előkerülhessen. Persze tudom, hogy ez csak film. Mi felnőttek is csak így kezdtük. Együtt voltunk, valaki hozott valamit, amit nagy titokban megkóstoltatta a többivel. Későn derült ki, hogy az a valami alkohol volt. Vagy ízlett, vagy nem, de mire ez kiderült, már megkóstoltuk életünkben először az alkoholt. Vagy éppen a cigarettát. Későbbi történet: megkóstoltuk a füves cigarettát.

Természetesen a filmen nincs ennek jelentősége, de mégis felmerül bennem az, hogy kell-e olyan filmeket nézni a gyermekeknek, ahol ez a buli, szerelem, show, varázslás ismeretlen drog(?) teljesen természetes életformaként mutatkozik be? Mert állítom, hogy a látott, olvasott elképzelt és továbbképzelt élmények beépülnek a gyermek gondolatvilágába, s tudjuk, hogy a gondolatok cselekedeteket generálnak, a cselekedetek pedig szokásokká alakulnak, a szokások pedig már valahol a személyiség részévé válnak.

 

Terjed…

Strandon voltunk (néhányszor) az elmúlt héten...

Ülök a melegben, s hát a fülem az nyitva van. Fiatal emberkék beszélgetnek. Van közöttük kb 14 éves lány, alig 12 éves fiú, szóval bandáznak, beszélgetnek a medencében.

Az alig 14 éves lány dicsekszik, hogy cigarettázik, már vagy öt éve(!!).

Reakciók:

Az egyik kisfiú (kb.: 11): Hülye vagy te!

A másik kisfiú (szintén kb 11) Komolyan? Már öt éve? S most is van cigid?

Kislány: Persze, hogy van!

Második kisfiú: Adsz egyet nekem?

Első fiú a másodiknak: Ne bomolj! Csak nem rá akarsz gyújtani?!

Második fiú és a kislány el...

Valamennyi idő múlva visszajönnek...

Második kisfiú: De jó volt. Kár, hogy nem jöttél!

Az első kisfiú: Most nagynak érzed magad?

Így terjednek a dolgok. Itt a cigatettázás: először csak egyet, aztán mégegyet... Nem is az ízéért, hanem azért, mert a haver is csinálja, aztán hiányzik, s képtelen szabadulni tőle.

Nekem nagyon tetszett az első kisfiúnak a reakciója. Nem ment a rossz útra térőkkel. Ellenállt. Még akkor is, ha azzal a kockázattal járt a tette, hogy elveszít két barátot.

Így terjed az evangélium is. Beszélünk valakinek Krisztusról. Meghallgatnak. Van, aki ott marad, valaki otthagy. Van aki elfogadja, van, aki ellenáll. Nem rajtad múlik. Mint, ahogy az sem, hogy valaki, aki meghallgat, hívővé lesz-e vagy sem. Te csak beszélj! Mondd el Isten csodáját az életedben!

Ézs 55:8-11 Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!  Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!  Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:  Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.

Mit lehet tenni az Isten beszédével?

  • El lehet fogadni.
  • El lehet utasítani.
  • S lehet azt mondani, majd később, most nem alkalmas.

Ha belegondolunk a harmadik is elutasítás... Igazából vagy igen, vagy nem. S ez nem a hirdetőtől függ. Az Isten Igéje megítél, kettéoszt, rendez. Végzi a dolgát. Hol? Ahová a magvető szórja. Ha nem szórja...? Nos, ezt engedetlenségnek hívjuk...

 

Az élet egy taposómalom

Néhány esemény az elmúlt időszakból

  • Juditom március 31-én ledolgozta utolsó munkanapját. Most a nyugdíjazás előtti szabadságát és felmentési idejét tölti.
  • Andris fiúnk március 24-el munkába kezdett egy lovardában Kiskunfélegyházán, azóta egész jól belakta magát, rendben meg van a szerződése, fizetése.
  • Új munkakörbe kerültem a cégnél, pontosabban a munkakör az változatlan, csak a munka technológiája változott. Amit eddig ülve lehetett végezni, most már állva kell. Mondanom sem kell csöppet sem örülök neki.
  • Hozzákezdtem egy másodálláshoz, nem titkolva, hogy szeretnék megszabadulni az állómunkától. Ez egy ügynöki vállalkozás. (Lesz még szó erről a honlapon.)
  • Gyülekezeti munkában pedig a komáromi napok alatt egy missziós munkát terveztünk, s hajtottunk végre Titkok címmel.