Van öt perced?

A mai napon kaptam egy videót, ahol az időgazdálkodásról van szó. Nagyon érdekes kérdést feszeget a szerző. Azt a kérdést feszegeti, hogy ha két program között van az embernek öt perce, akkor mit kezd ezzel az idővel?

Öt perc nem hosszú idő. Ha egy nap tíz programom van, s mindegyik között van öt perc „lyuk”, akkor a nap végére már tetemes idő, nemde…? Közel egy óra…! Ha van egy óra „szabad kapacitás”, akkor viszont azt nagyon fontos, hogy jól töltsük el.

Mit kezdünk az öt perceinkkel?

Ezek a szabad pár percek alkalmasak arra, hogy megnézzük a facebook oldalt… Hány aranyos kiskutyát, s kiscicát lehetne örökbevenni…? Kit raboltak el, s még sok hasonló érdekfeszítő téma… Vagy úgy is mondhatom, hogy az ablakon kidobott idő… De hát csak öt percről van szó…! – mondod. S az egy nap alatt akár egy óra…!

Öt perc nem hosszú idő, de van olyan fontos dolog, amire ha ezt az öt percet felhasználod, akkor közelebb juttat a célod megvalósulásához. S ha erre használod ezt az öt percet, akkor utána az elégedettség érzése fog eltölteni.

A cél s az elégedettség elérése érdekes kérdés. Ha eléred a célod, akkor kreálsz magadnak új célt, s küzdesz tovább. A cél elérése csupán ürességet hoz létre, de nem ad megelégedettséget.

Ha a rendelkezésre álló erőforrást, időt, pénz megfelelően használod fel, akkor ennek az eredménye a megelégedettség, megnyugvás.

Olvastam egy zsoltárt nemrégiben. Ebből idézek:

Zsolt 90:12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

Gondolj bele abba, hogy a nap, az sok öt percből tevődik össze. Ez összeadódik, s ha nem bölcsen használjuk fel, akkor simán elcsúszunk dolgok mellett, úgy, hogy értelmetlennek érezzük az életünket.

Pál apostol mondja:

Efézus 5:16 kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.

Használjuk ki az alkalmas öt perceket is…!

A családról, a házasságról, s annak betegségeiről

A családról, a házasságról, s annak betegségeiről

Még mindig a házasságról, mint kapcsolatról beszélünk

A Mindenható így beszél a házasságról:

1Móz 2:24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.

Magyarország Alaptörvénye: A családra vonatkozó kijelentés kivonata

L) CIKK

(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nõ között, önkéntes elhatározás alapján létrejött

életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság,

illetve a szülõ-gyermek viszony.

(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást

A házassági eskü szövege:

Én… esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy …*-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt (megyek hozzá**), Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője (segítőtársa**) leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen.

*Itt a menyasszony, ill. a vőlegény nevét kell mondani.

**A zárójeles részek a menyasszony eskütételére vonatkoznak, ebben a két esetben van csupán eltérés!

Fontos tisztázni, hogy mi a házasság.

Két embernek, pontosabban egy férfinak és egy nőnek önkéntes elhatározásából létrejövő kapcsolata, életközössége.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem több, és nem kevesebb!!

Nem házasság két férfi, vagy két nő között létrejött életközösség, még akkor sem, ha az egyébként önkéntes elhatározásból jön létre.

A házassági életközösség, ahogy azt korábban, a Gondolatok a házasságról című írásomban említettem, s Isten Igéje is alátámasztja (lásd fent) új életközösség létrejöttét jelenti (tehát nem a régi család: szülő), ragaszkodást a házastárshoz, s egy test a házastárssal.

A ragaszkodással kapcsolatosan

A ragaszkodást a polgári életben a házasságkötésben deklaráljuk.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy a házassági anyakönyvi kivonat „csak egy darab papír”.Anélkül is lehet ragaszkodni a házastárhoz.

Kérdezem: ha már egyébként ragaszkodik a házastársához, akkor miért nem kész az illető ország-világ-Isten előtt kijelenteni ezt a felelősséget, ezt a ragaszkodást. Talán éppen a felelősségvállalás hiánya miatt?

Mikor szűnik meg a házasság?

Jogilag nyilvánvalóan, amikor azt államigazgatásilag felbontják, s az a határozat jogerőre emelkedik.

Valójában akkor, amikor a házasfelek akármelyike megszegi a Mindenhatónak a házasságra vonatkozó szavát. Vagyis:

  1. Visszavágyik (vagy a szellemi köldökzsinórral oda is kötődik) a szülőhöz.
  2. Nem ragaszkodik a házastársához. (Esetleg jobban ragaszkodik egy harmadik személyhez.)
  3. Már nem egy test a kettőjük közössége (Esetleg benne van egy harmadik személy is.)

Korábban említettem, hogy ez a paráznaság, a házasságtörés.

Beszélni kell a szerződésszegésről

A házasságban a házasfelek ragaszkodást, együttörülést, s együttszenvedést fogadnak mégpedig életük végéig.

Az együttörüléssel általában nincs gond, az megy simán.

Az együttszenvedés az megpróbálja a házasságot: ez szakítópróba.

Mi van akkor, amikor viszont a házastársától szenved valaki (esetleg testi bántalmazás, erőszak miatt)? Kell-e ilyenkor fenntartani az életközösséget? Erősebb-e ilyenkor a „holtodiglan-holtomiglan” köteléke, mint az erőszak ellen való egészséges védekezés?

S még nem kalkuláltuk bele ebbe a helyzetbe az esetleges gyermeke(ke)t.

Lehet-e (kell-e) kezelni a megromlott házasságot?

Természetesen igen! Életmentő, de legalábbis házasságmentő lehet egy beszélgetéssorozat, amit szakember felügyel. A külső személy tárgyilagosan, pártatlanul tudja látni a problémát, s van lehetősége tanácsot adni.

Kérdésed van? Tanácsra van szükséged?

Írj! A lelkigondozó beszélgetésnek éppen az a célja, hogy segítségedre legyek, hogy meghallgassalak. Részletek a honlapomon.

 

Szokásból értékrend változás

Néhány benyomás ért az elmúlt időszakban, amelyek arra késztetnek, hogy gondolkodjak azon, hogy „Mi okoz az ember életében irányváltást, döntést?”

Találkoztam olyan emberrel, aki rabja volt a dohányzásnak, s egyszer csak ez a rabság, ez a szokás abbamaradt. Mi volt az oka, ami miatt ez az irányváltás bekövetkezett?

Másik ember együtt él a párjával, barátjával több éven keresztül, mint egy család. Már gyermekek is vannak, amikor egyszer arról kapok hírt, hogy odaállnak az anyakönyvvezető elé, s az oltár elé, s „ahogy illik” összeházasodnak. Mi hozott ekkora változást az életében, hogy ezt a döntést meghozza?

Aztán van példám arra is, hogy a két fiatal megismerkedik, megszeretik egymást, s összeházasodnak. Eltelik jó pár év, s aztán különköltöznek, majd a bírósági eljárás végén kimondják a válást. Miért? Mi indítja őket házasságra, s mi indítja őket válásra?

S további példákat is lehetne előhozni házasságról és válásról, munkahely változtatásról, haragos összeveszésekről, barátságok megváltozásáról, stb.

Még egy típus idekívánkozik ebbe a sorba: „Az ember minek következtében dönt a Mindenható Isten MELLETT vagy ELLEN?

A döntésekről

Az élet tele van állásfoglalási helyzetekkel. Ezek a helyzetek biztosak. Biztosak egy szempontból: léteznek. Az ördög mindig kínál alternatívát. Ha van benned elhatározás arra, hogy szeretnél lemondani az alkoholról, cigarettáról, akkor biztosan hoz eléd olyan embert, aki meg fog kínálni egy szál cigivel, el fog hívni egy pohár piára. Ezek a biztos pontok az ember életében.

S az is biztos, hogy amikor a házastársaddal egy viharos időszak után megegyeztek abban, hogy ezen túl másként lesz, most már másként csináljuk, akkor ez az elhatározás próba elé van állítva. Ez biztos! Lesznek olyan helyzetek, ami kiborulást eredményez(het). Az, hogy eredményez-e, nos, az a döntéstől függ. Az, hogy lesz-e veszekedés, nem a problémától magától függ, hanem ahogy lekezelem a problémát.

A te döntésed!

A te döntésed, hogy, amikor megkínálnak alkohollal, dohányáruval, akkor elfogadod-e. S az is a te döntésed, hogy, amikor éles helyzetbe kerülsz, akkor felveszed-e a kesztyűt, vagy nyugodt maradsz.

A te döntésed, hogy a világ kínálata (a káosz) helyett a Mindenható által felkínált rendet választod.

Szabad vagy arra, hogy eldöntsd, hogy kinek adod meg magad, de ennek a döntésednek a következményei alól már nem tudsz kibújni.

Hogyan működik?

A döntéseink alapvetően kapcsolati döntések, valamilyen szinten a kapcsolatainkat – vagy embereket, vagy a Mindenható Istent – érintik.

Vegyük a példást:

Elhatározod, hogy lemondasz a cigarettáról. Találkozol emberekkel, akik megkínálnak.

Milyen kapcsolati érintettsége van ennek a szituációnak?

  1. Elfogadod a cigarettát.
  1. Ezzel megsemmisíted a döntésed értékét. Visszaestél.
  2. Nagyságrendekkel értéktelenebb leszel a saját szemedben, mondván még ennyiben sem vagyok kitartó. Egy hitvány ember vagyok.
  3. Vádol az ördög. Ugyanezekkel. Értéktelenség, hitványság. Plusz: az Istennek sem tetszik, amit csináltál.
  4. Dohányzol tovább.
  • Nem fogadod el a cigarettát.
    1. Megerősíted a döntésed értékét. Győztél (egyenlőre.)
    2. Értékesebb leszel a saját szemedben.
    3. Az ördög láthatóan csöndben van. Úgy látszik vesztésre áll.
    4. Gúnyol ugyanakkor a „barátod”, aki megkínált. Romlik kettőtök közt a kapcsolat.
  • Nem akarod elfogadni a cigarettát, DE a „barátoddal” sem akarsz konfrontálódni
    1. Nagy ívben elkerülöd a találkozást.
    2. A barátságotok elhidegül

    Nem akarom kielemezni, melyik lépés volt a helyes és miért nem. Ezt mindenkinek saját magának kell megtenni. Értékeld te magad a döntési helyzetet.

    Másik szituáció

    Házas ember vagy. Feleség, gyermekek. Elhatározod, hogy odaszánod az életedet Istennek. Szolgálni akarod Őt.

    Egy biztos, az ördög megpróbálja megakadályozni a szolgálatodat.

    Lehetséges támadások:

    1. Kevés időt töltesz a családoddal (nem kevesebbet, mint a döntésed előtt). Eddig is te fürdetted a gyermekeket, de most feltűnik az asszonynak (az ördög sugallja!!!), hogy nem akkor, amikor azt ő akarja.
    2. Megpróbáltok problémát megbeszélni. Kiderül, hogy tudsz indulatos is lenni. Ezt a társad egyből felhasználja ellened.
    3. Megpróbálsz kompromisszum kész lenni. Kész vagy az eredeti tervhez képest kevesebb időt fordítani a szolgálatra. (Az ördög örül, mert sikerül a hatékonyságodat csorbítani. Az asszonynak ez nem elég, ő többet akar.)
    4. Az az időbeosztás, ami éveken keresztül jó volt, kiderül, hogy nem jó. Véletlenül azok az időpontok, amikor te szolgálattal lennél elfoglalva, pont akkor lenne olyan feladatod, amit csak te és csak akkor tudsz elvégezni. (Milyen fontos ember lettél hírtelen?)

    A megoldás

    Jn 8:12 „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad.”

    és egy másik:

    Mik 6:8 Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

    Döntéseinkben a Mindenhatót kövessük. Törvény szerint élni azt jelenti, hogy ami az Isten akarata, azt valósítom meg. Ha egy dolog, egy döntés olyan irányba vinne el, ami nem az Isten gyönyörűségét szolgálja, akkor azt ne tegyem meg.

    Engedelmeskedjetek azért az Istennek.” (Jakab 4:7/a

    Döntéseinkben ragaszkodjunk az Isten akaratához, engedelmeskedjünk ez által Istennek, de legyünk irgalmasak, megbocsátók embertársaink felé. Döntéseinkből tűnjön ki, hogy mennyire szeretjük őket, de mennyire ragaszkodunk az Istenhez.

     

    Ismerkedjünk: Ki vagyok ÉN?

    A házasság hetében vagyunk. Közösségek szerveznek nagyon jó előadásokat, az ember elgondolkodhat arról a kérdésről, hogy MIÉRT…

    Mit MIÉRT?

    Miért is élek? Mi a célom? Ki is vagyok valójában? Milyen örökséget kaptam? És milyen örökséget fogok hagyni, ha átmegyek az örök életbe? S lehetne sorolni ezeket a kérdéseket, amelyek éppen a házasság kapcsán megfogalmazódnak az emberben…

    Szóval részt venni egy házassággal foglalkozó előadáson, kiváló önismereti tréning…

    I.                  Ki vagyok ÉN?

    Ez az első kérdés, amiről a legfontosabb elmélkedni…

    Nagyon fontos dolog, hogy tisztázzam magamban, hogy legyen saját magamról egy általános és egy speciális képem, egy portrém. Ez fogja meghatározni a továbbiakban az egész gondolkodásomat

    Két segítő kérdés had álljon itt e kérdés tárgyalásához:

    1.       Milyennek látom ÉN magam?

    2.       Milyennek szeretném, hogy MÁSOK lássanak?,

    Az, hogy magamat milyennek látom, nagyban függ az én saját látószervemtől, a külső és belső szememtől. IGEN, a külső és belső szemről beszélek!

    A.                A külső szem

    A külső szememmel maximum odáig fogok eljutni, hogy milyenek a testi adottságaim. Sovány vagyok-e vagy kövér, magas, vagy törpe, a szemem színe milyen, a hajam színe, a hajam minősége, az orromnak az idomai, a fülem mérete, s állása…

    Mi van akkor, ha elégedetlen vagyok azzal, amit a külső szememmel látok?

    Ha soványnak látom magam, akkor el fogok kezdeni hízó kúrázni. Ha kövérnek látom magam, akkor garantáltan ki fogok próbálni mindenféle fogyókúrás praktikát, csak azért, hogy a látvány, ami a szemem elé kerül, megfelelő legyen.

    De vajon tudok-e mit kezdeni azzal, ha a testmagasságom nem az „elvárásnak” megfelelő? Úgy gondolom, ez problémás. Legalábbis még nem hallottam testmagasság megváltoztatására vonatkozó terápiás eljárásról.

    A hajam színe és hossza megváltoztatható. Némi hajfesték, s olló, vasaló kell hozzá, s a hajam „kész” Én mondjuk erősen kopaszodó vagyok… Végeztethetnék hajbeültetést… Vannak, akik ezt meg is csinálják.

    Gondoljunk csak a plasztikai sebészetre. Virágzik ez az iparág: mellnagyobbítás, mellkisebbítés, elálló fülek korrekciója, orroknak az átszabása.

    1.                Fontos az, hogy milyennek látom magam a külső szememmel?

    Azt gondolom, hogy mindenképpen.

    Vannak, akik azt mondják a megfelelő hajszínre, hogy így érzik jól magukat.

    Volt barátom, aki azért korrigáltatta a szétálló füleit, mert a beceneve a szétálló fülei miatt ragadtak rá, s be akarta bizonyítani, hogy ez a becenév illegális, mert neki nem állnak szét a fülei már. Csak érdekesség, hogy a fülei most már rendben vannak (nem kérdeztem az árát), de a becenév maradt.

    2.                Függ-e az, hogy KI VAGYOK ÉN attól, hogy milyennek látom magam a külső szemeimmel?

    A kérdésnek a gyökere az, hogy szembesülünk azzal a ténnyel, hogy ez a világ önértékelési problémákkal küzd. Keresztyének és nem keresztyének egyaránt. MINDENKI!

    Nagyon sok ember önértékelési problémáját ott keresi, hogy hogyan néz ki. Ez a külső szem által látható kategória.

    Az önértékelési problémáknak a bizonyítéka, mármint a külső szemes önértékelésnek nem más, mint az, hogy az emberek szeretnének másként kinézni. Nem fogadják el azt a látványt, ahogy kinéznek, s azt gondolják, hogy ha úgy fognak kinézni, ahogy szeretnének, attól megnyugszanak. De tényleg megnyugszanak?

    Nagyon sokan vannak, akik elvégeztetik a sokadik plasztikai beavatkozást is, csak azért, hogy másként nézzenek ki. S a média időnként (gyakran) megmutat olyan embereket, akik a miatt depressziósak, mert nem úgy néznek ki, ahogy szeretnének a sokadik beavatkozás után sem. Igaz, hogy a sok műtét után már paródiájuk saját maguknak…

    Jer 13:23 Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!

    A külső szemmel látható paramétereknek a többsége hozott tulajdonság, ami nem változtatható meg, maximum az illúzióját mutatja a változásnak.

    A külső szemmel látható paraméterek nem adnak az ember számára megnyugvást!

    B.                A belső szem

    Az előzőekben azt vizsgáltam, hogy nem változtatható meg érdemben a külső tulajdonság. Nézzük azt, hogy mit láthat az ember a belső szemével.

    Az, hogy egy szituációban mit csinálok, az látszik. Például az, hogy valaki a barátnőjével kapcsolatban van, rendszeresen találkozgatnak, ez látszik. Az is látszik, hogy együtt élnek esetleg már évek óta. Az is látszik, hogy a fiú megkéri a lány kezét, s összeházasodnak.

    De az nem látszik, hogy ezt MIÉRT teszi! Miért fontos neki az, hogy ország világ (földiek és égiek) előtt eljegyezzék egymást, s összeházasodjanak.

    Az emberek dolgoznak (többségében) Vegyünk két embert. Mindkettőnek van munkahelye. Mindkettő napi nyolc órát dolgozik. Munkahelyválasztáskor az egyik belemegy abba, hogy bejelentés nélkül (feketén) legyen foglalkoztatva, míg a másik ragaszkodik a legális foglalkoztatáshoz. MIÉRT? Miért fontos az egyiknek a bejelentés, míg a másiknak nem?

    Ezeket csak a belső szemmel lehet látni. Ezek a motívumok, indítékok világa, amely nem látható kívülről.

    A minap a Házasság hete kapcsán hallottam egy előadást. Két ismert művész beszélt az önismeret kérdéséről. Milyen vagyok ÉN? Másként „Milyennek látom magam?” kérdésre a férfi azt mondta (gondolta): A munkámon kívül minden időt a családommal töltök. Minden nővel flörtölök, de CSAK a feleségemnek udvarolok stb. Elég jó vagyok-e Milyennek lát a feleségem?

    A válasz: nem elég jó. Más az, hogy Milyennek látom magam?- s más az, hogy Milyennek látnak mások?

    Ez utóbbi a viselkedés kategóriája. Tudok egy valamilyen képet mutatni magamról (külsőleg), meg tudom adott esetben téveszteni a körülöttem lévőket a cselekedeteimmel, de a szív indítékait csak a MIÉRT? kérdések boncolgatása fedi fel. Miért teszek valamit…

    1.                Hogyan tudom a belső szem által mutatott képet változtatni?

    Préd 4:12 Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

    Milyennek látom magam? Milyennek látnak mások? Az alkotott kép megváltoztatásához kell egy harmadik szál. Magamat nem tudom átszabni (belsőleg), ezért valaki más kell, hogy átszabjon. A viselkedésemet át tudom szabni, esetleg a párom át tudja szabni, de a belső motívumaimat, indítékaimat csak a Mindenható Isten tudja átszabni. Ez a hármas kötél, pontosabban az a harmadik szál. Ő adja meg az ember tartását

    Az egy szál könnyen elszakad: . Szingli vagy? Örökös önértékelési problémákkal, frusztrációkkal?

    1Móz 2:18 Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.

    Párban vagy? Nem vagy elég jó a párodnak? Nem elég jó a párod? Nem érzitek magatokat biztonságban? Hármas kötélre van szükség.

    A hármas kötélben van, aki megmondja, hogy milyen vagy, s ha változtatni kell, akkor Ő megváltoztat.

     

    Az ábrándozás az élet megrontója

    Vörösmarty Mihály versében olvassuk:

    Hová merűlt el szép szemed világa?

    Mi az, mit kétes távolban keres?

    Talán a múlt idők setét virága,

    Min a csalódás könnye rengedez?

    Tán a jövőnek holdas fátyolában

    Ijesztő képek réme jár feléd,

    S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

    Mert egyszer azt csalúton kereséd?

    Nézd a világot: annyi milliója,

    S köztük valódi boldog oly kevés.

    Ábrándozás az élet megrontója,

    Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

    Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

    Most akkor komolyan! Szabad-e nekünk ábrándozni, álmodozni, gondolkodni azon, hogy milyen lesz az életünk holnap?

    Például gondolkodtál-e már azon, hogy milyen lesz az életed 10 év múlva? Mit fog a gyermeked csinálni, dolgozni 20 év múlva? Persze, tovább is lehet az álmodozást gondolni: milyen lakásban fogsz élni x év múlva, mennyi pénz lesz a bankszámládon, és hasonlók…

    De miért fontos ez? Vagy fontos-e egyáltalán?

    Fontos, vagy nem fontos, az embernek természetes velejárója, hogy kémleli a jövőt. Milyen lesz a családom, milyen lesz a gyülekezetem, milyen lesz az ország, ahol élek, egyáltalán milyen lesz a világ körülöttem.

    Ha már egyáltalán ábrándozunk, álmodozunk, akkor miért ne tehetnénk-e ezt úgy, hogy tudjuk, hogy miért tesszük, s próbáljuk meg jól tenni.

    Nagyon fontos, hogy belássuk, hogy ha valamit cselekszünk, annak következményei lesznek.

    Préd 11:9 Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!

    Hoppá! Ez nyomós érv! Fontos, hogy éljek, de nem mindegy az, hogyan!

    Nézzük a megfordítottját ennek az állításnak: ami történik most velem, az korábbi cselekedeteimnek a következménye.

    Ebből számomra az következik, hogy szabad előre megtervezni az életemet ahhoz, hogy (emberileg) kiszámítsam azt, hogy milyen lesz a jövőm.

    Tétel: A jövőm kiszámítható

    A.                A tervezés (álmodozás) szempontjai

    1.                Kalkuláljuk bele a Mindenhatót a terveimbe!

    Ha elfogadjuk azt, hogy az Isten megítél a cselekedeteinkért, ahogy azt olvassuk a Préd 11,9-ben, akkor fontos, hogy előre „tisztázzuk” az Úrral a tervezett lépéseket.

    Fontos, hogy belássuk: ez a „tisztázás” teljesen igei!

    5Móz 4:29 De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed.

    aztán...

    2Móz 20:1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:

    2Móz 20:2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

    2Móz 20:3 Ne legyen más istened rajtam kívül!

    2Móz 20:4 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.

    2Móz 20:5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.

    2Móz 20:6 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

    2Móz 20:7 Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

    2Móz 20:8 Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!

    2Móz 20:9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!

    2Móz 20:10 De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.

    2Móz 20:11 Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.

    2Móz 20:12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!

    2Móz 20:13 Ne ölj!

    2Móz 20:14 Ne paráználkodj!

    2Móz 20:15 Ne lopj!

    2Móz 20:16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

    2Móz 20:17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

    Most azt gondolod magadban, hogy azt akarják most nekem bemagyarázni, hogy nekem be kell tartanom holmi törvényeket, hogy jól menjen sorom?

    A kérdés jogos, de nem ezt mondom. Azt állítom, hogy számolj, kalkulálj az Istennel. Ő a teremtőd, ő szabja a feltételeket. Az Őáltala megszabott törvényszerűségek határozzák meg az életedet, akár tetszik neked, akár nem!

    5Móz 6:4 Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!

    5Móz 6:5 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!

    5Móz 6:6 Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.

    5Móz 6:7 Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!

    5Móz 6:8 Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.

    5Móz 6:9 Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!

    5Móz 6:10 Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél,

    5Móz 6:11 minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig,

    5Móz 6:12 akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!

    5Móz 6:13 Az Urat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj!

    5Móz 6:14 Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül!

    Ha végigolvasod a fenti szakaszt, világosan olvashatod a Mindenható által megfogalmazott feltételrendszert. Járj az Úrral, s Ő megáld!

    2.                Merj kérni a Mindenhatótól

    Gondolj Ábrahámra, amikor Sodomáért és Gomoráért „alkudozik” Istennél. Később azt olvassuk:

    1Móz 19:29 De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott.

    Úgy tűnik, hogy meg van a gyümölcse annak, hogy Ábrahám „beszélő viszonyban van” az Úrral.

    Mt 6:9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

    Mt 6:10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;

    Mt 6:11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

    Mt 6:12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

    Mt 6:13 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."

    Ez az imádság a naponkénti Istenre szorultságot tárja elénk.

    3.                Merj könyörögni!

    Mi a különbség a kérés és a könyörgés között?

    A könyörgés az újból és újból elmondott kérés. Nem hagyod abba, kitartasz a kérésedben, újra és újra mondod, az Úr előtt tartod.

    Dániel 21 napon át tette, míg az Úr átszelte az eget.

    A magyar nyelv kifejező: Isten könyörületét – irgalmasságát, meginduló szívét, bensőjét kéred – ott maradsz Előtte, hogy elnyerjed, amit csak az Úr tud megadni.

    Mt 7:7 "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

    Mt 7:8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

    Dán 9:2 Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, amelyről az Úr igéje lett Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.

    Dán 9:3 És orcámat az Úr Istenhez emeltem, hogy keressem [őt] imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban.

    „Azt mondtad, Uram” – ez a kiindulási alapunk. „Azt mondtad, Uram, megígérted! – és a Te szavad igaz. Nem lehet, hogy Isten hazudjon. Tiéd, Uram, a dicsőség, és miénk az orcánk pirulása, de Te igaz Isten vagy, és a Te beszéded – igazság!” Így állunk az Úr előtt. Sírunk. És imádkozunk. Ez a könyörgés.

    AZ ÚR JÖN...

    Dán 10:2 Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam HÁROM egész hétig.

    Dán 10:3 Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telt az egész HÁROM hét.

    Mit olvasunk Dávidnál?

    Zsolt 34:4 34:5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.

    Zsolt 34:5 34:6 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

    Folytassuk a történetet:

    Dán 10:12 És monda nekem: Ne félj Dániel: mert az ELSŐ NAPTÓL FOGVA, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, MEGHALLGATTATTAK a te beszédeid, és én A TE BESZÉDEID MIATT jöttem.

    Dán 10:13 De Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és íme Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a perzsa királyoknál;

    Soha nem tudhatod, mi van a háttérben. Te csak egyszerűen teszed, amire a te Urad indít. Ott vagy, és OTT MARADSZ Előtte, imádkozol, kéred Őt, és könyörögsz Előtte.

    Mint a gyülekezet Péter fogsága idején

    ApCsel 12:5 Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.

    Az Úr pedig elküldte angyalát és megszabadította Pétert Heródes várakozásától és a gyilkos tervtől.

    Gyere, add, tedd, ami rajtad áll! Időddel, szíveddel, szájaddal, odaadott lényeddel. Akármit csinálsz is közben, amit mindenképpen meg kell tenned, készíted a gyerekeket, ellátod a családodat, mész a munkába, végzed dolgodat, amikor tudsz, az Úrhoz jössz, amikor tudsz, szólsz, amikor tudsz, kiengeded szavadat, könnyedet, az Úr előtt vagy, és akármi van is, OTT MARADSZ az Úr előtt. Megragadod Őt, és nem engeded el, mint Jákób a Jabbók révénél.

    1Móz 32:26 (27) Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.

     

    Ábrándozás II

    A.                Az álmodozás

    Ismered (mert megismerted, kerested, kutattad) Isten akaratát, törvényszerűségeit, ezáltal felhatalmazott téged arra, hogy merj álmodni.

    1.                Személyes életemben/életedben:

    =         Milyen lakásban fogok élni 10 év múlva? (Lesz-e?)

    =         Milyen kocsim lesz 10 év múlva? (Lesz-e?)

    =         Milyen iskolát fogok elvégezni?

    =         Milyen munkahelyem lesz?

    =         Hány gyermekem lesz?

    =         stb

    Természetesen ezeknél az álmoknál ott van egy csomó kérdés.

    a)               Mást ne mondjak, a HITEL kérdése.

    Sok ember elkezd álmodni, s felvesz álmai megvalósításához HITELT. Így tettem én is, tettünk mi is, s egy valamiről elfeledkeztünk: a hitel egy kötelék. Attól kezdve arra dolgozol, azért élsz, hogy a hitelt kifizesd.

    Mi van akkor, ha valami miatt (pl. munkahely elvesztése miatt) nem tudod a hitelt fizetni? Lőttek az álmoknak?

    b)               Másik komoly kérdés lehet a gyermekvállalás kérdése.

    A gyermekeket el kell tartani. Kapcsolódó kérdések munkahely, anyagi dolgok.

    Most gazdasági válság van. Tehát nem vállalunk gyermeket?

    Ha ez megfelelő következtetés lenne, akkor engedetlenek lennénk Isten parancsának, ami a szaporodásról szólna. Életbe lép az a szabály: Kalkuláljunk Istennel!

    a)               Harmadik dolog lehet a kapcsolatok kérdése

    Vagyis milyen párom lesz…

    Nagyon fontos, hogy Istent belekalkulálva éljek. Fontos, hogy a kapcsolat előzze meg az anyagiakat, de még az érzelmeket is! (először a Mindenhatóval, s aztán a társammal) A társammal, aki ott él mellettem, s nem egy másikkal, aki más fészekben él. Ahogy megbosszulja magát Istennél a hűtlenség, ugyanúgy a társas kapcsolatban is. ( Ne legyen más Istened, ill a Ne kívánd)

     

    Amikor egy ajtó bezáródik

    …akkor Isten egy másikat kinyit. Bármennyire is szeretnék egy bizonyos ajtót nyitva tartani, nem biztos, hogy hatalmunkban áll azt nyitva tartani (sőt teljesen biztos, hogy nem).

    Igen, mögöttem is bezáródott egy ajtó: véget ért a nokiás pályafutásom. Természetesen szerettem volna késleltetni ezt a dolgot, de nem állt hatalmamban. Ismertek a leépítés feltételei, a végkielégítés, az álláskeresési támogatás, a házhoz jött állásbörze. Panaszra alapvetően nincs ok. 

    Zsolt 37:7/a Légy csendben, és várj az Úrra! 

    Igen, ma ez a legtöbb, amit tehetek, várom az Úr szabadítását. Ötleteim vannak, s bennem van a kényszer, hogy ötleteket valósítsak meg, de kell tudjam, hogy mi az Isten akarata.

    A várakozás kiváló alkalmat ad arra, hogy tisztába kerüljek sok dologgal, elsősorban saját magammal.

    Amikor a kezünkbe adták a létszámleépítésről szóló értesítést, kaptunk egy dossziét, amiben egy csomó hasznos (és kevésbé hasznos) információ volt összegyűjtve. Volt ebben programgyűjtemény, hasznos infók az önéletrajzíráshoz, meghívó egy állásbörzére… Amit szeretnék kiemelni, az egy program. Nagyon fontos, hogy „Gyúrjunk a lélekre!”, írja ez a program.

    I.Gyúrjunk a lélekre!

    Ez nagyon tetszik nekem, szétröhögöm tőle az agyamat! Van benne néhány technika, ami borzasztó.

    Fentebb írtam már, hogy egy ilyen kríziskor, egy ajtózáródáskor fontos, hogy tisztába legyek saját magammal. Azt tapasztaltam, hogy természetes, el nem ítélhető módon az emberek aggódnak. Aggódnak a jövőjük miatt, aggódnak a családjuk miatt, és egy csomó dolog miatt. Felmerül bennük, hogy mennyi is az ő értékük, miért pont ők, és miért pont most, s lehetne sorolni…

    A.Aggódási idő

    Egy ilyen aggodalmakkal tele korszakban jön a tuti tanács. Idézem:

    Különíts el saját aggódási időt! Körülbelül negyed óra naponta, azonos időben, amikor csak aggódsz: legyen ez a saját aggódási időd. Ha máskor jönnek elő a negatív gondolatok, emlékeztesd magad, hogy majd az aggódó időben aggódsz rendesen miattuk, most más feladatod van.

    Ez egy tuti tanács! Bekövetkezett a krízis, bezárult az ajtó. Az ember csak aggodalomból áll, s ebből a 24 órás aggodalomból különíts el egy időt, amikor fokozottabban aggódsz… Persze lehet mondani, hogy a 24 órát bezsúfolni egy negyed órába ez komoly teljesítmény. Csak éppen lehetetlen! Jó lenne, csak lehetetlen.

    És az a gáz ezzel az aggódási idővel, hogy az aggódás okára nem ad választ!

    B.Dühöngj!

    A másik feszültségoldó technika: dühöngd ki magadból! Vonulj el a világ elől, s dühöngj, ordíts, amíg nem szűnik a feszültség.

    Király! Ettől jobb lesz minden!

    Van egy jobb módszer, amivel a kétajtónyi időt hasznosabban el lehet tölteni!

    Zsolt 37:7/a Légy csendben, és várj az Úrra! 

    Kérdezed, s kérdezheted joggal, ettől mi lesz jobb? Várok, s a fesz marad, az aggodalmak maradnak! Mi változik akkor?

    Sok minden!

    II.Csend!

    Először is csendben vagy. Figyelmedet az Istenre tudod irányítani, aki lecsendesíti a lelkedet. Idő kell ahhoz, hogy az ember lenyugodjon.

    A csend alkalmas arra, hogy három dolgot leépítsen benned. 

    1.Önvád

    Az egyik a saját magad vádolása a történtekért. Sok esetben az ember saját maga nem tehet róla, hogy egy ajtó bezáródik, hogy egy krízis bekövetkezik. S ha nem tehetsz róla, akkor értelmetlen dolog vádolni magad miatta. Amíg vársz az Úrra, az önvád is eltűnhet.

    2.Mások vádolása

    A másik dolog, ami a csend idején leépülhet: a mások vádolása a történtek miatt. Ez legalább annyira jellemző, mint az önvád, s legalább annyira fontos, hogy eltűnjön.

    3.Isten vádolása

    Ez a harmadik dolog, ami előfordulhat: vádolni Istent a történtekért. Ha Ő lenne, nem engedné… Vagy kevésbé durván: Miért engedi?

    A csend alkalmas arra, hogy megbocsáss! Magadnak, s másoknak! S Istennek is!

    III.Istenre figyelni

    Figyelni Rá! Hogy megmutasson dolgokat, hogy válaszoljon kérdésekre. 

    Mert Ő válaszol! Szerető Istenünk van, aki nem hallgatag, nem kar a körmünkre koppintani. Nem utasítja el a választ olyan kérdésekre, amelyekre nem tudom a választ: a miértekre.

    Az odafigyelésre két dolog jellemző:

    1. Teljes koncentráció. vagyis kizárok minden egyéb ingert. Ilyenkor, amikor Istennel akarok időt tölteni, biztos, hogy megszólal a telefon, jön a vízdíjas, a postás… Az Istenre figyelés telje koncentrációt igényel. Vonulj el, engedd, hogy Ő beszélgessen veled.
    2. A másik dolog az időtényező. Ez az Isten előtt eltöltött idő lehet, hogy órák lesznek. Ne sajnáld rá az időt! Megéri!

    IV.Engedelmesség

    Ha Isten előtt időzök, akkor elkerülhetetlen dolog, hogy Ő válaszoljon. Valamit mond, valamit parancsol. S elkerülhetetlen az is, hogy te válaszolj az Ő megszólítására.

    Mit mondasz?

    Alapvetően három válasz létezik, de alapvetően ez a három ez kettő.

    1. Igen Uram! Megteszem, amit mondasz. – vagyis az engedelmesség.
    2. Nem! Elég az én bajom, nem akarok engedelmeskedni! Nekem állást kell keresnem, dolgoznom kell, s lehetne sorolni. Ez az engedetlenség.
    3. Értem Uram a dolgot, de MÉG NEM AKAROM. MAJD! – vagyis halogatom a cselekvést.

    Lássuk be, a halogatás nem cselekvés. tehát vagy igen, vagy nem!

    Mi a te válaszod, ha Isten megszólít? 

     

    Milyen az Isten?

    Több lehetőség van erre a kérdésre válaszolni. Lehetséges válasz az, hogy egy szigorú valakit képzelünk el, amikor Istenről gondolkodunk. Szigorú, aki nem tűri el, ha valaki vétkezik. A vétkezést büntetésnek kell, hogy kövesse.

    Van egy ismerősöm, aki, miután a gyermeke elkövetett valamit, lehet ez komoly dolog, de lehet egy piti kis gyermekcsíny, miután elmondta, hogy az ilyen cselekedetben Isten nem gyönyörködik, hogy az milyen rossz dolog, amit ő csinált, hogy Isten mennyire szomorú ennek a tettnek a láttán… Szóval a fejmosást követően következett egy testi fenyítés is. Hogy ez mekkora mértékű volt, az igazából lényegtelen is, pusztán a tény itt az érdekes, hogy a bűnt büntetésnek kell követni. Volt rá eset, hogy a gyermek maga felismerte, hogy amit csinált, az kvázi bűn, s már úgy ment oda apukához, hogy előre kérte a bocsánatot. Mindegy, a büntetés nem maradt el.

    Milyen istenkép alakulhatott ki ebben a gyermekben?

    Ez az Isten, nem egy gonosz, kegyetlen istenség, aki a megbánt bűnt is büntetéssel súlyt?

    Másik történetem is van. Az illető egy hölgy, akinek volt megtérés élménye, tudta azt, hogy az Isten az, aki megbocsájtja a bűnöket, Jézus Krisztus által van bűnbocsánat. Gondolhatnánk, hogy aki ezzel az ismerettel bír, annak az istenismerete rendben van.

    Nos, a történet nem ilyen egyszerű. Az iránt érdeklődött, hogy mi az a határ, az a bűnhalmaz, ami esetén az Isten már nem bocsát meg, amikor az üdvösséget az ember elveszíti.

    Ugye értjük, hogy ez az istenkép nem ismeri azt a kegyelmet, ami elválaszthatatlan az Isten és az ember kapcsolatától. Milyen az a kegyelem, ami megszűnik létezni, ha az ember ezt vagy azt a parancsolatot elvéti?

    Mondjuk rá nyugodtan ez a kegyelem, ez nem kegyelem, hanem törvénykezés.

    Harmadik történetem: Az emberünk ismeri az Istent, tudja, hogy Isten az életet ajándékba adja. Emberünknek szociális problémái vannak, nehezen jönnek ki vele a társai. (Vagy ő jön ki nehezen a társaival…) Lemondhat-e büntetlenül az Isten ajándékáról? Visszaadhatja-e az ajándékot? Mármint az életet…

    Ez az istenismeret tud az ajándékozó jóistenről, de nem tud a mindenható Istenről, aki képes meggyógyítani emberi lelkeket, sőt emberi kapcsolatokat is. Nem ismeri az újrakezdést adó Istent.

    Kedves Olvasóm!

    Te milyen Istent ismersz? Ismered-e azt az Istent, aki tud téged akkor is szeretni, amikor te rosszat teszel? Ismered-e azt az Istent, aki annyira szeretett, hogy az egyetlenegyét, a legdrágábbat odaadta a halálra érted, s ezt tette akkor, amikor még meg sem születtél? Tudva, hogy amikor, majd megszületsz, szükséged lehet a megbocsátására?

     

    Felhagyni az aggodalmaskodással

    A mai napon ezt a mailt kaptam:

    http://napiremeny.blog.hu/2011/10/14/szeretnel_felhagyni_az_aggodassal

    "Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Mt.6:32-33)

    Ha egy hívő aggódik, az egy mélyebben fekvő problémáról árulkodik. Az aggódás azt jelzi, hogy Jézus nem az első helyen áll az életedben.

    A prioritásaink nincsenek a helyükön, amikor aggódunk. Isten úgy alkotott meg minket, hogy Ő legyen az első helyen az életünkben. Ha bármikor átveszi valami a helyét, nő az aggodalom bennünk.

    Ha a karrieredet helyezed az első helyre, akkor azért fogsz aggódni miatta, mert nem akarod elveszíteni. Ha egy kapcsolatot helyezel az első helyre, akkor amiatt fogsz aggódni. Attól fogsz félni, hogy elveszíted a kapcsolatot.

    Az Istennel való kapcsolatot senki sem veheti el tőlünk. Ez állandó, maradandó.

    Ha Őt helyezzük a listánk elejére, nem kell aggódnunk amiatt, hogy elveszítjük. Ezért nincs is miért aggódnunk. 

    A Biblia azt mondja: "Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Mt.6:32-33)

    Szeretnél felhagyni az aggódással? Helyezd Istent és az Ő királyságát az első helyre életedben. Csak Érte élj!

    Mindig ez a kezdőpont, hogy megszabadulj az aggodalmaktól.

    Hogyan változtatja meg mindez azt, ahogy manapság élsz?

    (Daily Hope by Rick Warren, 2011. 10. 07.)

    Hát... Volt néhány kijelentés ebben a levélben, ami nagyon elgondolkodtatott. Továbbmegyek: személyesen is érintett.

    Az első ilyen: az aggodalmak tényének és annak az összekapcsolása, hogy Jézus Krisztus nem az első helyen van az életemben....?

    S ha belegondolok, találok néhány aggodalmat, ami talán jobban foglalkoztat, mint az a tény, hogy Jézus Krisztus a személyes életem Megváltója, (időnként) Ura. Hol van a mindenható Úrban való bizalom akkor, amikor parázok amiatt, hogy mi lesz a munkahelyemmel, a karrieremmel, a megélhetésemmel? Amikor a hírekben a gyáram átszervezéséről, esetleges létszámleépítés lehetőségéről lehet hallani? A Mindenható Istennek van hatalma arra, hogy engem megtartson a nehézségek között is? Általában persze, hogy elhiszem, de a konkrét nehézségek között?

    A másik aggodalmam, s mivel rosszul kezelem, ezért ez igen problémás terület: a gyülekezetemnek a helyzete. Leépülést látok, s nem felemelkedést. Pedig tudnom kell(ene), hogy a gyülekezet Isten tulajdona, s neki van hatalma felépíteni, s "kivenni a gyertyatartót a helyéről". Akkor én miért aggódok?

    Helyezd Istent és az Ő királyságát az első helyre életedben. Csak Érte élj!

    Természetesen. S ezt egészen gyakorlati módon kell megtenni.

    Az első gyakorlati dolog az, hogy ismerni az Urat. Emlékezni azokra a szabadításokra, amiben már részesített. Aztán ezekért lehet (kell, célszerű) hálát adni. S tovább: beszélgetni az Úrral a felmerülő helyzetekről. Mit üzen ilyenkor? Mi a parancsa a számomra? S érte élni gyakorlatban többet jelent, mint szolgalelkűen megtenni dolgokat. Azt jelenti, hogy keresem a lehetőségét annak, hogy arról a reménységről beszéljek, amit a Benne való élet jelent nekem.

    Kol 2:6-7 Nos hát, ahogy a Felkent Jézust, az Urat elfogadtátok, úgy járjatok is most benne, belé gyökerezve, rá épülve, hittől megszilárdítva, ahogy tanítottalak titeket, hálaadásban bővölködve.

    Az Úr Jézusban járó, hitben járó keresztények nem aggodalmaskodnak mit egyenek, mit igyanak, mibe ruházkodjanak, mi lesz a testükkel az örökkévalóságban, mi lesz a halál után, s hasonló kérdésekere az Úr Jézusban találják meg a választ:

    Mt 6:33  Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

    Ebben készséget szerezni a célom az elkövetkező időszakban.

     

    A tv-terror

    Megy a tv, csak úgy háttérzajként. Természetesen a gyermekek nézik. Csak úgy háttérként. Közben játszanak. Azt lehetne mondani, hogy a kettő dolognak semmi jelentősége sincs, hisz a gyermekek nem a tv-t nézik. Direktben nem. Direktben játszanak.

    A dolognak semmi jelentősége nem lenne, ha nem kerül a látóterünkben egy kis rajzfilm a Disney csatornán. Hol is másutt, hisz az megy teljes időterjedelemben, más csatorna fel sem merülhet.

    A rajzfilm figurái éppen a WC kagylóban úszkálnak. A dallamnak nincs jelentősége, a gyermekek figyelme körülbelül a dallamnál lezárulnak, a cselekményre már nem jut figyelem: kapjuk az instrukciót a kérdésünkre.

    A jelenet kicsit bizarr: figurák a WC kagylóban. Nem sikerült kideríteni, hogy mit csináltak ott. Nyilván nincs a dolognak jelentősége, hisz csak a dallamra figyeltek a gyermekek. ...

    Van-e köze a tv műsoroknak a fejlődő gyermekek képzeletének fejlődésében? Van-e hatással a kialakult félelmek kialakulásában?  Ezek a kérdések foglalkoztatnak.

    S néztem tovább a Disney csatornát.

    Megy a csatornán egy film, aranyos gyermekszereplőkkel. A gyermekek kora lehet max 7-8, jó max 10. Tehát alapvetően fiatal kisgyermekekről van szó. A gyermekek együtt buliznak, szörpöt isznak, táncolnak. Csupa ártatlan dolog. Legalábbis annak tűnik.

    Megint csak későn eszméltem fel (elvégre én sem direkt ezt a filmet néztem, csak háttérként ment). Másnap reggel derül ki, hogy az a szörp, amit a gyermekek ittak emlékezetkiesést, hallucinációt okozott az elfogyasztóinak.

    Kérdezem: kell-e alig páréves gyermekeknek olyan nagyon bulizni, hogy ott bármi ellenőrizetlen ital előkerülhessen. Persze tudom, hogy ez csak film. Mi felnőttek is csak így kezdtük. Együtt voltunk, valaki hozott valamit, amit nagy titokban megkóstoltatta a többivel. Későn derült ki, hogy az a valami alkohol volt. Vagy ízlett, vagy nem, de mire ez kiderült, már megkóstoltuk életünkben először az alkoholt. Vagy éppen a cigarettát. Későbbi történet: megkóstoltuk a füves cigarettát.

    Természetesen a filmen nincs ennek jelentősége, de mégis felmerül bennem az, hogy kell-e olyan filmeket nézni a gyermekeknek, ahol ez a buli, szerelem, show, varázslás ismeretlen drog(?) teljesen természetes életformaként mutatkozik be? Mert állítom, hogy a látott, olvasott elképzelt és továbbképzelt élmények beépülnek a gyermek gondolatvilágába, s tudjuk, hogy a gondolatok cselekedeteket generálnak, a cselekedetek pedig szokásokká alakulnak, a szokások pedig már valahol a személyiség részévé válnak.