Kősziklánk örökké!

Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős a várunk, mert az Örökkévaló szabadítása annak kőfala és bástyája! Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igazságos nép, amely hűséges maradt Istenéhez! Megőrzöd őket teljes békességben, mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!  Bízzatok hát benne örökké, mert Jah Jahve a Kősziklánk örökké! (Ésaiás 26,1-14)

(tovább…)

Megújul minden nap

'Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. ' 2Korinthus 4:16

Nagyon szeretem ezt az igét. Főleg, amikor „leengedek”. Amikor csüggedés vesz erőt rajtam.

Az utóbbi időben nagy nyomást érzek megamon. Azt érzem, hogy az egészségem mintha megtört volna. Szóval nem vagyok a régi. Fáj a hátam, a derekam. No, nem halálos betegség ez, de így kell dolgozzak nap, mint nap. S azt érzékelem, hogy nem tudok úgy teljesíteni, mint egy fiatal. Érzem körülöttem a kritikát.

Pál apostol, amikor e sorokat leírta, voltak csüggedésre adó okok. Ebben a részben beszámol szorongattatásokról, üldözésekről, még meg is verték, sőt meg is kövezték. Minden oka meg volt rá, hogy elcsüggedjen, kétségbe essen…

Erre ő leírja, hogy nem csüggedünk!

A külső, fizikai test amortizálódhat, lehet beteg, lehet az embernek fájdalma, még ágynak is eshet. Benne van abban a bizonyos pakliban.

A belső ember, amely Istennel van kapcsolatban napról napra megújul. Pál hitt ebben az ígéretben, s én is hiszek. Hiszem, hogy az erőmet Isten újítja meg napról-napra. Nekem csak bíznom kell benne. Bízni abban, hogy bármilyen veszedelmen Isten keresztül visz. Ez azt jelenti, hogy azt, amit most magam előtt látok, az egyszer csak mögöttem lesz. Mögöttem úgy, hogy már nem fáj, mert túl leszek rajta.

Nem csüggedek, mert Istenben bízom. Nem csüggedek, mert Ő megsegít.

Meditálj a jón

„…azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.” Filippi 4,8

Előfordulnak, hogy gondolataink elkalandoznak. Időnként (tovább…)

A lejáratott szó

Különböző emberek vesznek bennünket körül. Vannak olyanok, akikkel szívesen vagyunk. Vagy ő szívesen van velünk. Azt mondjuk, hogy szeretjük őket, s ők is szeretnek minket.

Egy-két ismerősöm igyekszik nem túl kerülni hozzám, tartózkodó, kifejezi a viselkedésével, hogy nem kér a társaságomból, nem szeretne közös programot. Persze azt mondja, hogy mennyire szeret… Egy idő után ez a szó ezeknek az embereknek a szájából lejáratott szóvá válik. (tovább…)

Vetünk és aratunk

Isten országában van egy alapszabály, egy törvényszerűség. Pál apostol ezt úgy fogalmazza meg:

'... amit vet az ember, azt fogja aratni is: ' Galata 6:7/b

Belegondoltál már kedves olvasóm, (tovább…)

Egyszerű szolgálat

A bibliaiskolai képzés következő kurzusára készülök. Szolgálat az Ószövetségben. Istennek van egy zseniális terve az emberiség megmentésére. S hozzárendel egy népet, aki eszköze lesz ennek a feladatnak. Igen, a zsidók azok, akik a nemzetek között jelen vannak, s képviselik Istent. Ma az a vád éri a zsidókat keresztyének által is, (tovább…)

Milyen ajándékozó vagy?

'Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja. ' Példabeszédek 19:6

Lassan itt az ideje az ajándékozásnak. Az áruházak polcai már kellően feltöltve, az emberek is elkezdtek beszivárogni elkölteni az évi keresetük egy jelentős hányadát.

Mi az ajándékozásunknak a motivációja? Egy (tovább…)

Amikor a szomjas szív felsír

Gondolatok a 42. zsoltár olvasása kapcsán
Hogyan érzed magad, amikor mérhetetlenül szomjas vagy, de nincs víz a közeledben? Én voltam már hasonló helyzetben. Borzasztó volt. Úgy éreztem magam, mint aki azonnal elpusztul. Szenvedtem, s felsóhajtottam, s egyszer már sóhajtani sem volt erőm. A 42. zsoltárban Dávid erről az érzésvilágról beszél. Az Isten utáni vágyat fogalmazza meg. Így kezdi:
"Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!" Zsoltárok 42:2
A szarvas „úgy van összerakva”, hogy (tovább…)