Ha nem tenné, akkor is!

Elhatároztam a szívemben, hogy az Urat, az én Istenemet szolgálom, s csak neki élek. Eldöntöttem, hogy nem engedem, hogy bármi is kizökkentsem az elhatározásom teljesítésétől.

Komoly fogadalom, s vannak, akik úgy szemlélik ezt, hogy „majd meglátjuk mi lesz ebből.”

Természetesen, amíg minden rendben van, addig az embernek nem okoz nehézséget az ígérete megtartása. Sokkal nehezebb természetesen a helyzet, amikor az ember valamilyen veszteséget könyvel el. A veszteség feltétlenül önvizsgálatra sarkalja az embert. Ha máskor nem, de ilyenkor szokás megállni, s megkérdezni, hogy hányadán is állok.

 

Az elmúlt év december 28-án hajnalban kocsiba kellett ülnöm, s átmenni a szomszéd településre. Éppen frissen esett hó, az úton nincs nyom. Biztonságban éreztem magam, talán gyorsabban mentem, mint kellett volna… Igen, gyorsabban mentem, mint kellett volna, valljam be őszintén.

Az egyik kanyarban elvesztettem a kocsi felett az uralmat, s néhány akrobatikus fordulat után a csatornatöltésen, a lejtőn kötöttem ki. Mindez a másodperc töredéke alatt végbement.

Egy másodperc töredéke alatt a gépkocsi totálkáros lett.

Egy másodperc töredéke alatt úgy éreztem, hogy a biztonságérzetem csorbát szenvedett.

 

Az esemény óta eltelt némi idő. Volt időm átgondolni az eseményeket néhányszor. Igen, a kocsi az kipusztult alólam. A veszteség jelentős. A gépkocsi hitelfinanszírozott volt, s még volt adósság rajta bőven.

De mibe is fektettem a bizalmam, miben volt az én biztonságérzetem? Egy halom vasban? A másodperc töredéke bebizonyította, hogy az a halom vas csupán egy halom anyag.

Mi is történt az adott estén?

A Mindenható angyalai megtartották a lejtőn ezt a kocsit, s a kocsiból egy karcolás nélkül kiszállhattam. Ez csoda!

Emberileg minden okom meg lenne, hogy megsértődjek Istenre. Ha Ő akarta volna, akkor megóvhatott volna az anyagi kártól is. Miért végez az Isten félmunkát?

Nem végez! Nagyon is teljes munkát végzett! Felismertette velem (már sokadszor), hogy az anyag nem számít. Egyedül az Istennek való szolgálat, az engedelmesség számít.

Van egy történet a Bibliában, Dániel és barátainak története. Sakk-matt helyzetbe kerültek, vagy megtagadják Istenüket, vagy irány a tüzes kemence. A vallomásuk itt olvasható:

Dán 3:16-18 Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!

Ha nem tenné is! Akkor is Ő az Isten! Szeretnék csak Neki szolgálni minden ellenszél, körülmény ellenére is. Erről szolgáltam a gyülekezetben is január elsején. Erre tettem fel az életem újra és újra.

 

Veled még terve van Istennek!

Mi kell ahhoz, hogy egy ember megadja magát Istennek? Sokszor ez nagy kérdés… Nagy kérdés akkor, amikor egy gyermek keresztyén, hitvalló családban nő fel, s a szíve kemény marad a Mindenható számára, s harcol kézzel-lábbal ellene.

Sokan vagyunk úgy, hogy vágynánk arra, hogy gyermekünk-hozzátartozónk megtérjen, meglágyuljon Isten számára.

Hétvégén a gyülekezetben vendégeink voltak. Két fiatal srác, akik a tatabányai gyülekezetplántálás során megtértek, s hitüket megvallva bemerítkeztek teljes víz alá merítéssel. Így szokás bibliai gyülekezetekben.

Az egyik srác – szinte gyermekkora óta ismerem – tett bizonyságot az életéről. Úgy ismertem, mint aki számára nincsenek határok, meglehetősen próbára tette a környezete toleranciáját.

Középiskolás volt, kollégista. Érkezett egy új gyerek a koleszba, s ő megpróbált vele barátkozni. (Azt hiszem túl sok igazi barátja nem volt ez idő tájt.) Az egyik reggel még ébresztő előtt a újdonsült barátjával kimentek futni. Egy üzemi úton futottak, gyakorlatilag azon forgalom nem szokott lenni. Akkor volt… Vesztükre. Egy munkásokat szállító busz nem vette őket észre, s beléjük rohant. A barátja a helyszínen meghalt, míg ő „megúszta” egy könyöksérüléssel. Az őket ellátó mentős ennyit mondott neki: „Veled még terve van Istennek”.

Teltek a hónapok, évek… Összefutott a gyülekezetplántáló csapattal, akik szolgáltak felé. Az ő szíve válaszolt a Mindenhatónak.

A Mindenható megajándékozta őt igazi kapcsolatteremtő képességekkel. Akivel csak találkozik, Krisztusról beszél neki.

Tudod-e, hogy veled is terve van Istennek? Te mikor válaszolsz Neki?

 

Bízz az Úrban! Érdemes.

Zsolt 37:5 Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:

Február 21 óta van munkaviszonyom, dolgozhatok. S ez a munkahely a kegyelem, a gondviselés története.

Mivel dolgozni kell, nem engedhetem meg magamnak, hogy otthon legyek jövedelem nélkül, januárban elhelyezkedtem egy telefonos operátori állásba. Később derült ki, hogy be nem jelentenek, s nem fenékig tejföl, ahogy szokták mondani, de ez nem is látott tejfölt.

Februárban annak rendje s módja szerint elküldtek. Ez volt egyik nap. Másik nap itt ülök a számítógép előtt, próbálok a neten állások után kutatni, amikor csörög a telefon. Az az állásközvetítő cég, ahová már valamikor szeptemberben beadtam az önéletrajzomat. Most lenne lehetőség dolgozni, érdekel-e még a dolog. Természetesen érdekelt, így 20-től él a szerződésem.

Nem válogattam a műszakok között sem, mert igazából mindegy. Négy műszak van, kettő-kettő váltja egymást. Amikor A és B pihen, akkor C és D dolgozik. Csakhogy! A és C buszos menetideje 25 perccel hosszabb, mert a kis falvakból érkező kollégákat ezekbe a műszakokba irányítják. (Én A műszakba kerültem.)

Közben azért alakulnak a programok. Nagyon jó lett volna szabadnak lenni április 26-28 között. Én műszakrend szerint dolgozom, szabadságról ne is álmodjak, hiszen még próbaidős vagyok.

Ma csörög a telefon – a főnököm -, át kellene menni a másik műszakba, mert ki kell egyenlíteni a létszámot. Mondom, rendben.

Szóval C műszak, rövid útvonallal, s ez a műszak nem dolgozik 26-28-án.

Mit ne mondjak hála van a szívembe az Úr gondviseléséért. Én ezért semmit nem tettem, hogy így legyen, ezzel az Úr mintegy megviccelt azzal, hogy „elintézte.