Pató Pál úr

 

Péld 24:33-34 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés:

 így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.

Ismerős a Petőfi Sándor verséből a szállóigévé vált kis mondatocska: Ej, ráérünk arra még…

Miért hozom e versikét elő? Eltelt felőlem egy hosszú nyár, s lemaradt egy csomó dolog, amit elterveztem.

Természetesen minden elmaradt dologra van igazolásom: ez azért maradt el, a másik meg ezért. Kiváló indok az, hogy itt nyaraltak a gyerekek, s ez kicsit felborította a rendet körülöttem…

Tipikus nem? A hiányt, a hanyagságot ráfogni valakire. Valakire, aki nem tehet a lustaságomról.

De valójában miről is van szó?

Salamon a példabeszédében egy kis alvásról, egy kis szunnyadásról beszél. S ez igaz rám is, még akkor is, ha nem aludtam többet, mint egyébként szoktam. De amikor ott ülök a számítógép előtt, a facebook előtt, s szörfözök ezerrel, akkor ez egyenértékű a salamoni szunnyadással.

S mi van a szegénységgel, a szűkölködéssel? Pontosan az, amit a példabeszédben olvasunk: útonállóként, fegyveresként tör ránk. No persze mondod te is velem együtt, senki nem állt eléd, s nem fogott rád fegyvert. De a saját döntésed/döntésem megakadályozott a fontosabb dolgok elvégzésében.

Akkor mit tegyek? – kérdezed. S teljesen jogos a kérdés.

Gyakran úgy kezdődik el a nap, hogy nem tesszük fel magunknak a kérdést, hogy mit is kell ma elvégezni. Csak sodródunk tervezés nélkül.

Tehetek másként is? – Vetődik fel a kérdés. A válasz: igen!

A családban szoktunk beszélgetni, nagy terveket kovácsolni. Esetleg vita is szokott kialakulni fontos és kevésbé fontos dolgok körül. Ez így van rendjén

Ahogy egyeztetünk a családban, s jónéven vesszük a családtagok segítségét, józanlátását, ugyanígy kérhetjük Istent is arra, hogy segítsen. Jó, ha így tudunk imádkozni:

Zsolt 90:12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

Vannak feladatok, amiről lemaradunk a „patópálos” viselkedésünk miatt. Ez veszteség: elvitte az útonálló, a fegyveres. Viszont dönthetünk azokról a dolgokról, feladatokról bölcsen, amelyek előttünk vannak. Én igyekszem ezt tenni