Bízz az Úrban! Érdemes.

Zsolt 37:5 Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:

Február 21 óta van munkaviszonyom, dolgozhatok. S ez a munkahely a kegyelem, a gondviselés története.

Mivel dolgozni kell, nem engedhetem meg magamnak, hogy otthon legyek jövedelem nélkül, januárban elhelyezkedtem egy telefonos operátori állásba. Később derült ki, hogy be nem jelentenek, s nem fenékig tejföl, ahogy szokták mondani, de ez nem is látott tejfölt.

Februárban annak rendje s módja szerint elküldtek. Ez volt egyik nap. Másik nap itt ülök a számítógép előtt, próbálok a neten állások után kutatni, amikor csörög a telefon. Az az állásközvetítő cég, ahová már valamikor szeptemberben beadtam az önéletrajzomat. Most lenne lehetőség dolgozni, érdekel-e még a dolog. Természetesen érdekelt, így 20-től él a szerződésem.

Nem válogattam a műszakok között sem, mert igazából mindegy. Négy műszak van, kettő-kettő váltja egymást. Amikor A és B pihen, akkor C és D dolgozik. Csakhogy! A és C buszos menetideje 25 perccel hosszabb, mert a kis falvakból érkező kollégákat ezekbe a műszakokba irányítják. (Én A műszakba kerültem.)

Közben azért alakulnak a programok. Nagyon jó lett volna szabadnak lenni április 26-28 között. Én műszakrend szerint dolgozom, szabadságról ne is álmodjak, hiszen még próbaidős vagyok.

Ma csörög a telefon – a főnököm -, át kellene menni a másik műszakba, mert ki kell egyenlíteni a létszámot. Mondom, rendben.

Szóval C műszak, rövid útvonallal, s ez a műszak nem dolgozik 26-28-án.

Mit ne mondjak hála van a szívembe az Úr gondviseléséért. Én ezért semmit nem tettem, hogy így legyen, ezzel az Úr mintegy megviccelt azzal, hogy „elintézte.