Veled még terve van Istennek!

Mi kell ahhoz, hogy egy ember megadja magát Istennek? Sokszor ez nagy kérdés… Nagy kérdés akkor, amikor egy gyermek keresztyén, hitvalló családban nő fel, s a szíve kemény marad a Mindenható számára, s harcol kézzel-lábbal ellene.

Sokan vagyunk úgy, hogy vágynánk arra, hogy gyermekünk-hozzátartozónk megtérjen, meglágyuljon Isten számára.

Hétvégén a gyülekezetben vendégeink voltak. Két fiatal srác, akik a tatabányai gyülekezetplántálás során megtértek, s hitüket megvallva bemerítkeztek teljes víz alá merítéssel. Így szokás bibliai gyülekezetekben.

Az egyik srác – szinte gyermekkora óta ismerem – tett bizonyságot az életéről. Úgy ismertem, mint aki számára nincsenek határok, meglehetősen próbára tette a környezete toleranciáját.

Középiskolás volt, kollégista. Érkezett egy új gyerek a koleszba, s ő megpróbált vele barátkozni. (Azt hiszem túl sok igazi barátja nem volt ez idő tájt.) Az egyik reggel még ébresztő előtt a újdonsült barátjával kimentek futni. Egy üzemi úton futottak, gyakorlatilag azon forgalom nem szokott lenni. Akkor volt… Vesztükre. Egy munkásokat szállító busz nem vette őket észre, s beléjük rohant. A barátja a helyszínen meghalt, míg ő „megúszta” egy könyöksérüléssel. Az őket ellátó mentős ennyit mondott neki: „Veled még terve van Istennek”.

Teltek a hónapok, évek… Összefutott a gyülekezetplántáló csapattal, akik szolgáltak felé. Az ő szíve válaszolt a Mindenhatónak.

A Mindenható megajándékozta őt igazi kapcsolatteremtő képességekkel. Akivel csak találkozik, Krisztusról beszél neki.

Tudod-e, hogy veled is terve van Istennek? Te mikor válaszolsz Neki?

 

A fény az alagút végén

A fény az alagút végén

Kol 4:2 Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.

Fil 4:6-7 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Az ember hajlamos a pánikolásra, a kétségbeesésre. Amikor mindent megpróbál, s úgy tűnik, hogy nincs megoldás, amikor az „égiek” is ellenem játszanak…

Az elmúlt év gyakorlatilag igen nehéz időszak volt családunk életében.

2012 márciusában elvesztettem a munkahelyemet, 2012 végén Juditka lányunknál rákot diagnosztizáltak, s idén május végén hazaköltözött az Örökkévalóhoz. Az idén három hónapot dolgoztam mindösszesen.

Két dolog miatt osztom meg ezeket a Kedves Olvasóval.

1./          Ha ilyen helyzetbe kerülünk, mint amiről fentebb írtam, akkor nem a kétségbeesés a követendő gyakorlat. A Biblia imádkozásra, éberségre, hálaadásra, könyörgésre bátorít.

Ez nem azt jelenti, hogy emberi szinten nincs az embernek teendője, bár akár ezt is mondhatnám.

Amikor az ember gyászol, akkor emberileg sok mindent már nem tehet. Amíg a beteg nem hal meg, addig lehet erőfeszítéseket tenni a gyógyítása érdekében. A halála után már nem, s ilyenkor van a „világvége hangulat”.

A munkahelyért lehet dolgokat megtenni. Lehet önéletrajzokat küldözgetni, telefonálni cégekhez. S kézenfekvő dühöngeni, hogy miért nem válaszolnak…

Az imádság hitet feltételez. S a hitet nem akkor kell bemutatni, amikor minden rendben van. A mentőmellényt nem akkor kell magunkon tartani, amikor a szárazföldön vagyunk, (bár az éberség címén ekkor vesszük fel) Azért vesszük fel, hogy amikor a vihar, az árvíz megérkezik, akkor rajtunk legyen, s megvédelmezzen bennünket.

Aki hittel imádkozik, hitet gyakorol, annak egy valamit tudnia kell!

Zsid 11:6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

Tudni kell az imádkozónak, hogy

a)      Isten létezik.

b)      megjutalmazza az Őt keresőket.

2./          Tehát a másik dolog vert helyzetekben: Ha a Mindenhatóhoz fordulsz, Ő válaszolni fog!

Fil 4:6-7 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

A Mindenható ígérete, hogy

=         meg fogja őrizni a szívedet, gondolataidat a Krisztusban

Nem arra szól az ígéret, hogy meggazdagít, hogy milliomossá tesz! Nem! Arra, hogy megőriz!

S a Mindenhatónak van még egy tulajdonsága is! Ha Ő megáld, akkor azt gazdagon, bőségesen teszi!

Életem talán legnehezebb évén vagyok túl. A deficit halmozottan jelen volt. Mégis bátran kimondhatom, hogy a leggazdagabb év volt ez az életemben. A Mindenható gondoskodását, támogatását, bátorítását érezhettem.

Igen! Ő gazdagon megáld!

Megőrzött, s gondoskodott rólam! Amikor emberileg már feladtam majdnem, akkor „megdobott” egy munkahellyel.

Kedves Olvasóm!

Aggodalomra, pánikra lenne okod emberileg? Emeld tekinteted Istenre!

Fil 4:6-7 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Ő megígérte, s be is teljesíti!

 

Bizonyosság az üdvösség felől

Bizonyosság az üdvösség felől …avagy tudhatja-e azt az ember?

Jn 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen.

1 Problémafelvetés

Rá szoktam kérdezni beszélgetéskor arra, hogy az illető biztos-e abban, hogy az Úr Jézus, - ígérete szerinti megjelenésekor – őt is magával vinné-e a mennyei hazába.

Meglehetősen zavarba tudnak emberek kerülni ettől a kérdéstől, s meglehetősen színes válaszokat adnak. Íme néhány gyöngyszem ezek közül:

  • Nem tudhatja azt az ember előre, különben is ez teljesen Isten kezében van.
  • Igyekszem úgy élni, hogy méltó legyek rá.
  • Igen, elvégre is az én apám xxx lelkész, meg a nagyapám is az volt, én meg elöljáró vagyok az x gyülekezetben. Adakozok, minden vasárnap ott vagyok a templomban…

Arra keresem a választ ebben az írásban, hogy

  1. Kell-e egyáltalán tudnom, hogy a mennyei hazába fogok-e kerülni, vagy sem?
  2. Egyáltalán melyek a feltételei annak, hogy valaki odakerüljön?
  3. Ember egyáltalán képes-e megfelelni ezeknek a feltételeknek?

2 Az üdvösségről

Van-e egyáltalán ígéretünk arra a Mindenhatótól, hogy üdvözítene embereket, s ez az üdvösség egyáltalán a mennyben lesz?

Egyáltalán mi az üdvösség? Miért van szükség az üdvösségre?

3 Az ember pillanatnyi helyzete alapértelmezésben

Alapértelmezésben? Nyilvánvalóan ez a teremtéskori állapot lehet. A kérdés az, hogy milyennek teremtette az Isten az embert? A válasz benne van a Bibliában. Nézzük meg:

1Móz 1:26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.

1Móz 1:27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

1Móz 1:31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Tehát IGEN JÓ!. Ebben az állapotban az ember a Mindenhatóval folyamatos kapcsolatban volt, beszélgettek, láthatóan örültek egymásnak. Úgy tűnt, hogy az ember a Mindenható szemefénye volt.

3.1 Eltérés az alapértelmezett állapottól

Az ember eltért az alapértelmezett állapottól. Megtörtént a lázadás, a bűneset.

1Móz 2:15 És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.

1Móz 2:16 Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

1Móz 2:17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.

Valószínűleg nagy vita folyhatott Ádám korában a halállal kapcsolatosan, mint ahogy ma is. Mit jelent meghalni? A test is meghal, vagy csak a lélek (szellem)?

Érezzük, hogy ez a vita kétséges kimenetelű… De egy bizonyos: amikor az ember elkövette a stiklijét, akkor elkezdett félni az Istentől, elkezdett felelősséget hárítani, mindenesetre az a felhőtlen jó kapcsolat, ami meg volt korábban, annak lőttek.

Ezt az állapotot úgy fogalmazta meg Pál apostol:

Róm 3:23 Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön.

Nem csak Ádámról és Éváról volt ott szó? Hogy jön ide minden ember? Hogy jön ide az én személyem? Egyszerűen! Ha megvizsgáljuk szavainkat, gondolatainkat, cselekedeteinket, akkor felfedezzük azt, hogy a saját értékrendünknek sem tudunk megfelelni, nem hogy a Mindenhatóénak.

A „nem méltó” jelenti azt is, hogy „híjával van”, „szűkölködik”, „el van zárva tőle”.

Hogy is mondta a Mindenható?

1Móz 2:17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.

Mit mond Pál apostol a bűn (így hívjuk a Mindenható elleni vétket) következményéről?

Róm 6:23 A bűn szolgálatáért a jogos fizetség a halál.

Itt tartanánk, ha a Mindenható nem lép közbe

3.2 A Mindenható terve az alapállapothoz való visszatérésért

3.2.1Mit tett az ember azért, hogy az eredeti kapcsolat helyreálljon a Mindenhatóval?

Igyekezett valami megbánás félét produkálni. Igyekezett, legalábbis megpróbált megváltoztatni a cselekedeteit. Igyekezett valamiképpen kiengesztelni a Mindenhatót.

Hogyan történt mindez?

Erről szólnak a vallások. Igyekezz jól cselekedni, humánusnak lenni, jótékonykodni, megfelelni valamiféle erkölcsi mércének, s akkor talán, ha az Isten is úgy akarja, akkor talán létrejön a béke a szívedben.

A vallások cselekedetalapú, önmegváltást célzó emberi próbálkozások.

A Mindenható pontosan tudta azt, hogy az ember nem tud elég jó lenni ahhoz, hogy az Ő dicsőségéből részesüljön. Az Ő terve egészen más volt.

3.2.2 Az Isten terve a kegyelem

Mi volt a Mindenható megoldása a bűn következményére?

Róm 6:23 A bűn szolgálatáért a jogos fizetség a halál. Isten kegyelmének ajándéka ellenben az örök élet, ezt pedig a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban kaphatjuk meg.

Mit jelent a kegyelem? Ajándék, amiért nem lehet megdolgozni, s meg sem érdemeljük.

Isten ilyen meg nem érdemelt jóindulatú gesztust gyakorolt felénk. Úgy rendelkezett, hogy az Ő szeretett Fia fizeti ki HELYETTÜNK a minket terhelő adósságot. Akkora volt ez a teher, hogy ennek a fizetsége, ellenértéke a HALÁL volt. Megengedte azt, hogy Jézus Krisztus szenvedjen helyetted és helyettem a bűnért.

3.2.3 Mi történt a kereszten?

2Kor 5:21 Mert Isten értünk azonosította a bűnnel Jézust, pedig ő nem követett el semmi bűnt. Azért tette ezt, hogy mi viszont Krisztus által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.

Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a mi bűneink Jézusra vándorol, s helyettünk Ő halt meg. A Jézus igazsága pedig ránk szállt, így nekünk már nem kell bűnhődni a bűnért. Igazak vagyunk Jézusban.

3.3 Hogyan lehet a tied az üdvösség ( a mennyország, a szabadulás)?

Kell-e valamit érte tenni?

Nem, el kell fogadni, s hinni kell benne.

Ef 2:8 Mert a kegyelem tette lehetővé, hogy a hit által megmeneküljetek. Ezt pedig nem ti vittétek véghez, hanem Isten ajándékozta nektek.

Ef 2:9 De nem is a jócselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen.

Az üdvösség kegyelemből van. Nem lehet érte megdolgozni, nem lehet kiérdemelni. Egyedül elfogadás útján lehet a mienk. Hit által.

Ez által válhatsz elfogadhatóvá a Mindenható számára.

3.4 Mi van a hit után?

Azután jön az öröm, az átformálódás. Ami saját erőből nem ment, Ő alkalmassá tesz arra, hogy akard is, s sikerüljön is.

4 Bizonyosság az üdvösség felől

  • Kell-e nekem azt tudni?

Válaszom: IGEN! Feltétlenül. Nem mindegy, hogy a Mindenható Isten, mint Mennyei Atyánk szeretetközelségében élhetek, vagy izzadhatok, s nem sikerül.

  • Honnan tudhatom, hogy VAN?

Isten adja a szívünkbe ezt a bizonyosságot. Ez a bizonyosság Jézus Krisztusról szól. Tudom, vagy nem, hogy értem meghalt, s a bűneimért halt meg?

1Ján 5:10 És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról.

1Ján 5:11 Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.

1Ján 5:12 Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.

  • S mi van a cselekedeteimmel?

Nem visznek a mennybe! Lehetsz lelkész gyermeke, tagja akármilyen egyháznak, s bármit felsorakoztathatsz ezen az érv listán, ha nincs a szívedben bizonyosság afelől, hogy Jézus érted halt meg, s adta az Ő igazságát neked, akkor elveszett vagy.

Jn 3:36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

 

A mindennapi kenyér

A mindennapi kenyér

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” (Máté evangéliuma 6. fejezet 11. vers) 

A XXI. század civilizált nemzedéke talán nem tud ezzel a történettel mit kezdeni... Beidézem, ízlelgessük magunkban.

Rossz esztendő járt, mostohásan hozta a föld a termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégeső, leégette a forróság. – Az idén aszalt almát termettek az almafák – hajította a sarokba esténként édesapám a csíkos tarisznyát.

Az is jó volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan szűkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer három napig színét se láttuk.  Éhesen ődöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Dobákné rám kiáltott a muskátlis ablakukból:

– Te fiúcska, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton. Szép kövérlevelű papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával, abból lesz én nekem jó vacsorácskám.

Gazdag Dobákné nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér kenyeret adott napszámba. – Szeretnél-e mézet a lágy kenyérhez, Ferkó? – kérdezte tőlem. De én már nem vártam a mézet. Szaladtam kifelé a kenyérrel s már a kis ajtóban bele haraptam.

De abban a percben eszembe jutott édesanyám s a falat nem ment le a számon.  – Lesz öröm, ha haza viszem neki – gondoltam magamban s bele markoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb volt, mint azelőtt.

Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sírva fakadt s visszakínálta az ajándékom. – Én már megettem a másik karajt – mondtam fülig elvörösödve. Anyám meg arra erősködött, hogy ő is vacsorázott már. Még pedig bundás gombócot.

Az pedig a hajába főtt krumplinak ünneplős neve, nem rossz étel az, ha jól megsózza az ember. – Hanem tudod mit? – törülgette meg a szemét édesanyám –, eltesszük a kenyeret édesapádnak. Jól esik neki, ha hazajön a szőlőből. Hanem azt már én nem értem ébren. Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után.

Csak hajnalban ébredtem föl arra, hogy édesapám ellenkezett édesanyámmal. – Nem viszem ki a kenyeret, fiam. Egyétek meg magatok. Engem ellát odakint az öreg eperfa.

 – Minket se kell félteni, apja! – erősködött édesanyám s beletette a kenyeret a tarisznyába. – Jó az Isten, ma is ád az annyit, mint tegnap. Hát éppen annyit adott. Papsajtocskát, sárgarépácskát, krumplicskát, de még egy darab sajtocskát is találtunk a láda fenekén.

Olyan száraz volt már az, hogy a kés nem fogta. Örült is annak édesanyám nagyon, mert így mind nekem adhatta. – Nekem nem mén bele ez az öreg fogam, fiacskám.

Még akkor is a sajtot majszoltam, mikor az édesapám hazatért a szőlőből. Vígan csóválta meg a tarisznyáját: – Találd ki, cselédem, mit hoztam neked? – Mit ugyan? Tán fürjecskét? – ugrottam elé lelkendezve. – Többet ér ez annál, nagyobb ritkaság is – ragyogott a szeme az édesapámnak s kiszedte a tarisznya csücskéből a nagy kincset. – Nézd-e, madárlátta kenyér!

Tulajdon az a karaj kenyér volt, amit én adtam az édesanyámnak, az édesanyám meg neki. Hármunknak a mindennapi kenyere. Akkor tanultam meg igazán, mi az a mindennapi kenyér, amiért az Úristenhez imádkozunk. (Móra Ferenc: Mindennapi kenyerünk /részlet) 

Forrás: reggelidicseret.blogspot.hu

 

Élni, vagy meghalni…

Élni, vagy meghalni…

Igen, az elmúlt időszakban ebben a dillemában voltam.

No, mielőtt a kedves olvasó bepánikozna, nem voltak öngyilkossági szándékaim. Mindössze olyan lelkiállapotban voltam, amit senkinek nem kívánok. Nem kívánok, de nem kizárt (sőt biztos), hogy már voltál ilyen állapotban, s lehetsz is (leszel is) ilyen állapotban. Nem akarok semmit csinálni, mert nem tudok semmit csinálni. Olyan tónustalan az életem, olyan nyomorultnak érzem magam. Nem érzek célt magam körül, megy az egyik nap a másik után.

Az előzmények

Nagyobbik lányunknál karácsony táján daganatot diagnosztizáltak a májban, s a tüdőben. Ez sokkoló hír volt. Férj, három kisgyermek… Belegondolni is rémisztő, nem, hogy testközelből átélni… Pedig ez a valóság!

Kemény küzdelem kezdődött minden szinten. Az orvosok kemoterápiát kezdtek… Feleségem támogatta a családot, elment főzni, gyermekekre vigyázni… A velem kapcsolatban lévő keresztyének mellénk álltak az imaharcban.

Küzdelmes várakozás volt ez. Lányunk egyszer jobban volt, máskor borzasztóan rosszul. Néhány hónap eltelt így a várakozásban.

A kemo-s sorozat után a CT azt mutatta, hogy a daganatok mérete kisebb… Ugyanakkor szinte folyamatosan oxigénre volt szükség, mert fulladt… Ellentmondás, amivel nem tudtunk mit kezdeni…

A kezelőorvos tüdőgyógyász véleményét kérte, aki kimondta, hogy nincs remény, annyira kicsi az aktív légző felület a tüdőben… Leállította kemót, s az antibiotikumos kezelést, amit a folyamatos tüdőgyulladásos állapot ellensúlyozására kapott. Maradt a tüneti kezelés… S a döbbenet…

Lányunk május 31-én hazaköltözött Teremtőjéhez…

A sokk…

Igen, a sokk maradt… A miértek, a fájdalom… Hittünk a gyógyulásában, azért imádkoztunk… Akkor miért…?

Feleségem a haláleset másnapján hazajött… Azt mondta, a családnak meg kell birkózni a kialakult helyzettel. Minél tovább ott marad, annál később fognak tudni magukhoz térni…

Napokig ki sem ment a lakásból… A külvilággal a kapcsolatot csak telefonon tartotta… Lassan az ismerősök, munkatársak megtudták a hírt… S elkezdődött az elfogadhatatlan feldolgozása. Újra és újra fel kellett idézni a történteket, s el kellett mondani. S azon kaptuk magunkat, hogy vigasztaltuk a sokk alatt lévő embereket, akik részvétet próbáltak nyilvánítani.

Nagyon jó volt az ismételt felidézése a történteknek, még ha mindannyiszor sírásba is törtünk ki. Hiszem, így tapasztalom, hogy minden egyes felidézése a múltnak közelebb visz a gyógyuláshoz. A fájdalmat semmi sem csökkentheti, annak elmúlásához idő kell. Idő, s egy vigasztaló. Olyan, amilyen földi ember soha nem lesz. Aki azért jött, hogy megvigasztaljon minden gyászolót (Ézsaiás 61,2)

A feloldás…

 Feloldás, vagyis eljutni a mélyből a magaslatra.

Zsolt 130:1. A mélységből kiáltok hozzád, URam!

Zsolt 130:2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!

Zsolt 130:3 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?

Zsolt 130:4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.

Zsolt 130:5 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.

Zsolt 130:6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.

A mélységből a magaslatra, a sötét éjszakából a reggeli napfényre.

Ez az idő segített önmagammal számvetést készíteni. Ki is vagyok valójában? Ember, aki minden megmozdulásában a Mindenható Isten kegyelmére szorul.  „Nálad van a bocsánat,” mondja a zsoltáros, s eddig a felismerésig el kell jutni, főleg akkor, amikor az emberben kételyek merülnek fel.

Ezekben a napokban az Úr Jézus Krisztus imádsága jutott az eszembe:

Lk 22:42 "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."

Úgy odaállni Isten elé, hogy igen tudod, hogy mit szeretnék, de a te akaratod valósuljon meg.

Ebben az időszakban lehet átélni azt, amikor a Mindenható türelemmel felkészít egy következő próbára, egy illési módszerrel:

1Kir 19:7 Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!

Egyél! Táplálkozz Isten Beszédéből! Készülj fel, mert tervem van veled! Megértem a fáradtságodat, megértem a depressziódat, nem kárhoztatlak miatta, de juss túl rajta! Erősödj, engedd magad felépíteni, s haladj!

Igen! Engem is túljuttat Ő ezen az időszakon. Táplál, szeret, s mutatja a folytatást. Mert van folytatás…! Már körvonalazódik előttem!

Ézs 40:29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.

Ézs 40:30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.

Ézs 40:31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Köszönöm Istenem!

 

Nyílt levél a nőknek

A környezetemben olyan sok lánnyal találkozom, akik odaadják magukat a fiúknak, férfiaknak — és ezzel végzetes hibát követnek el. Most nem erkölcsi kérdésekről szeretnék beszélni, ti. arról, hogy a Biblia szerint helytelen a házasság előtti szexuális kapcsolat (megjegyzem, osztom a Biblia ezen véleményét). Inkább férfiként szeretnék néhány gondolatot elmondani azoknak a hölgyeknek, akik tartós elkötelezettség nélkül is...(tovább a cikkre)

Forrás: infaustus

 

Házasság hete

Elkezdődött a házasság hete. Érdekes, hogy a házasság szerzője, a Mindenható Isten ennek nem kerített ilyen nagy jelentőséget, nem szerepel a vallási ünnepek között az esemény.

Ez a jeles esemény a Valentin-naphoz kapcsolódik, legalábbis a megálmodói ehhez kötötték.

Az, hogy a házasságnak kell-e ehhez a héthez kötődnie, illetve mi köze Istennek a házassághoz, erről szolgáltam február 10-én a Komáromi Baptista Gyülekezetben. Érdemes ezt úgy hallgatni, hogy az nem feltétlenül a házasságról szól.

Meghallgathatod:

 

 

 

Mikor lesz?

Mikor lesz?

Mármint a világvége…

Ez a kérdés foglalkoztatja manapság az embereket. Erre játszik rá a média is. December 21-én bekövetkezik a maya naptár szerinti vég. Már vicc is született vele kapcsolatban. 21-én a CNN közvetíti, majd 22-én megismétli.

2011-ben volt egy úriember, egy sikerevangélista, aki foglalkozott a világvége kérdésével. A neve Harold Camping. Saját rádióállomáson keresztül nyomatta az „igazságot”. Ezrek és ezrek hallgatták, nagyon sok embert befolyásolt. Az első időpont, amit kitalált, az 2011. május 21 volt. Sokan megváltak gazdaságuktól, pénzzé tettek mindent, s hogy hogy nem a rádióállomásra hagyatékozták az összes vagyonukat. Csak az nem tűnt fel nekik, hogy ha egyszer vége lesz a világnak, akkor a Haroldnak sem lesz rá szüksége tovább. Mindenesetre Harold Camping vagyona növekedett, s a világvége viszont május 21-én nem következett be.

De Harold Camping nem adta fel! Újraszámolta a dolgot, s meghatározott egy októberi napot mondván, hogy a május 21 az csak egy szellemi világvége volt, s az igazi bumm, az októberben lesz…

De hányadán is állunk a Mindenható Igéjével? Mit mond az Úr Jézus?

ApCsel 1:6 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?"

ApCsel 1:7 Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.

ApCsel 1:8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig."

Igen, az első dolog az, hogy nem szabad számolni. Ez az Atya kompetenciája. Ő visszajön akkor, amikor az Atya akarja.

De ha ez nem volna elég, akkor még „kontráz” Péter apostol is. Íme:

2Pét 3:9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.

2Pét 3:10 De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.

Nem késik! Csak az Úr is adventet tart. Érted, s értem. Meg azokért, akikért imádkozol, hogy az Úrhoz térjenek.

Lehet, hogy azért késik, mert te, akire vár, nem végzed a munkát, amit rád bízott?

Mindenesetre vár, s ez a várakozás ezért van.