Szüless újjá!

2012-10-18-án a skype közösségben az Isten Szavához való viszonyunkról beszélgettünk, pontosabban az Isten Szavának következményéről az életünkben.

A tanítás letölthető a linkről:

Szüless újjá! 

 

Shalom a lechem – Békesség nektek!

Shalom a lechem – Békesség nektek!

Jn 20:19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!"

Jn 20:20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.

Jn 20:21 Jézus erre ismét ezt mondta nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket."

Jn 20:22 Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyetek Szentlelket!

Jn 20:23 Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak."

Gyülekezeteinkben elkezdődtek a hálaadónapi ünnepségek, ez az ősz időszaknak a programja. Ilyenkor megyünk a gyülekezetekbe, egyik meghívás a másik után, s ünnepelünk, hálásak vagyunk. Elmondjuk egymásnak azt, hogy miért vagyunk az elmúlt évben hálásak a Mindenhatónak.

Különböző szituációban élő emberekkel beszéltem az elmúlt időszakban, mondjuk félévben. Ismerem az élethelyzeteiket. A magunk élethelyzetét is idesorolom. Mondanék egy-két ilyen szituációt – elsősorban családom életéből -. Március végével megszűnt a munkaviszonyom, s a mai napig nem találtam magamnak állást. Az árfolyamproblémák miatt meglévő hitelünk komoly fennakadásokat okoznak. Emberekben próbáltunk bízni, s a megszolgált bizalom helyett megrágalmazásban volt részem. S lehetne folytatni ezt a sort.

Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen év után miért adjak hálát… Számoljak be arról, hogy ezekben az élethelyzetekben időnként aggodalom fog el, s mondjam el azt, hogy az aggodalom tulajdonképpen a Mindenhatóban való bizalmatlanság? Ez igaz a maga helyén, de semmi köze a hálaadáshoz.

Olvasom az Isten Igéjét, s közte a fenti igéket is… Olvasom, azt, hogy a teljesen beparázott, kétségbeesett tanítványokat megszólítja: Shalom a lechem!

Mi van ebben a kifejezésben, ami helyre tudja tenni az embert? Békesség nektek, vagy másként fordítva: Legyen teljes a békességetek!

A fenti szakaszban attól a ténytől lett a tanítványoknak békességük, hogy látták mesterüket a halálból feltámadva. S ott van a bátorítás is: Küldelek benneteket! Ha megbocsátjátok a bűnöket, a tietek is megbocsátott lesz!

Mi ebben olyan extra: megbocsátani a bűnöket? Békességet kapni úgy lehet, hogy megbékélek Istennel, s megbékélek emberekkel.

2Kor 5:17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.

2Kor 5:18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.

2Kor 5:19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.

2Kor 5:20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!

Igen, Krisztus a mi békességünk! A békességünk, aki megbocsátotta a bűneinket. Igen Ő megbocsátott, s küld bennünket, követségbe rávenni az embereket azzal, hogy béküljenek meg Istennel.

Mikor tudok Istennek megbékéltnek lenni?

Ha felismerem Isten szavából, hogy a magam teljesítményéből képtelen vagyok megszolgálni az üdvösségért, a bűnbocsánatért, ha felismerem azt, hogy Isten egyszülött Fia meghalt a világért (énértem), hogy el ne vesszek. Ez nem az én teljesítményem, hanem a Mindenható megelőlegező kegyelme.

Róm 5:8 Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.

S az én dolgom ezek után nem más, mint a hála. Köszönöm Istenem, hogy bűneim megbocsátást nyertek a Te kegyelmedből.

 

Szeretném jobban megismerni Istent!

Mindenki találkozott már az Úr Jézusnak az alábbi mondatával, gondolkodtunk is már rajta, vajon mit akarhatott mondani ezzel Urunk.

Mt 5:6 Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

Kérdezheti a kedves olvasó, hogy kerül a MEGISMERÉS kapcsolatba az ÉHEZÉSSEL és SZOMJÚHOZÁSSAL?

Talán segít megérteni a kérdést, ha elmélkedünk kicsit azon, hogy mit is jelent az éhezés és a szomjúhozás…

Ha nyelvtanilag vizsgáljuk a két szót, akkor úgy tudjuk ezt jellemezni, hogy ezekhez a szavakhoz tárgy vonzódik. Mit is jelent ez? Azt, hogy nincs éhség csak magában, hanem mindig VALAMIT éhezik az ember, és mindig VALAMIT szomjazik az ember. Tehát ennek a két szónak van tárgya. Ha éhes vagy, akkor azt nem tudod kielégíteni egy jó könyvvel, vagy egy pohár vízzel, de a szomjúságot sem egy szelet kenyérrel.

Az Úr Jézus azt tartja BOLDOGNAK, aki az IGAZSÁGOT éhezi és szomjúhozza.

Jn 17:17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Az Úr Jézus választ ad egy örök kérdésre: Mi az IGAZSÁG?

Ha, tehát szomjúhozom és éhezem az Isten szavára, akkor az engem betölt, megelégít.

Ezék 2:7 És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház.

Ezék 2:8 Te pedig, embernek fia, halld meg a mit én néked szólok. Ne légy pártos mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, a mit én adok néked.

Ezék 2:9 És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete vala.

Ezék 2:10 És kiterjeszté azt előttem, és ímé be vala írva elől és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók.

Ezék 3:1 És mondá nékem: Embernek fia! a mi előtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izráel házának.

Ezék 3:2 Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet.

Ezék 3:3 És mondá nékem: Embernek fia! hasadat tartsd jól és belső részeidet töltsd meg ezzel a türettel, a melyet adok néked. És megevém azt, és lőn az én számban, mint az édes méz.

Ezék 3:4 És mondá nékem: Embernek fia! eredj, menj el az Izráel házához, és szólj az én szavaimmal nékik.

Íme, egy sajátos képekkel megfogalmazott történet a Mindenható prófétájával kapcsolatosan. Arra szólítja fel a Mindenható Ezékielt, hogy egye meg valóságosan az Ő beszédét. Engedelmeskedve Ezékiel, úgy találta, hogy a Mindenható Szava olyan volt a bensőjében, mint az édes méz.

Éhezni, szomjúhozni azt, ami finom, ami kívánatos… És az ígéret: MEGELÉGÍTTETNEK!

S mondhatod, hogy ez egy ócska ószövetségi történet, ami manapság…

Láss csodát! Ez a történet megismétlődik az Igében. Figyeld csak!

Jel 10:8 És a szózat, a melyet hallottam az égből, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.

Jel 10:9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.

Jel 10:10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.

Jel 10:11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.

Mit tartalmaznak ezek a könyvtekercsek, s mi hasznom van nekem ezekből? Gondolom ez a következő kérdés, ami megmozgatja az ember fantáziáját. Szeretném jobban megismerni a Mindenhatót, s most jönnek nekem azzal, hogy fogyasszam az Isten könyveit, írásait… Mi értelme van ennek?

Nagyon sok! Maga az Úr Jézus mondja:

Jn 8:32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

Mi köze az igazságnak Isten szavához? Az igazság – rendben van – szabaddá tesz, de mi a helyzet az Igével?

Mit olvastunk? A te Igéd IGAZSÁG és újfent ha megismeritek az igazságot, az SZABADDÁ tesz.

De nézzük meg, hogy a fent idézett ige milyen környezetben szerepel?

Jn 8:31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;

Jn 8:32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

Jn 8:33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?

Jn 8:34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.

Jn 8:35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.

Jn 8:36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

Jn 8:37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.

Jn 8:38 Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.

Jn 8:39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.

Jn 8:40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.

Jn 8:41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.

Jn 8:42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

Jn 8:43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.

Jn 8:44 Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.

Jn 8:45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.

Jn 8:46 Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?

Jn 8:47 A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.

Jn 8:48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?

Jn 8:49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.

Jn 8:50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli.

Jn 8:51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.

Jn 8:52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.

Jn 8:53 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?

Jn 8:54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,

Jn 8:55 És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.

Jn 8:56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.

Jn 8:57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?

Jn 8:58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.

Jn 8:59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.

Egy-két igazság ebből az Igéből…

Az Úr Jézus támadói Ábrahámtól származnak, akiről azt mondja az Ige:

1Móz 15:6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.

Ez a mondat akkor hangzott el, amikor a Mindenható ígéretét Ábrám meghallotta, s azt ő elhitte, elfogadta…

Tehát Ábrahámtól származnak a vádlók, s az Úr Jézus a fenti részben rávilágít arra, hogy amiképpen Ábrahám az Isten akaratát cselekedte, akképpen nekünk is azt kell. Nem elég a származás – valamilyen vallásba beleszülettem -, hanem egy (Istennel) személyes találkozás után cselekedni kell az Ő akaratát, s ez az Igazság fog szabadokká tenni.

Gondolkodj azon:

1.       Mit mond az Isten szava (igazsága) rólam?

2.       Mit jelent megismerni az Igazságot?

3.       Milyen változást hoz az életembe, ha megismerem az Igazságot?

 

Az ajtókról…

Írtam korábban már ajtókról. Ha visszaolvasol, akkor megtalálod az Amikor egy ajtó bezáródik címmel.

Igen egy ajtó bezáródott, s várom, hogy a Mindenható valahol, valamilyen ajtót megnyisson, s nyitva tartson a számomra.

2012. március 28-án dolgoztam utoljára… Hosszú idő telt el az óta. Sokat megtapasztaltam, a Mindenható sok tekintetben tanított engem. Ezt nagyon fontosnak tartom: ha történik az emberrel valami, akkor fontos, hogy értse az okát, ne roppanjon össze, mert ez a tovább haladásnak a legalapvetőbb gátja tud lenni.

Március vége óta sok levelet elküldtem, pályáztam, kerestem a munkavégzés lehetőségét. Minden tőlem telhetőt megtettem, úgy érzem azért, hogy dolgozhassak. Átfogalmazva ezt a mondatot: minden tőlem telhető EMBERIT megtettem, hogy dolgozhassak.

Az EMBERI erőlködésnek az lett az eredménye, hogy minden pályázatomra érkezett válasz. Ez jó hír is lehetne, csak ezek a válaszok elutasítóak voltak. Rá kellett jöjjek, hogy minden, amit tettem, fölösleges volt. De mindenképpen eredménytelen.

Amikor ez „leesett”, akkor a Mindenható mutatott egy lehetőséget, ami nem munkahely, de annál több munkát jelentett volna. Egy gyülekezetplántálási munkához kerestek önkénteseket… Beadtam a pályázatot. Részt vettem a meghallgatáson, s az eredménye egy nemleges válasz.

A gyülekezetplántálási munkára való várakozás közben megkerestek egy másik munkával. Helyettesítésről volt szó, házigondozásban, ahol a feleségem is dolgozik, az egyik gondozót kellett helyettesítenem egy teljes hónapig. Ígéret volt arra, hogy a helyettesítés után közalkalmazotti foglalkoztatással alkalmazni fognak. A hónap elteltével nem hogy alkalmazás nem volt, hanem mint kiderült valaki (gondozott) megvádolt azzal, hogy valamit eltulajdonítottam tőle. Nevét nem vállalta, a vezető ezt elfogadta, s közölte, hogy ezért nem áll módjában alkalmazni. Legyek boldog, hogy a gondozott nem tesz büntető feljelentést, s nem lesz részem egy megalázó rendőrségi procedúrában. Az nem számít, hogy becsületembe gázoltak, stb…

Ma, 2012. augusztus 21-én tehát nincs munkám, eléggé megalázva érzem magam. Mégis azt mondom, hogy a Mindenható – bár kapukat bezárt, s nem hagyott nyitva előttem eddig egyet sem -, sok mindent megtanított nekem.

Ajtók mégis nyílnak?

A munkahelyek ajtai sorra bezárulnak, s úgy éreztem, hogy nem ad nekem a Mindenható esélyt. Nos, ha a munkahelyekre gondolok, akkor valóban nem sok esélyem van emberileg. Elég rossz időszak áll mögöttem. De a Mindenható is benne van ebben az egész helyzetben.

Zsolt 46:10 46:11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

Igen, aki olvas engem rendszeresen, annak feltűnhet, hogy mintha a csendességgel, elcsendesedéssel kapcsolatosan már kaptam volna üzenetet. Nos, nem téved, aki így gondolja.

2012.március 28 óta megnövekedett a szabadidőm. Volt időm a Mindenható Igéjével foglalkozni. Lehetőségem lett egy internetes keresztény közösséghez tartozni. Ki merem jelenteni, hogy a Mindenható új mélységeket jelentett ki számomra.

Csendesedjetek el!

Ez az első dolog. Elcsendesedni! A tapasztal az, hogy az ember agyában zsongás van, mindig tervez, ötletel. Mondhatni erre, hogy ettől ember az ember: tervezni muszáj. Az emberiség attól halad előre, hogy keres, kutat, terveket készít, s azokat megvalósítja, mindegy mibe kerülnek azok. Mégis van ezzel kicsi probléma. Azt mondja a Mindenható:

Zsolt 46:10 … ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!

Az emberi tervezés arról szól, hogy megteszek minden tőlem telhetőt, mérlegelem a költségeket, a teherbíró képességet, s mindent, s vagy bejön a dolog vagy nem.

A Mindenható új távlatot akar nyitni az embernek:

Ismerd el, hogy én vagyok!

Ismerd el, hogy a Vagyok az, aki ura a múltnak, a jelennek, s a jövőnek is. Ő a Mindenható, aki teremtő, fenntartó, mozgató. Ő nélküle egy hajszál sem eshet le a fejemről. Ő az áldás Istene, aki ismeri a szükségeimet, aki tisztában van vele, hogy éppen munkanélküli vagyok, ő tisztában van a kifizetetlen számlák mennyiségével is, de mégis azt akarja, hogy ismerjem el, hogy Ő van!

S ez még semmi, mert a Mindenható ettől tovább megy:

Zsolt 46:10 Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

Magasztald fel!

Egy áldás centrikus kereszténységben élünk. Érezzem jól magam, legyek egészséges, legyek gazdag. Ha nem ilyen vagy, akkor keresd a hibát valakiben. Természetesen elsősorban magadban, nyilvánítsd ki, hogy így nem vagy jól. De ezzel kinyilvánítod azt is, hogy az az Isten, akit elismersz, nem jól végzi a munkáját, mert téged nem áld meg.

A Mindenható, a Vagyok azt akarja, hogy Őt magasztaljuk, magasztaljuk fel Őt minden fölé!

Teljes keresztény légy!

A keresztyénség ismeri, s tud a nagy parancsolatról:

Mt 22:36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

Mt 22:37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Mt 22:38 Ez az első és nagy parancsolat.

Mt 22:39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Mt 22:40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Hogyan is van? TELJES szív, TELJES lélek, TELJES elme.

Tehát ismerjem el a Mindenhatót, aki VAN, szolgáljam Őt TELJESEN. S ha itt pont lenne, akkor is rendben lenne, ha nem kapok semmit, akkor is rendben van. Mi úgy fogalmazunk, hogy EZÉRT mit kapok? A Mindenhatóval nem lehet bartell üzletet folytatni.

 

Bizalom mindenkor!

Péld 3:3-6A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Jó régen, édesanyám halála éjszakáján vált először élővé számomra ez az ige. Úgy jöttünk el a kórházból, hogy már bizonytalan volt, hogy élve viszontlátjuk-e még. Elég pocsék lelkiállapotban voltam, úgy aludtam el. Álmomban a Mindenható beszélgetett velem. Akkor megértettem, hogy Isten szabadítása sokkal többet jelent, mint egy egyszerű tiszta lelkiismeret. Ha életében rábíztam édesanyámat, akkor nyugodtan rábízhatom az örökkévalóságban is, mert neki gondja van rá.

Az elmúlt időszakban elég sokat gondolkodtam ilyen dolgokon, hogy örök élet, bűnbocsánat, bizalom, hűség, megtartás.

A törvény időszakában a Mindenható adott egy parancsot népének, ami ma olvasva nagyon elgondolkodtatott engem. Íme a parancs:

5Móz 6:4-10Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél,

Az első dolog, ami megragadott:

1.       Egyedül Úr! – Vagyis a Mindenható nem hajlandó senkivel osztozni az uralomban.

1.1.    Hajlandó vagyok-e minden uralmat az egyedüli Istennek átadni, s leépíteni minden dolgot az életemben, (vagyis mindenben, amivel kapcsolatom van: munkám, családom, hobbym), ami az élő Istent megelőzi?

2.       Szeresd az Urat! – Vagyis ragaszkodj Hozzá, engedelmeskedj Neki, szolgáld Őt!

2.1.    Teljes szívvel: vagyis minden akaratommal.

2.2.    Teljes lelkemmel: vagyis érzelmemmel, értelmemmel.

2.3.    Teljes erőmmel: vagyis minden indítékommal, kapacitásommal.

3.       S mindez aprópénzre váltva:

3.1.    Maradjanak a szívedben ezek az igék: vagyis ha egyszer benne vannak, akkor ne engedjem, hogy teret veszítsenek, hogy helyüket valami más foglalja el.

3.2.    Ismételgesd fiaid előtt: ne egy egyszeri fellángolás legyen az életemben az Isten szeretete, hanem váljon életem részévé. Tudják meg a fiaim is, legyen előttük nyilvánvalóvá az, hogy mi van a szívemben.

3.3.    Beszélj azokról:

3.3.1.otthonodban

3.3.2.útközben

3.3.3.felkeltedben, lefekvéskor, vagyis térben és időben korlátlanul

3.4.    Jelként viseld

3.4.1.homlokodon

3.4.2.karodon. Vagyis a szívhez, az életem mozgatójához és az elmémhez(=gondolkodás központjához) legközelebb.

3.4.3.ajtófélfa, kapu (Ennek még lesz később jelentősége)

Azt mondja a Mindenható: Bizodalmam legyen Benne (Péld 3,5)

S itt van jelentősége a jelnek, amit a kapufélfára, s ajtóra kell tenni. Amikor a kiválasztott népet, Izraelt kivezeti Egyiptomból, a szolgaságból, elrendeli a páskabárány elfogyasztását. A megölt bárány vérével be kellett kenni a ház ajtajának a félfáját, s a szemöldökfát. Ez egy kereszt alakot ad ki. A halál angyala végigvonult Egyiptomon, s megölt minden elsőszülöttet. De, azokat a házakat elkerülte a pusztító, ahol az ajtón a vért meglátta. (2 Móz 12. fejezet)

Izrael népének bíznia kellett a Mindenhatóban, hogy megvédi a pusztítótól. Aki engedelmeskedett, s bekente a bárány vérével az ajtófélfát, s szemöldökfát, azt elkerülte a pusztító, Isten megvédte. Ha nem bízott benne, s nem engedelmeskedett, akkor a család legidősebb gyermeke elpusztult.

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!(Péld 3,5)

Aki hitt az Istennek, vagyis bízott az Istennek, az megmenekült. Aki a maga eszére támaszkodott, kételkedett, az veszteséget szenvedett.

Van egy másik történetem is:

Izrael népe engedetlensége miatt 40 év vándorlásra kényszerült a pusztában. Haladtak az ígéret földje felé. S innen a történet:

4Móz 21:5-9és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.Ezért mérgeskígyókat küldött az Úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

Jöttek a halált okozó mérges kígyók. Miért is? Mert Izrael népe úgy nyilatkozott, hogy utálják azt a hitvány eledelt. Azt, amit Isten küldött a menyből számukra, ami életben tartotta őket a pusztában. Szóval utálták az életet adó eledelt.

Ez érdekes. Valaki úgy nyilatkozott a Bibliában:

Jn 6:35 Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.

Hm… Megutálták Jézust? Megutálták Isten mennyei küldöttét?

Tehát jöttek a kígyók. Marás… Halál…

Isten parancsára Mózes készített egy érckígyót. Aki a parancs szerint rátekintett az érckígyóra, az életben maradt.

Bizalom. Halált érdemeltek, mert megutálták az Istentől kapott kenyeret, de Isten kegyelmet adott. Nem érdemelték a kegyelmet, de ha volt bizalmuk a kegyelmet gyakorló Istenben, akkor megmenekültek.

Jn 3:14-15És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie,hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.

Aki hisz. Aki bízik. Aki nem a saját kételkedésére támaszkodik. Aki Rátekint, s le nem vesz Róla a tekintetét. Aki szereti Őt teljes szívével, teljes lelkével, minden erejével. Aki Róla, az Igéről, az Ő szabadításáról beszél gyermekeinek tértől és időtől függetlenül. Az övé az ígéret.

Mit kell nekem tennem?

Amit Egyiptomban kellett tenni a zsidóknak: hinni, bízni. Amit a pusztában kellett tenni: hinni, bízni az ígérettevőben.

Jn 3:36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Aki hisz, annak van!

Elhiszem, hogy ha bízom az Úrban teljes szívemből, akkor megszabadulok a haragtól.

Mi akadályozna meg engem abban, hogy ne higgyek? Persze, hogy akarok Benne bízni teljes valómmal!

Mondhatod kételkedve: Ismerlek téged, ugyanúgy meg fogsz halni.

Én pedig mondom: Örök életem van, mert Isten megígérte.

1Ján 5:11-12Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.

Benned meg van az Isten Fia?

 

Amikor egy ajtó bezáródik

…akkor Isten egy másikat kinyit. Bármennyire is szeretnék egy bizonyos ajtót nyitva tartani, nem biztos, hogy hatalmunkban áll azt nyitva tartani (sőt teljesen biztos, hogy nem).

Igen, mögöttem is bezáródott egy ajtó: véget ért a nokiás pályafutásom. Természetesen szerettem volna késleltetni ezt a dolgot, de nem állt hatalmamban. Ismertek a leépítés feltételei, a végkielégítés, az álláskeresési támogatás, a házhoz jött állásbörze. Panaszra alapvetően nincs ok. 

Zsolt 37:7/a Légy csendben, és várj az Úrra! 

Igen, ma ez a legtöbb, amit tehetek, várom az Úr szabadítását. Ötleteim vannak, s bennem van a kényszer, hogy ötleteket valósítsak meg, de kell tudjam, hogy mi az Isten akarata.

A várakozás kiváló alkalmat ad arra, hogy tisztába kerüljek sok dologgal, elsősorban saját magammal.

Amikor a kezünkbe adták a létszámleépítésről szóló értesítést, kaptunk egy dossziét, amiben egy csomó hasznos (és kevésbé hasznos) információ volt összegyűjtve. Volt ebben programgyűjtemény, hasznos infók az önéletrajzíráshoz, meghívó egy állásbörzére… Amit szeretnék kiemelni, az egy program. Nagyon fontos, hogy „Gyúrjunk a lélekre!”, írja ez a program.

I.Gyúrjunk a lélekre!

Ez nagyon tetszik nekem, szétröhögöm tőle az agyamat! Van benne néhány technika, ami borzasztó.

Fentebb írtam már, hogy egy ilyen kríziskor, egy ajtózáródáskor fontos, hogy tisztába legyek saját magammal. Azt tapasztaltam, hogy természetes, el nem ítélhető módon az emberek aggódnak. Aggódnak a jövőjük miatt, aggódnak a családjuk miatt, és egy csomó dolog miatt. Felmerül bennük, hogy mennyi is az ő értékük, miért pont ők, és miért pont most, s lehetne sorolni…

A.Aggódási idő

Egy ilyen aggodalmakkal tele korszakban jön a tuti tanács. Idézem:

Különíts el saját aggódási időt! Körülbelül negyed óra naponta, azonos időben, amikor csak aggódsz: legyen ez a saját aggódási időd. Ha máskor jönnek elő a negatív gondolatok, emlékeztesd magad, hogy majd az aggódó időben aggódsz rendesen miattuk, most más feladatod van.

Ez egy tuti tanács! Bekövetkezett a krízis, bezárult az ajtó. Az ember csak aggodalomból áll, s ebből a 24 órás aggodalomból különíts el egy időt, amikor fokozottabban aggódsz… Persze lehet mondani, hogy a 24 órát bezsúfolni egy negyed órába ez komoly teljesítmény. Csak éppen lehetetlen! Jó lenne, csak lehetetlen.

És az a gáz ezzel az aggódási idővel, hogy az aggódás okára nem ad választ!

B.Dühöngj!

A másik feszültségoldó technika: dühöngd ki magadból! Vonulj el a világ elől, s dühöngj, ordíts, amíg nem szűnik a feszültség.

Király! Ettől jobb lesz minden!

Van egy jobb módszer, amivel a kétajtónyi időt hasznosabban el lehet tölteni!

Zsolt 37:7/a Légy csendben, és várj az Úrra! 

Kérdezed, s kérdezheted joggal, ettől mi lesz jobb? Várok, s a fesz marad, az aggodalmak maradnak! Mi változik akkor?

Sok minden!

II.Csend!

Először is csendben vagy. Figyelmedet az Istenre tudod irányítani, aki lecsendesíti a lelkedet. Idő kell ahhoz, hogy az ember lenyugodjon.

A csend alkalmas arra, hogy három dolgot leépítsen benned. 

1.Önvád

Az egyik a saját magad vádolása a történtekért. Sok esetben az ember saját maga nem tehet róla, hogy egy ajtó bezáródik, hogy egy krízis bekövetkezik. S ha nem tehetsz róla, akkor értelmetlen dolog vádolni magad miatta. Amíg vársz az Úrra, az önvád is eltűnhet.

2.Mások vádolása

A másik dolog, ami a csend idején leépülhet: a mások vádolása a történtek miatt. Ez legalább annyira jellemző, mint az önvád, s legalább annyira fontos, hogy eltűnjön.

3.Isten vádolása

Ez a harmadik dolog, ami előfordulhat: vádolni Istent a történtekért. Ha Ő lenne, nem engedné… Vagy kevésbé durván: Miért engedi?

A csend alkalmas arra, hogy megbocsáss! Magadnak, s másoknak! S Istennek is!

III.Istenre figyelni

Figyelni Rá! Hogy megmutasson dolgokat, hogy válaszoljon kérdésekre. 

Mert Ő válaszol! Szerető Istenünk van, aki nem hallgatag, nem kar a körmünkre koppintani. Nem utasítja el a választ olyan kérdésekre, amelyekre nem tudom a választ: a miértekre.

Az odafigyelésre két dolog jellemző:

  1. Teljes koncentráció. vagyis kizárok minden egyéb ingert. Ilyenkor, amikor Istennel akarok időt tölteni, biztos, hogy megszólal a telefon, jön a vízdíjas, a postás… Az Istenre figyelés telje koncentrációt igényel. Vonulj el, engedd, hogy Ő beszélgessen veled.
  2. A másik dolog az időtényező. Ez az Isten előtt eltöltött idő lehet, hogy órák lesznek. Ne sajnáld rá az időt! Megéri!

IV.Engedelmesség

Ha Isten előtt időzök, akkor elkerülhetetlen dolog, hogy Ő válaszoljon. Valamit mond, valamit parancsol. S elkerülhetetlen az is, hogy te válaszolj az Ő megszólítására.

Mit mondasz?

Alapvetően három válasz létezik, de alapvetően ez a három ez kettő.

  1. Igen Uram! Megteszem, amit mondasz. – vagyis az engedelmesség.
  2. Nem! Elég az én bajom, nem akarok engedelmeskedni! Nekem állást kell keresnem, dolgoznom kell, s lehetne sorolni. Ez az engedetlenség.
  3. Értem Uram a dolgot, de MÉG NEM AKAROM. MAJD! – vagyis halogatom a cselekvést.

Lássuk be, a halogatás nem cselekvés. tehát vagy igen, vagy nem!

Mi a te válaszod, ha Isten megszólít? 

 

Mi van közted és a te célod, sorsod között?

A Bibliában a Józsué vezette Izrael vándorlása során hatalmas akadályba ütköztek. Ez az akadály egy város volt, mégpedig Jerikó. E város hatalmas, leküzdhetetlennek tűnő erődítmény volt. Megkerülni nem lehet, csak egy út van: magán a városon keresztül.

A mi sorsunk is hasonlít ehhez: köztünk és a kitűzött célunk közé gyakran ékelődik egy "Jerikó", amelyet kikerülni nem lehet. Vagy legyőzöd, vagy ő győz le téged.

Isten azt parancsolta Józsuénak, hogy hat napon keresztül, minden nap mehjenek körül a városon. Tegyék ezt csendben, egyetlen szó nélkül. Nincs beszéd, nincs suttogás, nincs panaszkodás. Vonulni tökéletes csendben. A hetedik nap pedig ezt hétszer kellett megtenni. A hetedik körnél viszont vége volt a csendességnek! A papok kürtöket fújtak, a szövetség ládáját is vitték magukkal. A kőfal viszont leomlott!

Kőfal van előtted? Járd körbe, várj az Úr szabadítására, de amikor az Úr mondja, akkor állítsd Őt középpontba, hangos kűrtzengéssel dícsérd Őt, légy a te Szabadító Istened jelenlétében, s a szabadulás nyilvánvaló lesz.

Nálunk gyakran a dolog fordítva történik: fogok kiabálni, ha az Úr megszabadít. Ő azt akarja, hogy már akkor Őt dícsérd, már akkor Őt állítsd a középpontba, amikor még áll az a fal!

Fil 4:6-7 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

 

Most már meg bírok szólalni…

Igen! Egy jó ideje ez nehezemre esik.

2012. február 8-án megtörtént a nagy bejelentés. A Nokia leépít 2300 embert a komáromi gyárból. A mexikói és a finn gyárból is lesznek leépítések, persze ez a komáromiakat nem vigasztalja.

Nagyon jó érzés volt az, hogy sokan rám telefonáltak, maileztek érdeklődve tényleg igaz, amit a híradóban láttak, újságban olvastak.

S az is jó érzés volt, hogy a gyárban többen megállítottak: most mi lesz velünk…

Valamit megértettem. Igaz az Isten Igéjének minden egyes szava, betűje:

(Példabeszédek11:25 )Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

S aki ezt gyakran teszi, - mármint mások felüdítését – ahhoz rendszeresen visszajárnak.

A gyárban rá kellett jönnöm, hogy az emberek nagy többsége reményvesztetten roppant össze a hírek hallatán. Az, hogy a gyártájékoztatón, amikor a leépítéseket bejelentették, az a csend nem az emberi méltóság csendje volt, hanem a kétségbeesés döbbenete. Ebben a döbbenetben én nem roskadhatok össze. A nekem szegezett nem kimondott kérdés (meg a kimondottak is) arról szóltak, hogy hol van ilyenkor a te Istened?

Igen! Hol is van ilyenkor az én Istenem?

Nos, az én Gondviselő Istenem teszi a dolgát. Nem azt ígérte nekem, hogy nem lehetek munkanélküli, de azt igen, hogy mindenkor gondoskodni fog rólam:

(Zsoltárok68:20 )Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. 

Ha őszintén belegondolok, mióta itt vagyok Komáromban, néhány válságos időszakot átéltem. Volt itt már elbocsátás, volt gazdasági probléma, voltak átszervezések, ami valójában szűkítés volt, s engem a nagy nyomorúság elkerült. Megígérte az Isten, hogy a gondolataimat meg fogja őrizni! S ezt megtette Jézus Krisztusban.

(Filippi4:6-7)Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Igen! Az Istennek békessége teszi ezt! A Békesség Fejedelme, aki nem más, mint Jézus Krisztus!

 

Politizáljunk

Meglepődtél Kedves Olvasóm?

Pedig nem kellene. Az, hogy én nem harsánykodom a nagyvilág előtt politikai nézeteimet, véleményem azért van. A helyzet az, hogy én is ezen a világon élek (ezzel nem mondtam nagyot, ugye), tehát igen-igen érintenek a körülöttem zajló dolgok. Gondoljunk csak frank alapú hitelre meg az árfolyamvesztésre, a nyugdíjak körüli eseményekre, az új alaptörvénynek nevezett „nemistudommire”, s sorolhatnám…

Nálam nagyjából betelt a pohár.

Betelt, amikor látom az utcai demonstrációk megjelenését. Volt már a közelmúlt történelmében hasonló. Akkor a köztv archívuma pusztult el elég jelentős mértékben. Most csak néhány orr látta kárát, amiért emberileg talán nem túl nagy kár. Az elkövetők ugyanazok az emberek.

Valamikor a nyolcvanas évek végén én is jelen voltam (majdnem) minden tüntetésen. Jó bulinak tűnt. Csak akkor ábrándultam ki, amikor bármilyen irányú, célú tüntetésen ugyanazokat az arcokat véltem felfedezni. Tehát nem az ellenállás célja volt náluk meghatározó, hanem inkább a buli… Én akkor hagytam abba…

De a politikát szeretem.

Had avassalak be az én politikámba kedves Olvasóm!

(2Móz 2:11-14 [HNT])Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog.

Adott esemény, amit olvashatunk a Bibliában. Politika. Nem nevezhető elszigetelt dolognak, hiszen két nemzet között zajlik. Jelen van a nemzeti elnyomás, s jelen van Mózesben az elnyomással szembeni ellenállás vágya. A vágy cselekedetté erősödik. Csak a cselekedet nem az, amire Isten gondol, tehát rossz a cselekedet.

Következmény: vagy negyvenévi száműzetés.

Kérdés: Ha Istennek nem kedves egy nép elnyomása, akkor miért bünteti meg azt, aki az Isten előtt nem kedves dolog ellen cselekszik?

További kérdés: Van-e olyan cselekedet, vagy cselekedetsor, ami kedves Isten előtt?

Válasz: Van, s nézzük is meg!

A kortörténet: Izrael egy ideje fogságban van. Jogos a kérdés, hogy miért került fogságba… Igen, Isten akaratából, mert Izrael nem engedelmeskedett Isten parancsolatainak. Egy időre került fogságba…

S nézzük a történetet:

(Neh 1:1-3 [HNT]) Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik esztendő Kiszlév havában történt, amikor Súsan várában voltam, hogy megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről. Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el.

A jelenség hasonló, mint Mózesnél: lát valamit, hall valamit. S a reakció is hasonló?

(Neh 1:4-11 [HNT]) Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, és ezt mondtam:

Ó URam, mennynek Istene, te nagy és félelmes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják. Legyen figyelmes a füled, legyen nyitva a szemed, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is!  Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.

Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé.

De ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye.

Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál nagy erőddel és hatalmas kezeddel!

Ó Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.

Szóval sírás és böjt…

    Hányadán állunk a sírással és a böjttel…?

Ha a keresztény ember fegyvertára kimerül az utcai demonstrációkban, akkor nagy a baj. S jelentem ebben az országban nagy a baj…

S nem az a baj, hogy fizikálisan nem sírunk, rívunk, meg nem éhezünk, meg nem gyászolunk… A baj inkább az, hogy mindez, vagy ehhez hasonlók nem a menny Istene előtt zajlanak. Tudunk mi sipákolni, de nem vagyunk kapcsolatban az Istennel. Tudunk éhezni, de az nem böjt, sokkal inkább az istenkapcsolat-nélküliségünknek az egyenes következménye. Tudunk mi gyászolni, de az nem az Isten előtti bűnbánat gyásza, sokkal inkább a forradalmainkban elesett „Mózeseknek” az elgyászolása.

Nehémiás gyásza, sírása, böjtje után megszólítja Istent. Ennek a megszólításnak van egy sajátossága. Nem azzal kezdődik ez az imádság, hogy mit kér Istentől, hanem egy olyan bűnvallással, ahol ő, bár már száműzetésben született, mégis magára veszi népe bűneit: „Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is!  Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. „

Ehhez kell alázat!

Eszembe jut egy másik imádság, nemzeti imádságunk, himnuszunk, amelyben bűnvallásnak még csak nyoma sincs, de az Isten áldása iránti felsorolás mintegy elvárás a Teremtővel szemben.

Azért kicsit gondoljunk bele: mire fel áldjon meg bennünket az Isten? Esetleg azért, mert a mai Magyarországot nézve virágzik a pogány szertartások vallásainak igen gazdag tárháza? Esetleg a névleges vallásosságunkért? Erre hivatkozva mondjuk hazánkat keresztény országnak…

A másik dolog, s ez már frissen elfogadott Nemzeti Alaptörvényünkből való (miért nem volt erre jó az a szó, hogy alkotmány?):

"Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait."

Engedtessék meg a kérdés: Ki tartja meg az emberiséget Jézus Krisztus, vagy a tanítványainak összessége, a kereszténység? Az Úr Jézus Krisztus megjelenése a maga idejében nem politikai „jelenség” volt. Ő nem hirdetett politikai ellenállási mozgalmat a rómaiak ellen. Sőt, amikor Péter hevességből megsebesítette az Úr Jézust elfogni készülő római tisztet, akkor Ő meggyógyította a katonát. Az őt kihallgató Pilátusnak pedig így felelt az ő királyságára illetően:

"Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való." (Jn 18,36)

Gondolkodjunk: a kereszténység politikai erő? A kereszténységet létrehozó politikai erőnek képzelte el, s azt akarta-e egyáltalán, hogy politikai erőként jelenjen meg?

Továbbmegyek: a jogalkotó, aki a fenti mondatot beemelte az Alaptörvénybe, ismeri-e egyáltalán a kereszténységnek az Atyját, akire hivatkozik?

A kereszténység legkorábbi általunk ismert üzenetét Pál apostol jegyezte fel a Korinthusiakhoz ír első levelében. A rész idézése előtt felhívnám arra a figyelmet, hogy Pál is úgy beszél erről, amit ő maga is átvett, tehát egy már korábban létező igazságot ad tovább. A kereszténység eredeti üzenete tehát ez:

"Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek." (1Kor 15,1-5)

Ez a legkorábbi nyom a legkisebb mértékben sem tartalmaz semmiféle nemzetmegtartást. Sőt, Pál még ezen is túlmegy, amikor még a választott nép (= Izrael) és a többi nemzet (bibliai szóhasználat szerint: pogányok) közötti válaszfalat is eltávolítva látja a kereszténységben. (Vö. Ef. 2,11-22) E szerint tehát nemhogy nincs a kereszténységnek önmagában nemzet megtartó ereje, de még az Isten által választott nép "választottságát" is lerombolja Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása.

Összefoglalva:

A keresztény ember politikai szerepvállalása nem az utcai demonstrációkon kell megmutatkozzon, hanem a térdein, ahogy ezt láttuk Nehémiás példáján. Imádkozott, s először bűnt vallott saját és népe nevében. Imádkozott egy olyan Istenhez, akit láthatóan ismert.

Kimerül-e ebben politikai szerepvállalásunk?

Semmiképpen! Sőt!

Megint csak Nehémiás:

(Neh 2:3-5 [HNT]) és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt!

Tehát építeni és nem rombolni. S Nehémiás ment építeni.

S ha olvassuk Nehémiás könyvét folyamatában, akkor olvasunk olyanokról, akik támadták az építőket. Nehémiás nem kezdett honvédő háborúba, hanem figyelmen kívül hagyva a támadásokat tette a dolgát.

Nagyon érdekes az 5. rész: kizsákmányoló gazdagokról esik szó. Nehémiás rendet tesz.

A politikai szerepvállalás nem kizsákmányol, hanem ad. Aki dolgozik, azt nem megrabolni kell, hanem kisegíteni. Mint írtam az elején, nem dugom a fejem a homokba, látom és hallom a körülöttem zajló eseményeket, s van véleményem…

S még egy dolog a politikai szerepvállalásról:

(Jer 29:4-7 [HNT]) Így szól a Seregek URa, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!

Lehet szidni, és lehet dicsérni azokat az embereket, akiket megválasztottunk, esetleg eltávolítottunk a vezetésből. Csak hogy nem olvasunk Isten beszédében, útmutatásában sehol arra bátorítást, hogy így tegyünk. A vezetőt, a királyt Isten állítja, s Ő az, aki eltávolítja. A mi feladatunkat Pál apostol így fogalmazza meg:

(Róm 13:1-7 [HNT]) Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett.

Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra.

Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle:

mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi.

Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is.

Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak.

Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.