Az élet egy taposómalom

Néhány esemény az elmúlt időszakból

  • Juditom március 31-én ledolgozta utolsó munkanapját. Most a nyugdíjazás előtti szabadságát és felmentési idejét tölti.
  • Andris fiúnk március 24-el munkába kezdett egy lovardában Kiskunfélegyházán, azóta egész jól belakta magát, rendben meg van a szerződése, fizetése.
  • Új munkakörbe kerültem a cégnél, pontosabban a munkakör az változatlan, csak a munka technológiája változott. Amit eddig ülve lehetett végezni, most már állva kell. Mondanom sem kell csöppet sem örülök neki.
  • Hozzákezdtem egy másodálláshoz, nem titkolva, hogy szeretnék megszabadulni az állómunkától. Ez egy ügynöki vállalkozás. (Lesz még szó erről a honlapon.)
  • Gyülekezeti munkában pedig a komáromi napok alatt egy missziós munkát terveztünk, s hajtottunk végre Titkok címmel.
 

Alternatíva vagy?

Először egy vicc:

Az öreg Kohn haldoklik. A felesége ott van mellette, s fogja a kezét. Az öreg kérdez:

  • Mariskám, emlékszel, mikor a tehenünk elpusztult, te akkor is ott voltál mellettem
  • Igen, ott voltam melletted.
  • Emlékszel, mikor a házunk leégett, te akkor is ott voltál mellettem.
  • Igen, ott voltam melletted.
  • Emlékszel, amikor a fiunk meghalt, te akkor is ott voltál mellettem.
  • Igen, ott voltam melletted.
  • Mariskám, te nem hozol szerencsét nekem.

Szóval, mint korábban már írtam, hogy egy tanácsadó tréningre járok. Sok-sok érdekes dolgot hallok, ami megmozgatja a gondolataimat.

Legutóbb meghívtak két nagyhírű előadót, akik a hálózatépítésről adtak elő. Leszögezem, nem hívőkről van szó. De amit mondtak… Hát nálam leverte a biztosítékot.

Ha megpillantasz egy hölgyet, s szeretnéd meghívni vacsorázni, akkor két dolog biztosan megtörténhet. Az egyik az, hogy elmegy veled. A másik az, hogy kifogást keres, elmondja, hogy ő a barátjával/férjével készül vacsorázni…

Mi a teendőd ilyenkor? Biztosítani arról, hogy ha a barátja/férje éppen összebalhézik vele, akkor Ön fog várni rá, alternatíva lesz a hölgy számára.

Igen, nálam ez kiverte a biztit. Ez nem a hűségről szól, hanem a nőcsábász tolakodásáról. Ha férj/barát nem lesz olyan előzékeny, mint a nőcsábász, akkor majd fog a hölgy arra gondolni, hogy milyen jó volt … Előzékeny volt, kedves volt… Szóval tökéletes alternatíva a férj/baráttal szemben.

Nos, ez a sztori nem a gyülekezetépítés tanmeséje. Nem arra tanít minket Isten, hogy hűtlenek legyünk a társunkhoz. Nem arra tanít, hogy a férj/barát mellé kell egy altarnatíva, vészhelyzet esetére.

Akkor mire tanít? Mert azt írtam, hogy elgondolkodtatott, valamire tanított…

Ha szétnézünk a világban, olyan emberek sokaságával találkozunk, akik szellemileg foglaltak. Már éppen van vallásuk, összeszedtek maguknak valamilyent. Lehet, hogy éppen budhizmussal ismerkednek, vagy éppen a horoszkóp hő szerelmesei, s lehetne sorolni.

Összetalálkozva ezekkel az emberekkel jó esetben bizonyságot tehetünk ezeknek az embereknek a megváltó Krisztusról. Ők el fogják utasítani, mivel már foglaltak.

A kérdés az, hogy ajánljuk-e magunkat, mint alternatívát a számukra? Alternatívát kínálunk-e számukra egy idegen isten helyett? Amikor csalódnak, amikor a szűnni nem akaró üresség nem akar betöltődni, fognak-e arra az Istenre gondolni, akiről beszéltünk nekik? Kellően meggyőző alternatíva ez a számukra, vagy valami vallásos maszlag, amire azt fogják mondani, mint az öreg, haldokló Kohn: nem hozol nekem szerencsét?

Nagy kérdés, s egyben nagy felelősség. Úgy beszélni Krisztusról, mint egy valóságos esélyről az embereknek.

 

Hatékonyság, avagy a lustaságról

Foglalkoztat az a kérdés, hogy egyeseknek miért sikerül, míg másoknak nem. Érdekel az, hogy miért vannak gazdagok és szegények. No, nem a pénz iránti vágyról van itt szó, csak érdekel a törvényszerűsége a sikernek, a gazdagságnak általában.

Az elmúlt időszakban egy tanácsadó tréninggel múlatom az időt, s miután benne vagyok, látom igazán, hogy nagyon hasznos a dolog. Éppen a fent említett kérdésekre kapok válaszokat.

S természetesen a kérdés megfogalmazása érvényes a gyülekezeti struktúrára is. Egyes gyülekezetek miért fejlődnek, növekednek, míg mások sorvadnak, s maradnak kicsik. Eljutottam oda, hogy a gyülekezetekben természetesen más törvényszerűségek érvényesülnek, mint a pénzügyi, marketing életben, de vannak átfedések. Az eklézsián belül is kereshetek olyan törvényszerűségeket, amelyeket megtalálok a hétköznapi világban.

Az első felfedezésem az, hogy senki nem születik sikeresnek. Mindenki lent kezdi, s vannak, akik lent is maradnak, míg mások felemelkednek.

Vajon miért? Ez itt a nagy kérdés. Vagyis az a kérdés, hogy hogyan lesz a lent lévő, kicsiből egyszer csak nagy? Milyen út vezet el odáig?

Michael Jordan, a világhírű kosárlabda csillag sem volt mindig sztár. Ő is kicsiben kezdte, s lám-lám… Hogyan vall ő az élete sikeréről?

 Jordan szól a 9000 sikertelen dobásról, de nem szól arról párszázezer sikeresről, amit pályája során „elkövetett”. Szólt a 26 győzelemhez vezető dobás elvétéséről, de nem szól a sok-sok sikeres meccsről. Nem szól a sokezer órányi edzésről, tréningről, amit mind testben, mind lélekben elkövetett.

Ezen a tréningen szó volt az örömmel teljes munkavégzésről. A munka akkor fog örömet okozni, ha az ember

  • szívesen végzi,
  • gyakran végzi

A szívesen és gyakran végzett munka:

  • megedzi az embert

A munkában megedződött ember a munkavégzése során

  • intuiciókhoz, egyéni ötletekhez jut.

Az intuiciók, ötletek

  • sikereket idéznek elő, ami
  • örömet okoz.

Dalnoki Jenő a legendás futballedző:

Nyújtsd mindig a legtöbbet! Ne elégedj meg azzal, ami vagy! Próbálj meg az lenni, ami lehetnél!

A második felfedezésem az, hogy a siker feltétele a megfelelő cél. Ezért a célért az ember több mindent hajlandó megtenni, mint csak úgy, a munkáért magáért. A célok kitűzését álmok előzik meg. Ezeket a víziókat célkitűzés, majd a cél megvalósítása érdekében tervezés követi. A terveket cselekvésnek kell követnie. Időnként meg kell állni, s értékelni kell, hogy hol tartunk, nem tértünk-e el a céltól. Meg kell határozni az esetleges eltérés okát, mit nem csináltunk jól. Ki kell javítani az eltérést, vissza kell térni a helyes irányba, míg nem lesz látható a cél.

A harmadik felfedezésem az, hogy a siker nem képzelhető el megfelelő motiváció nélkül. Nem a cél a motiváció, hanem a MIÉRT az. Miért akarom a célt elérni.

A tanácsadó tréningen, mindenki pénzt akar keresni, mégpedig sokat. Ezekből az emberekből lesz az örökké elégedetlen ember, hisz a pénzből ezzel a motivációval soha nem elég.

Az ige mondja:

1Tim 6:10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

Az a vágyam, hogy a tanácsadásomnak a motivációja a másokon való segítés, a szükségletek kielégítése legyen.

A negyedik felismerésem az, hogy a céljaim elérésében vannak ellendrukkerek. Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja. (Albert Einstein)

Mit csinálnak az ellendrukkerek?

Igyekeznek meggyőzni arról, hogy

  • a célom nem helyes
  • a motivációm nem helyes,
  • a stratégiám nem helyes,
  • a cselekvésem nem helyes.

Helyes-e az a cél, hogy eltartsam a családomat, rendezzem a pénzügyeimet, fedezetet teremtsek a misszió támogatásához?

Helyes-e a motivációm, amikor másokon való segítést jelölök meg? Megtanítani az embereket a tanácsadás során az öngondoskodás fontosságára, ahelyett, hogy a karosszékből tátott szájjal várják a sült galambot.

Ef 4:28 Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.

Helyes-e a stratégiám, amikor nem fizikai munkával, hanem tanácsadással szándékozom a célomat elérni?

Hányszor halljuk a pálya szélén drukkolóktól (vagy ellendrukkerektől) nem jól csinálod, nem ezt kellene, nem így kellene…

Az ötödik felfedezésem az, hogy a siker elképzelhetetlen kitartás nélkül.

A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták (ismeretlen szerző)

A siker érdekében TILOS menet közben megállni, s a cselekvést abbahagyni. S az elején párhuzamot villantottam fel a hétköznapi siker és gyülekezeti életben való siker között…

Igen, had ejtsek szót a gyülekezetekben való sikermenedzselésről, vagy inkább annak hiányáról.

A gyülekezetekben a tervezést elintézik azzal, hogy nekünk, embereknek nem kell tervezni, hisz Isten tudja, irányítja a sorsunkat, ő majd gondoskodik rólunk, meg hasonló. Ez mind igaz, de!

Isten maga is komoly tervező munkát végzett, s végez a mai napig is. Gondoljunk a teremtésre, a világ fenntartására, s arra is, hogy a cselekedetek elő vannak készítve számunkra azzal a céllal, hogy azokban járjunk:

Ef 2:10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Ha Isten nem tétlen, akkor mi sem lehetünk azok, ha Isten tervez, akkor nekünk is kell. Isten parancsba adta az örömhír hirdetését, s a módját is megmutatta. Az Úr Jézus a szükségletei betöltésén keresztül szólította meg az embereket. Ha Ő így tett, akkor a segítés, a tanácsadás, a karitatív munka nem lehet idegen a gyülekezettől. S meddig kell ezt tennünk? Amíg az Úr Jézus visszajön. Kitartóan, örömmel. Nem lényegtelen, hogy hogyan sáfárkodunk a ránk bízott idővel, pénzzel, lehetőségekkel, emberekkel. Szükségünk van Isten bölcsességére, s arra, hogy ki-ki a maga helyén végezze dolgát.