Hol kezdődik a gyülekezet?

Áldott Testvéreim!

A héten egy gyülekezeti kötődéssel problémázó testvérünk dillemájából alakult ki egy beszélgetés. Az illető testvér sérüléseket szenvedett abban a destruktív közösségben, ahová betagozódott. A sérülések kapcsán felvetődött a

  • gyülekezet elhagyás, vagy jobbító szándékkal való ottmaradás,
  • elvetni minden vallás által mutatott Istenhez vezető utat, s választani a hit egyéni szabadságának az útját,
  • Istentagadóvá válni... vagy legalább is nem törődni vele a továbbiakban / mivel úgy gondolom, ő sem törődik velem... s állapotommal /
  • A hibernálást/ téli álomhoz hasonló állapot /, választani az adott egyházon belül

Nézzük meg, mi az, amit tanácsol az Isten Igéje a hasonló problémákkal, dillemákkal küzdő embernek!

Az első Krisztus követésére létrejött keresztyén közösség történetét olvashatjuk az ApCsel 2,37-47 szakaszban.

ApCsel 2:37 Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?

ApCsel 2:38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

ApCsel 2:39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.

ApCsel 2:40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!

ApCsel 2:41 A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

ApCsel 2:42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

ApCsel 2:43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.

ApCsel 2:44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;

ApCsel 2:45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.

ApCsel 2:46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.

ApCsel 2:47 Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.

Vegyük észre, hogy az apostolok Krisztusról szóló beszédének volt következménye. A Krisztusról szóló beszéd pedig nem volt más, mint az, hogy Jézus Krisztus az emberiség bűneiért halt kereszthalált. Idézet a prédikációból:

ApCsel 2:36 Ezért tudja meg Izrael egész népe, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ez egészen biztosan igaz!”

Úrrá és Krisztussá tenni: Az Úr szó azonosat jelent az Isten szóval. A Krisztus pedig a bűnökből való megmentőt, Messiást jelent.

Ide szeretném hozni az evangéliumokból a történetet:

Mrk 2:7 „Hogyan mondhat ilyet? Istent gyalázza! Hiszen senki nem bocsáthatja meg a bűnöket, csakis Isten!”

Mrk 2:8 Jézus azonnal felismerte, hogy mit gondolnak magukban, ezért így szólt hozzájuk: „Miért gondoltok ilyeneket magatokban?

Mrk 2:9 Melyik könnyebb? Azt mondani a bénának: »Meg vannak bocsátva bűneid!«, vagy azt: »Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!?«

Mrk 2:10 De most azért, hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma arra, hogy megbocsássa a bűnöket itt a földön” — így szólt a bénához:

Mrk 2:11 „Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!”

Mrk 2:12 A férfi felkelt, azonnal felemelte az ágyát, és mindenki szeme láttára kiment onnan. Mindnyájan elcsodálkoztak, dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Sohasem láttunk még ilyet!”

Hoppá! Jézus Krisztus olyat tesz, amit egyedül Istennek van joga és hatalma? Akkor Ő Isten lenne? Erre a kérdésre mindenkinek meg kell adni a választ a szívében, emellett nem mehet el szótlanul.

Ahogy nem mentek el szótlanul a Pétert hallgató zsidók sem. Bűnbánatra jutottak, megkeresztelkedtek, s összetartoztak, úgymond gyülekezetet alkottak.

Mi a gyülekezet?

A Jézust Krisztusnak és Úrnak valló emberek összességét tértől és időtől függetlenül.

Ma mi ugyanahhoz a gyülekezethez tartozunk a XXI. században, mint a Péter szavára megtérők ott Jeruzsálemben az I. században.

Testvérem feltette a kérdést levelében:

Hol kezdődik a gyülekezet? S mitől válik azzá?

Hol kezdődik? Igen, ott Jeruzsálemben, amikor Isten szavára, amely mellesleg egy Péter nevű ember szájából hangzott el, emberek Jézust Krisztussá, s Úrrá tették az életükben.

S ma is ott kezdődik: Isten szavára az emberek Jézust Krisztussá, s Úrrá tették az életükben.

Ha egy közösség szerveződését nem ez motiválja, nem ez alapján jön létre, az nem gyülekezet, az nem Krisztus gyülekezete.

Itt kezdődik a gyülekezet, s ettől válik azzá.

Tekintettel arra, hogy több kérdés is elhangzott ezzel kapcsolatban, érdemes az Igét tovább boncolni, hogy Istenünk adhasson választ a kérdéseinkre.

Milyen a gyülekezet? Hogyan tekintsünk rá?

Pál apostol néhány megfogalmazását hozom ide:

Ef 2:3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek.

Ef 2:4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett,

Ef 2:5 minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! -

Valamikor a harag fiai voltunk, de a Mindenható Krisztusban életre keltett bennünket. Viseljük a földi természetünk stigmáit? Természetesen. Vannak szörnyű megnyilvánulásaink? Természetesen.

Akkor mi változott?

Az, hogy a Mindenható Krisztuson keresztül lát bennünket. S milyennek lát?

Ef 1:1 Üdvözlet Páltól, aki Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, Isten szent népének, akik Efezusban laknak, és hisznek a Krisztus Jézusban.

Ef 1:2 Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!

Szenteknek, s tökéleteseknek.

Péter szavai:

1Pét 2:9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

Szent nemzet… Kinek írja? Ki az a „TI”?

1Pét 1:1 Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva

1Pét 1:2 az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen.

Komárom azért nincs felsorolva, mert még nem létezett. Isten már tudott rólam, s a maga idejében engem is megtalált eleve elrendelése szerint.

Ha Isten tökéletesnek látja az Ő népét, a gyülekezetet, akkor mi, emberek miért nem látjuk annak?

Talán azért, mert nem vesszük észre, hogy mi magunk is kegyelemre szorult emberek vagyunk. Másként fogalmazom: nem hisszük el igazán, hogy az Isten kegyelme bennünket tisztává tett, azt sem, hogy a testvéremet, aki emberi jellemvonásokkal bír, maga is kegyelem alatt van.

Persze, tudom, hogy ezek a szavak eléggé lekezelőeknek tűnnek, mintha én magam lennék a szent, s soha nem hibáztam.

Természetesen hibáztam, s természetesen szent vagyok. S állítom ezt onnan, hogy Krisztus váltságát elhiszem, s a hitem tulajdoníttatik nekem igazságul.

S tegyem fel újra a kérdést:

Hol  kezdődik  a  gyülekezet, és  mitől  válik  azzá?

A frissen megalakult gyülekezet elkezdett gyülekezetként viselkedni. Miket csináltak? Miben voltak foglalatosak, vagyis mi vált szokásukká?

ApCsel 2:42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.

ApCsel 2:46 Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;

Ma a világon van x milliárd keresztyén. Ez a gyülekezet. Számomra mi a gyülekezet?

Az a kis közösség, - lehet két, három vagy tíz ember-, akikkel részt veszek az ige boncolgatásában, a közösségben, a kenyér megtörésében, és az imádkozásban. Tehetem ezt a templomban, s házanként. Tiszta szívvel, s örömmel.

Ez igéket olvasva felmerül a kérdés a számomra (lehet, hogy számodra is):

Van-e olyan két, három… tíz ember az életedben, akivel közösségben tudsz lenni tiszta szívvel, s örömmel?

Ha igen, akkor számodra ez a gyülekezet. Látogathatsz ezer fős közösséget vasárnaponként, de azon túl semmi, akkor elmondhatod, hogy neked nincs gyülekezeted.

Ítélheted úgy, hogy ezek kemény, (esetleg ítélkező) szavak, de ezt tapasztaltam meg az Igéből.

Magam is látogattam hatalmas, s kevésbé hatalmas közösséget, hallgattam tanításokat, de nem volt gyülekezetem. Amikor közösségben szeretettem volna lenni testvérekkel, akkor nem volt rá lehetőségem. Amikor bátorításra lett volna szükségem, mert bűntudatom volt, mert próbák alatt voltam, mert fájdalmaim voltak, akkor nem volt senki, aki úgy meghallgatott volna, hogy ne a leuralást éreztem volna, hanem a megértést, a szeretetet.

Van egy közösségem, ahol tapasztalom a Mindenható kegyelmét. Ahol otthon vagyok. Ahol tudom, hogy az Isten szeret, s nem feledkezett el rólam. Ahol, ha nélkülöznöm kell valami ok miatt a közösségüket, akkor hiányoznak, s én is hiányzok nekik.

1Thessz 3:11 Azért imádkozunk, hogy Istenünk, Mennyei Édesapánk, és Urunk, Jézus segítsen meg minket, és végre valóban eljussunk hozzátok!

1Thessz 3:12 Azért imádkozunk, hogy isteni szeretettel szeressétek egymást, és ez a szeretet egyre erősebben működjön bennetek. De ne csak egymást szeressétek, hanem mindenki mást is — ugyanúgy, ahogy mi szeretünk benneteket.

1Thessz 3:13 Azért imádkozunk, hogy az Úr erősítse meg a szíveteket; és azért is, hogy amikor Urunk, Jézus összes szentjeivel együtt visszajön a Földre, addigra Istenünk, Édesapánk tegyen benneteket tökéletesen tisztává és szentté.

Ámen

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.