Először egy vicc:
Az öreg Kohn haldoklik. A felesége ott van mellette, s fogja a kezét. Az öreg kérdez:
- Mariskám, emlékszel, mikor a tehenünk elpusztult, te akkor is ott voltál mellettem
- Igen, ott voltam melletted.
- Emlékszel, mikor a házunk leégett, te akkor is ott voltál mellettem.
- Igen, ott voltam melletted.
- Emlékszel, amikor a fiunk meghalt, te akkor is ott voltál mellettem.
- Igen, ott voltam melletted.
- Mariskám, te nem hozol szerencsét nekem.
Szóval, mint korábban már írtam, hogy egy tanácsadó tréningre járok. Sok-sok érdekes dolgot hallok, ami megmozgatja a gondolataimat.
Legutóbb meghívtak két nagyhírű előadót, akik a hálózatépítésről adtak elő. Leszögezem, nem hívőkről van szó. De amit mondtak… Hát nálam leverte a biztosítékot.
Ha megpillantasz egy hölgyet, s szeretnéd meghívni vacsorázni, akkor két dolog biztosan megtörténhet. Az egyik az, hogy elmegy veled. A másik az, hogy kifogást keres, elmondja, hogy ő a barátjával/férjével készül vacsorázni…
Mi a teendőd ilyenkor? Biztosítani arról, hogy ha a barátja/férje éppen összebalhézik vele, akkor Ön fog várni rá, alternatíva lesz a hölgy számára.
Igen, nálam ez kiverte a biztit. Ez nem a hűségről szól, hanem a nőcsábász tolakodásáról. Ha férj/barát nem lesz olyan előzékeny, mint a nőcsábász, akkor majd fog a hölgy arra gondolni, hogy milyen jó volt … Előzékeny volt, kedves volt… Szóval tökéletes alternatíva a férj/baráttal szemben.
Nos, ez a sztori nem a gyülekezetépítés tanmeséje. Nem arra tanít minket Isten, hogy hűtlenek legyünk a társunkhoz. Nem arra tanít, hogy a férj/barát mellé kell egy altarnatíva, vészhelyzet esetére.
Akkor mire tanít? Mert azt írtam, hogy elgondolkodtatott, valamire tanított…
Ha szétnézünk a világban, olyan emberek sokaságával találkozunk, akik szellemileg foglaltak. Már éppen van vallásuk, összeszedtek maguknak valamilyent. Lehet, hogy éppen budhizmussal ismerkednek, vagy éppen a horoszkóp hő szerelmesei, s lehetne sorolni.
Összetalálkozva ezekkel az emberekkel jó esetben bizonyságot tehetünk ezeknek az embereknek a megváltó Krisztusról. Ők el fogják utasítani, mivel már foglaltak.
A kérdés az, hogy ajánljuk-e magunkat, mint alternatívát a számukra? Alternatívát kínálunk-e számukra egy idegen isten helyett? Amikor csalódnak, amikor a szűnni nem akaró üresség nem akar betöltődni, fognak-e arra az Istenre gondolni, akiről beszéltünk nekik? Kellően meggyőző alternatíva ez a számukra, vagy valami vallásos maszlag, amire azt fogják mondani, mint az öreg, haldokló Kohn: nem hozol nekem szerencsét?
Nagy kérdés, s egyben nagy felelősség. Úgy beszélni Krisztusról, mint egy valóságos esélyről az embereknek.