A rendszerességről és egyéb eseményekről

Korábban írtam az örömmel végzett munkáról. Ennek egyik alapeleme a rendszeresen végzett munka, amit az ember szívesen végez. Ez fogja az embert megedzeni, … (lásd ott).

Nos, ezen a területen érzem magam megpróbálva Istentől. Elkezdek valamit, de nem végzem rendszeresen. Nem vagyok benne kitartó, s ha egy ideig nem végzem, akkor már nehezen kezdek újra hozzá, szinte nem érzem az örömét ennek a munkának.

Legutóbb 2011. március 15-én írtam ide a portálra. Pedig lett volna mit írni. Örömteli dolgok, s persze olyanok is, amit jó lenne kiírni magamból… Mégsem tettem, s most szinte lelkiismeret furdalásom van… Pedig nem kellene legyen. Magam határoztam el, hogy elkezdem, tehát magamnak tartozom számadással az elvégzése miatt.

A bejegyzésekre úgy mond, elő lehet fizetni, vagyis, ha érdekel valakit, hogy milyen bejegyzések születnek az oldalon, akkor egy regisztráció, s naponta ott van a postafiókban a „termés”. Ez azt jelenti, hogy már nem csak a saját kedvtelésemből teszek, amit teszek, hanem más is figyel, érdeklődik irántam. Tehát, ha ilyen helyzetben nem tenni valamit, már túlnő a saját lelkiismeret kérdésén: a mások csendes várakozása is lehet számonkérés.

Működtetek egy napi igei gondolatot tartalmazó oldalt hasonló előfizetéses rendszerben. Előfordul, hogy valami ok miatt nincs időm feltölteni a leveleket (vagy csak szimplán elfeledkezem róla). Zavart az, hogy ilyenkor nincs visszajelzés arra, hogy ki hiányolja a leveleket. Hajlamos vagyok ilyenkor azt hinni, hogy senkit nem érdekel, amit csinálok. S egyszer csak kapok egy emailt, amiben reklamál az írója, érdeklődik hogylétem felől, s megkérdezi, hogy esetleg valami gondom van-e. Tehát a csend, az nem az érdeklődés teljes hiánya.

Miért írom le ezeket?

Talán önigazolásként… Talán mentegetőzésként… Nem!

Csak a felismerésemet szeretném megosztani. Amit teszek, valaki(k) figyeli(k). Ha kapok visszajelzést, akkor megtudom, hogy ki figyeli, ha nem, akkor is tudnom kell, hogy Isten tud róla, vannak cselekedetek, amelyeket Ő készített elő, s nekem szabad döntésem van arra, hogy megteszem-e azokat, vagy sem. De tudnom kell, hogy minden kimondott szóért, elküldött emailért, blogbejegyzésért (vagy azok elmaradásáért) számot fogok adni Ő előtte.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.