Kicsoda szabadít meg?

Római levél 4,24-25: Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

Nagy kérdések foglalkoztatnak az elmúlt időben... Ki az, aki megoldást ad?

  • Annak a keresztény testvéremnek, aki leélt egy életet a feleségével, házasságukból született egy kosár gyermek, de érdemben nem beszélgetnek egymással, igazából semmit nem tudnak megbeszélni. Csak elvarratlan problémák vannak, de megoldások nem.
  • Egy másik ismerősöm, aki a mai napig is mondhatni szerelmes elvált házastársába, közös gyermeküket ő neveli, de időről-időre a bíróságot járja, hogy a jogos gyermektartást valahogy meg tudja szerezni tőle. Közben természetesen új házasságot kötött, de láthatóan nem boldogok, mert teljesen rátelepedik a társára, beárnyékolja életüket a féltékenység.
  • Vagy az a fiatalember, aki már lassan egy éve különél a feleségétől és két gyermekétől. Közös szerzemény ingatlanukból a feleség ki akarja semmizni. S hallgatva a problémák felvázolását, úgy tűnik, hogy mindkét félnek tökéletesen igaza van.

Természetesen lehetne sorolni a példákat végtelenig. Barátom gyermeke osztályában a 26 gyermek közül alig van 5, aki olyan családban él, ahol az édesapa az ő édesapja, s az anya az ő édesanyja egyszerre. Keresztbetört életek, sorsok.

S ide sorolhatnám a saját életemet is, aki szintén túl van egy váláson, s túl vagyok a nehezén, de a tény az tény: elvált vagyok, s a nyomait viselem a lelkemben.

Beszélgetve ezekkel az emberekkel, elmondják a sorsukat, elmondják a kínjaikat, s választ várnak: hogyan tovább? 

Egy dal jut az eszembe, amit megosztok itt a kedves olvasóval:

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.