A tv-terror

Megy a tv, csak úgy háttérzajként. Természetesen a gyermekek nézik. Csak úgy háttérként. Közben játszanak. Azt lehetne mondani, hogy a kettő dolognak semmi jelentősége sincs, hisz a gyermekek nem a tv-t nézik. Direktben nem. Direktben játszanak.

A dolognak semmi jelentősége nem lenne, ha nem kerül a látóterünkben egy kis rajzfilm a Disney csatornán. Hol is másutt, hisz az megy teljes időterjedelemben, más csatorna fel sem merülhet.

A rajzfilm figurái éppen a WC kagylóban úszkálnak. A dallamnak nincs jelentősége, a gyermekek figyelme körülbelül a dallamnál lezárulnak, a cselekményre már nem jut figyelem: kapjuk az instrukciót a kérdésünkre.

A jelenet kicsit bizarr: figurák a WC kagylóban. Nem sikerült kideríteni, hogy mit csináltak ott. Nyilván nincs a dolognak jelentősége, hisz csak a dallamra figyeltek a gyermekek. ...

Van-e köze a tv műsoroknak a fejlődő gyermekek képzeletének fejlődésében? Van-e hatással a kialakult félelmek kialakulásában?  Ezek a kérdések foglalkoztatnak.

S néztem tovább a Disney csatornát.

Megy a csatornán egy film, aranyos gyermekszereplőkkel. A gyermekek kora lehet max 7-8, jó max 10. Tehát alapvetően fiatal kisgyermekekről van szó. A gyermekek együtt buliznak, szörpöt isznak, táncolnak. Csupa ártatlan dolog. Legalábbis annak tűnik.

Megint csak későn eszméltem fel (elvégre én sem direkt ezt a filmet néztem, csak háttérként ment). Másnap reggel derül ki, hogy az a szörp, amit a gyermekek ittak emlékezetkiesést, hallucinációt okozott az elfogyasztóinak.

Kérdezem: kell-e alig páréves gyermekeknek olyan nagyon bulizni, hogy ott bármi ellenőrizetlen ital előkerülhessen. Persze tudom, hogy ez csak film. Mi felnőttek is csak így kezdtük. Együtt voltunk, valaki hozott valamit, amit nagy titokban megkóstoltatta a többivel. Későn derült ki, hogy az a valami alkohol volt. Vagy ízlett, vagy nem, de mire ez kiderült, már megkóstoltuk életünkben először az alkoholt. Vagy éppen a cigarettát. Későbbi történet: megkóstoltuk a füves cigarettát.

Természetesen a filmen nincs ennek jelentősége, de mégis felmerül bennem az, hogy kell-e olyan filmeket nézni a gyermekeknek, ahol ez a buli, szerelem, show, varázslás ismeretlen drog(?) teljesen természetes életformaként mutatkozik be? Mert állítom, hogy a látott, olvasott elképzelt és továbbképzelt élmények beépülnek a gyermek gondolatvilágába, s tudjuk, hogy a gondolatok cselekedeteket generálnak, a cselekedetek pedig szokásokká alakulnak, a szokások pedig már valahol a személyiség részévé válnak.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.