Felhagyni az aggodalmaskodással

A mai napon ezt a mailt kaptam:

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/14/szeretnel_felhagyni_az_aggodassal

"Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Mt.6:32-33)

Ha egy hívő aggódik, az egy mélyebben fekvő problémáról árulkodik. Az aggódás azt jelzi, hogy Jézus nem az első helyen áll az életedben.

A prioritásaink nincsenek a helyükön, amikor aggódunk. Isten úgy alkotott meg minket, hogy Ő legyen az első helyen az életünkben. Ha bármikor átveszi valami a helyét, nő az aggodalom bennünk.

Ha a karrieredet helyezed az első helyre, akkor azért fogsz aggódni miatta, mert nem akarod elveszíteni. Ha egy kapcsolatot helyezel az első helyre, akkor amiatt fogsz aggódni. Attól fogsz félni, hogy elveszíted a kapcsolatot.

Az Istennel való kapcsolatot senki sem veheti el tőlünk. Ez állandó, maradandó.

Ha Őt helyezzük a listánk elejére, nem kell aggódnunk amiatt, hogy elveszítjük. Ezért nincs is miért aggódnunk. 

A Biblia azt mondja: "Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Mt.6:32-33)

Szeretnél felhagyni az aggódással? Helyezd Istent és az Ő királyságát az első helyre életedben. Csak Érte élj!

Mindig ez a kezdőpont, hogy megszabadulj az aggodalmaktól.

Hogyan változtatja meg mindez azt, ahogy manapság élsz?

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. 10. 07.)

Hát... Volt néhány kijelentés ebben a levélben, ami nagyon elgondolkodtatott. Továbbmegyek: személyesen is érintett.

Az első ilyen: az aggodalmak tényének és annak az összekapcsolása, hogy Jézus Krisztus nem az első helyen van az életemben....?

S ha belegondolok, találok néhány aggodalmat, ami talán jobban foglalkoztat, mint az a tény, hogy Jézus Krisztus a személyes életem Megváltója, (időnként) Ura. Hol van a mindenható Úrban való bizalom akkor, amikor parázok amiatt, hogy mi lesz a munkahelyemmel, a karrieremmel, a megélhetésemmel? Amikor a hírekben a gyáram átszervezéséről, esetleges létszámleépítés lehetőségéről lehet hallani? A Mindenható Istennek van hatalma arra, hogy engem megtartson a nehézségek között is? Általában persze, hogy elhiszem, de a konkrét nehézségek között?

A másik aggodalmam, s mivel rosszul kezelem, ezért ez igen problémás terület: a gyülekezetemnek a helyzete. Leépülést látok, s nem felemelkedést. Pedig tudnom kell(ene), hogy a gyülekezet Isten tulajdona, s neki van hatalma felépíteni, s "kivenni a gyertyatartót a helyéről". Akkor én miért aggódok?

Helyezd Istent és az Ő királyságát az első helyre életedben. Csak Érte élj!

Természetesen. S ezt egészen gyakorlati módon kell megtenni.

Az első gyakorlati dolog az, hogy ismerni az Urat. Emlékezni azokra a szabadításokra, amiben már részesített. Aztán ezekért lehet (kell, célszerű) hálát adni. S tovább: beszélgetni az Úrral a felmerülő helyzetekről. Mit üzen ilyenkor? Mi a parancsa a számomra? S érte élni gyakorlatban többet jelent, mint szolgalelkűen megtenni dolgokat. Azt jelenti, hogy keresem a lehetőségét annak, hogy arról a reménységről beszéljek, amit a Benne való élet jelent nekem.

Kol 2:6-7 Nos hát, ahogy a Felkent Jézust, az Urat elfogadtátok, úgy járjatok is most benne, belé gyökerezve, rá épülve, hittől megszilárdítva, ahogy tanítottalak titeket, hálaadásban bővölködve.

Az Úr Jézusban járó, hitben járó keresztények nem aggodalmaskodnak mit egyenek, mit igyanak, mibe ruházkodjanak, mi lesz a testükkel az örökkévalóságban, mi lesz a halál után, s hasonló kérdésekere az Úr Jézusban találják meg a választ:

Mt 6:33  Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Ebben készséget szerezni a célom az elkövetkező időszakban.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.