Politizáljunk

Meglepődtél Kedves Olvasóm?

Pedig nem kellene. Az, hogy én nem harsánykodom a nagyvilág előtt politikai nézeteimet, véleményem azért van. A helyzet az, hogy én is ezen a világon élek (ezzel nem mondtam nagyot, ugye), tehát igen-igen érintenek a körülöttem zajló dolgok. Gondoljunk csak frank alapú hitelre meg az árfolyamvesztésre, a nyugdíjak körüli eseményekre, az új alaptörvénynek nevezett „nemistudommire”, s sorolhatnám…

Nálam nagyjából betelt a pohár.

Betelt, amikor látom az utcai demonstrációk megjelenését. Volt már a közelmúlt történelmében hasonló. Akkor a köztv archívuma pusztult el elég jelentős mértékben. Most csak néhány orr látta kárát, amiért emberileg talán nem túl nagy kár. Az elkövetők ugyanazok az emberek.

Valamikor a nyolcvanas évek végén én is jelen voltam (majdnem) minden tüntetésen. Jó bulinak tűnt. Csak akkor ábrándultam ki, amikor bármilyen irányú, célú tüntetésen ugyanazokat az arcokat véltem felfedezni. Tehát nem az ellenállás célja volt náluk meghatározó, hanem inkább a buli… Én akkor hagytam abba…

De a politikát szeretem.

Had avassalak be az én politikámba kedves Olvasóm!

(2Móz 2:11-14 [HNT])Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog.

Adott esemény, amit olvashatunk a Bibliában. Politika. Nem nevezhető elszigetelt dolognak, hiszen két nemzet között zajlik. Jelen van a nemzeti elnyomás, s jelen van Mózesben az elnyomással szembeni ellenállás vágya. A vágy cselekedetté erősödik. Csak a cselekedet nem az, amire Isten gondol, tehát rossz a cselekedet.

Következmény: vagy negyvenévi száműzetés.

Kérdés: Ha Istennek nem kedves egy nép elnyomása, akkor miért bünteti meg azt, aki az Isten előtt nem kedves dolog ellen cselekszik?

További kérdés: Van-e olyan cselekedet, vagy cselekedetsor, ami kedves Isten előtt?

Válasz: Van, s nézzük is meg!

A kortörténet: Izrael egy ideje fogságban van. Jogos a kérdés, hogy miért került fogságba… Igen, Isten akaratából, mert Izrael nem engedelmeskedett Isten parancsolatainak. Egy időre került fogságba…

S nézzük a történetet:

(Neh 1:1-3 [HNT]) Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik esztendő Kiszlév havában történt, amikor Súsan várában voltam, hogy megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről. Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el.

A jelenség hasonló, mint Mózesnél: lát valamit, hall valamit. S a reakció is hasonló?

(Neh 1:4-11 [HNT]) Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, és ezt mondtam:

Ó URam, mennynek Istene, te nagy és félelmes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják. Legyen figyelmes a füled, legyen nyitva a szemed, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is!  Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.

Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé.

De ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye.

Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál nagy erőddel és hatalmas kezeddel!

Ó Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.

Szóval sírás és böjt…

    Hányadán állunk a sírással és a böjttel…?

Ha a keresztény ember fegyvertára kimerül az utcai demonstrációkban, akkor nagy a baj. S jelentem ebben az országban nagy a baj…

S nem az a baj, hogy fizikálisan nem sírunk, rívunk, meg nem éhezünk, meg nem gyászolunk… A baj inkább az, hogy mindez, vagy ehhez hasonlók nem a menny Istene előtt zajlanak. Tudunk mi sipákolni, de nem vagyunk kapcsolatban az Istennel. Tudunk éhezni, de az nem böjt, sokkal inkább az istenkapcsolat-nélküliségünknek az egyenes következménye. Tudunk mi gyászolni, de az nem az Isten előtti bűnbánat gyásza, sokkal inkább a forradalmainkban elesett „Mózeseknek” az elgyászolása.

Nehémiás gyásza, sírása, böjtje után megszólítja Istent. Ennek a megszólításnak van egy sajátossága. Nem azzal kezdődik ez az imádság, hogy mit kér Istentől, hanem egy olyan bűnvallással, ahol ő, bár már száműzetésben született, mégis magára veszi népe bűneit: „Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is!  Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. „

Ehhez kell alázat!

Eszembe jut egy másik imádság, nemzeti imádságunk, himnuszunk, amelyben bűnvallásnak még csak nyoma sincs, de az Isten áldása iránti felsorolás mintegy elvárás a Teremtővel szemben.

Azért kicsit gondoljunk bele: mire fel áldjon meg bennünket az Isten? Esetleg azért, mert a mai Magyarországot nézve virágzik a pogány szertartások vallásainak igen gazdag tárháza? Esetleg a névleges vallásosságunkért? Erre hivatkozva mondjuk hazánkat keresztény országnak…

A másik dolog, s ez már frissen elfogadott Nemzeti Alaptörvényünkből való (miért nem volt erre jó az a szó, hogy alkotmány?):

"Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait."

Engedtessék meg a kérdés: Ki tartja meg az emberiséget Jézus Krisztus, vagy a tanítványainak összessége, a kereszténység? Az Úr Jézus Krisztus megjelenése a maga idejében nem politikai „jelenség” volt. Ő nem hirdetett politikai ellenállási mozgalmat a rómaiak ellen. Sőt, amikor Péter hevességből megsebesítette az Úr Jézust elfogni készülő római tisztet, akkor Ő meggyógyította a katonát. Az őt kihallgató Pilátusnak pedig így felelt az ő királyságára illetően:

"Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való." (Jn 18,36)

Gondolkodjunk: a kereszténység politikai erő? A kereszténységet létrehozó politikai erőnek képzelte el, s azt akarta-e egyáltalán, hogy politikai erőként jelenjen meg?

Továbbmegyek: a jogalkotó, aki a fenti mondatot beemelte az Alaptörvénybe, ismeri-e egyáltalán a kereszténységnek az Atyját, akire hivatkozik?

A kereszténység legkorábbi általunk ismert üzenetét Pál apostol jegyezte fel a Korinthusiakhoz ír első levelében. A rész idézése előtt felhívnám arra a figyelmet, hogy Pál is úgy beszél erről, amit ő maga is átvett, tehát egy már korábban létező igazságot ad tovább. A kereszténység eredeti üzenete tehát ez:

"Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek." (1Kor 15,1-5)

Ez a legkorábbi nyom a legkisebb mértékben sem tartalmaz semmiféle nemzetmegtartást. Sőt, Pál még ezen is túlmegy, amikor még a választott nép (= Izrael) és a többi nemzet (bibliai szóhasználat szerint: pogányok) közötti válaszfalat is eltávolítva látja a kereszténységben. (Vö. Ef. 2,11-22) E szerint tehát nemhogy nincs a kereszténységnek önmagában nemzet megtartó ereje, de még az Isten által választott nép "választottságát" is lerombolja Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása.

Összefoglalva:

A keresztény ember politikai szerepvállalása nem az utcai demonstrációkon kell megmutatkozzon, hanem a térdein, ahogy ezt láttuk Nehémiás példáján. Imádkozott, s először bűnt vallott saját és népe nevében. Imádkozott egy olyan Istenhez, akit láthatóan ismert.

Kimerül-e ebben politikai szerepvállalásunk?

Semmiképpen! Sőt!

Megint csak Nehémiás:

(Neh 2:3-5 [HNT]) és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt!

Tehát építeni és nem rombolni. S Nehémiás ment építeni.

S ha olvassuk Nehémiás könyvét folyamatában, akkor olvasunk olyanokról, akik támadták az építőket. Nehémiás nem kezdett honvédő háborúba, hanem figyelmen kívül hagyva a támadásokat tette a dolgát.

Nagyon érdekes az 5. rész: kizsákmányoló gazdagokról esik szó. Nehémiás rendet tesz.

A politikai szerepvállalás nem kizsákmányol, hanem ad. Aki dolgozik, azt nem megrabolni kell, hanem kisegíteni. Mint írtam az elején, nem dugom a fejem a homokba, látom és hallom a körülöttem zajló eseményeket, s van véleményem…

S még egy dolog a politikai szerepvállalásról:

(Jer 29:4-7 [HNT]) Így szól a Seregek URa, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!

Lehet szidni, és lehet dicsérni azokat az embereket, akiket megválasztottunk, esetleg eltávolítottunk a vezetésből. Csak hogy nem olvasunk Isten beszédében, útmutatásában sehol arra bátorítást, hogy így tegyünk. A vezetőt, a királyt Isten állítja, s Ő az, aki eltávolítja. A mi feladatunkat Pál apostol így fogalmazza meg:

(Róm 13:1-7 [HNT]) Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett.

Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra.

Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle:

mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi.

Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is.

Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak.

Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.