Világbéke

A körülöttünk lévő világ forrong, eseményekkel van tele. Események, amelyek szenvedélyes indulatokat tudnak kreálni. Indulatokat, amelyek meg nem értésről tanúskodnak, amelyek az emberiség helyezkedéséről szólnak. Én a meg nem értett indulatokra szeretnék reagálni.

Tegnap kiküldtem egy hírlevelet, amelyben a közelgő március 15-i ünnepkörre utaltam. Reagáltam a "dicsőséges" 12 pont mai értelmezésére, reagáltam arra, hogy mennyire rossz, ha keserűség van az emberben. Csatoltam egy írást, ahol a keserűség lelki következményeiről szólt az írás szerzője.

Nem óhajtottam napi aktuálpolitikai kérdéseket belekeverni, úgy érzem nem is tettem. Ezzel együtt írásom félreérthető volt.

Félreérthető volt valószínűleg az is, hogy személyes krízisem egy mozzanatát megemlítettem, gondolok itt a munkahelyi csoportos létszámleépítés kérdésére. Valószínű egy ilyen krízisben kötelező összeroppanni, s tilos a könyörülő Istenre hivatkozni. Én mégis Őrá hivatkozom, mert Benne bízom, kihez menekülhetnék máshoz.

Amikor békéről, szabadságról beszélünk, akkor az kizárólag az emberi szívben kezdődhet el. Ha a szívemben nem vagyok szabad, akkor fölösleges szólam a "világbéke" és "szabadság".

Érdekesség képen az Úr Jézus földi szolgálata során visszautasította a politikai szerepvállalást, nem vállalta a szabadságot kivívó király szerepét, de elhozta a szabadságot a bűnök bocsánata révén.

A világbéke gondolatkörében had osszak meg egy írást, amit napi áhítat címen kapok, valamikor a Napiige.hu oldalon is megjelenik.

Világbéke 

Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul" (Ézs 2,4).

Bárcsak már itt lenne ez a boldog idő! Most fegyverkeznek a népek, egyre borzalmasabb fegyvereket találnak fel, mintha az ember fő célja az lenne, hogy embertársai milliárdjait elpusztítsa. Egyszer azonban béke lesz, olyan mindent átható és igazi béke, hogy a harci szerszámokból jobb célokra alkalmas eszközöket formálnak.

De hogyan lesz ez lehetséges? A gazdaság fejlesztésével? A kultúra emelésével? Tárgyalások és szerződések útján? Bizonnyal nem! A múlt tapasztalatai alapján nem bízhatunk ilyen gyenge eszközökben. A béke csak a Békesség Fejedelmének uralkodása alatt valósulhat meg. Amikor Ő tanítja az embereket Szent Szelleme által, Ő újítja meg szívüket kegyelméből, és egyedül Ő uralkodik fölöttük hatalmasan. Akkor felhagynak majd az emberek azzal, hogy egymást megrontsák, tönkre tegyék és megöljék. A felhevült indulatú ember szörnyeteggé tud lenni, de Krisztus ezt a vadállatot báránnyá tudja változtatni. Átformálja az ember szívét és eltűnik belőle a vérszomj. Kedves olvasóm, könyörögj ma a békesség Urához és adományozójához, hogy sietve vessen véget minden háborúskodásnak, és hozza el a békességet az egész világ számára.

Szolgáljon ez elgondolkodtatóul.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.