Van egy álmom (III)

John Stott: Van egy álmom:

Az élő gyülekezet

Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet: amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírásban adott kijelentéséhez, amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel magyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé állítani, amelynek népe szereti Isten igéjét és engedelmes, krisztusi élettel ékesíti, amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak, akiknek az egész élete a biblikus egyensúly egészségét és szépségét tárja a világ elé.

Álmom a biblikus gyülekezet.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli: amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon, és az Urat imádja.  Amely tudja, Isten mindig közöttük van, és amely nagy alázattal borul le előtte, amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten Amely zenei tudásával széppé teszi istentiszteletét, amely hisz az imádságban, és Istent keresi az imádságban, amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban.

Istent imádó gyülekezetről álmodom.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet: a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és társadalmi háttérből gyűlik össze, és Isten családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek előtt. Amelynek közössége meleg és befogadó, és sohasem torzítja el a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg, amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik egymást, elszenvedik egymást, megbocsátanak egymásnak, és egymás terhét hordozzák. Amely barátságot kínál a magányosnak, támogatja a szegényt, és befogadja azokat, akiket a társadalom lenéz és kitaszít, amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fertőző, ellenállhatatlan, maga Isten szeretete.

Álmom a gondoskodó gyülekezet.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet: Amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta elhívását, hogy maga is legyen szolga, amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgásból, és önzetlenül mások szolgálatára szánta magát. Amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus parancsának, hogy a világban éljenek, hassák át a világi társadalmat, legyenek a föld sója és a világ világossága. Amelynek népe egyszerűen, természetesen és lelkesen adja tovább Jézus evangéliumát a barátainak. Amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt születetteket és a bevándorlókat, az időseket és a kisgyerekeket. Amely éberen figyeli a társadalom változó szükségleteit, érzékenyen és rugalmasan alakítja programját, hogy hasznosabban szolgáljon. Amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja fiataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és kiküldi népét a szolgálatba.

Álmom a szolgáló gyülekezet.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet: Amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anyagi bőségben vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok. Amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának visszatérését várja és reméli, Amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva égjen a sötét, kétségbeesett világban. Amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégyenében, hanem örömmel kel fel üdvözlésére.

Álmom a várakozó gyülekezet.

Így álmodom az élő gyülekezetről.

Bárcsak mindnyájunknak ez lenne az álma, amely Isten uralma alatt valóra válik!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.