A böjt, mint életforma

A böjt, mint életforma

A húsvéti nagyböjti túrán továbbhaladva szeretnék beszámolni arról, hogy szombat esténként a skype csevegővel beszélgetni szoktunk néhányan Isten dolgairól. Minden szombat este hat óra után. Aki teheti, ott van. Jó együtt lenni, beszélgetni.

Hasonló motivációval megyünk el vasárnaponként templomba, imaházba. Isten dolgairól beszélgetünk, tanítást veszünk az Igéből, élvezzük egymás társaságát. Természetesen sokkal több minden is történik/történhet az imaházban, de ezek a leggyakrabban megfogalmazott érvek, amiért odamegyünk.

Lapozzuk fel még egyszer a böjti igéket!

Ézs 58:6 Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!

Ézs 58:7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!

Ezek azok a dolgok, amelyeket az Úr Jézustól megtanulhatjuk, s életünk MINDEN napján gyakorolhatjuk.

Vagyis a böjt nem csak negyven nap programja húsvét előtt, hanem a böjt egy életforma az év 365 napján.

Ebbe az életformába nem az ételektől való tartózkodás az alapprogram, még csak nem is az imádkozásért konkrétan. Egészen másról van szó! Nézzük csak, hogyan vezeti be a Mindenható:

Ézs 58:3 Miért böjtölünk - mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok.

Ézs 58:4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban.

Ézs 58:5 Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az Úr kedves napjának?

Ha a böjt csak abban mutatkozik meg, hogy szenvedünk a testi éhség miatt, de az emberekkel ugyanolyan galádul bánunk, nos, ez a böjt utálatos az Isten előtt.

Fontosabb, kedvesebb az Úr előtt az, ha az embertársainkkal emberül bánunk, mint a külsőségek.

Gondolkodjunk!

Hány meg hány olyan dolog van az életünkben, amely inkább külsőség, mint az embertársaink felé irányuló irgalom, megengedés… Van-e ezeknek helye az életünkben?

Elhatározás és bátorítás

Az, hogy felismered a külsőségeket az életedben, még nem következik belőle megújulás. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, kell egy döntés: ezeket a külsőségeket levetkőzöm, s elhatározom, hogy inkább embertársaim felé fordulok. Ahogyan ezt tette az Úr Jézus is.

Ő az egész életét az emberek szolgálatába, megmentésére szánta oda. Nem csak negyven napra, hanem életének minden napjára.

És te?

Mt 11:28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Mt 11:29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.

Mt 11:30 Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

Az emberek szolgálata, a Krisztus igája. Ez egy könnyű teher, mert az Úr Jézus már hordozta, megmutatta hogyan kell.

Lehet, hogy már hordoztad ezt a terhet, szolgáltál emberek felé, igyekeztél az Isten akarata szerint élni, de valami miatt visszatántorodtál. Lehet, hogy az önkárhoztatás miatt, mert nem tudtad az embereket úgy szolgálni, ahogy szeretted volna. Tudd, hogy az Úr Jézus nem kárhoztat, Ő hív, hogy VELE szolgálj, VELE vidd a terheket, s ne a magad erejéből próbálkozz!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.