Talán könyörül az Isten rajtam…

Talán könyörül az Isten rajtam

Témánk a böjt. Már megismertük az igéből, hogy van a Mindenhatónak kedves böjt, s olyan, ami utálatos előtte.

Lapozgatva a Bibliát, találunk olyan embereket, akik böjtölnek. A böjtjük egy jól körülírható tevékenység. Táplálékmegvonás, kényelem megvonása, s ilyenek, ezekhez hasonlóak.olyan embereket, akik böjtölnek. A böjtjük egy jól körülírható tevékenység. Táplálékmegvonás, kényelem megvonása, s ilyenek, ezekhez hasonlóak.

Felmerül a kérdés, hogy akkor kell-e böjtölni, s ha igen, akkor hogyan tegyük azt? Az is kérdésként fogalmazódik meg, hogy egyáltalán mi a böjt célja?

Dávid története jött elém. Betsabéval való paráznaságából született egy gyermek. Ez a gyermek megbetegedett. Dávid pedig, de olvassuk csak az igét:

2Sám 12:15 Ezután hazament Nátán. Az Úr pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak.

2Sám 12:16 Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt tartott Dávid, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjszakát.

2Sám 12:17 Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem is evett velük semmit.

2Sám 12:18 A hetedik napon meghalt a gyermek. A szolgák azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert ezt gondolták: Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál!

2Sám 12:19 Dávid azonban látta, hogy szolgái suttognak maguk között, és rájött Dávid, hogy meghalt a gyermek. Megkérdezte Dávid a szolgáit: Meghalt a gyermek? Meghalt - felelték.

2Sám 12:20 Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott, majd bement az Úr házába, és leborult. Azután hazament, és kérte, hogy tegyenek eléje ételt, és evett.

2Sám 12:21 Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél.

2Sám 12:22 Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek.

2Sám 12:23 De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám.

Természetesen az volt a Dávid kérése, hogy az Úr gyógyítsa meg a gyermeket. A lényeg, hogy volt egy határozott célja annak, hogy Dávid böjtölt.

Dávid ott volt az Úr előtt. Nincs leírva egyértelműen, de vélhetően, étlen-szomjan. Az le van írva viszont, hogy az éjszakát nem az ágyban töltötte, hanem a földön fekve. Nélkülözte ezzel a kényelmet, lemondva arról, hogy hátha…

Miért böjtölt Dávid? Figyeljük csak:

2Sám 12:22 Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek.

Sokan úgy gondolják (főleg a böjt ellen szólók), hogy a böjttel ki akar az ember valamit préselni az Istentől gyógyulást, áldást, bármit. Nem tiltja az Ige azt, hogy böjtöljünk, nem tiltja, hogy tartózkodjunk az ételtől. Nem tiltja, csak arra hívja fel a figyelmet, hogy amíg böjtölünk, az emberi kapcsolataink a helyén legyenek.

Dávid böjtölt, mert hátha… Mi is megtehetjük ezt azért, hogy a Mindenható hátha megkönyörül rajtunk az adott dologban.

Gondolkodjunk!

Szoktunk-e böjtölni? Ha igen, akkor milyen lelkülettel tesszük ezt? Mi a célja a böjtünknek? Miért pont a böjtöt választjuk az Istenhez való közeljutáshoz?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.