Sátorozás az Istennel

3Móz 23:33-27 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:  Mondd meg Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján hét napig tartó sátoros ünnep kezdődjék az Úrnak.  Az első napon szent összegyülekezés legyen, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát.  Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon szent összegyülekezésetek legyen, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát.  Ezek az Úr meghatározott ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, mint a szent összegyülekezés alkalmait. Mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, véresáldozatot és italáldozatot, mindegyik napon annak rendje szerint,

De szorosan idekapcsolódik a másik szakasz is:

Jel 21:2-4 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.  Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;  és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

Az első szakasz egy olyan időről beszél, amikor a Mindenhatóhoz egy közbenjáró személy, a főpap segítségével lehetett járulni. Ő is csak áldozat bemutatása után. Áldozatot kellett bemutatni a saját és a nép bűneiért. Mert voltak bűnök, amelyek kizárták annak lehetőségét, hogy a Mindenható előtt élve megjelenhessenek.

A másik szakasz arról beszél, amikor nem az ember megy az Isten elé, hanem maga az Isten sátorozik az ő népével. Nem beszél ez a rész bűnről, mert az Isten eltörölte azt. Nem beszél halálról sem, mert ami a halált okozza, a bűn, már nincs. Vigasztalás van, a könnyek letörlése.

Egy komoly felkészülésről van szó, amikor a bűnös ember alkalmassá válik arra, hogy a szent Isten előtt megjelenhessen.

Pál fogalmazza meg:

2Kor 3:17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

...és

2Kor 3:18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

Átváltozás, metamorfózis. Isten képére és hasonlatosságára változunk át a bűn képéről: elvégre arra lettünk teremtve. Az átváltozást Isten Lelke biztosítja. Az én szerepem mi ebben? Engedjem Isten Lelkét munkálkodni, szemléljem az Ő dicsőségét.

Mi az, amit ma elvégzett bennem? Hálát gyújt ez a szívemben?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.