Szeretni és szeretve lenni

 

 Ezeken az igéken elmélkedem mostanában:

5Móz 6:5 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!

…aztán:

1Kor 13:4-15 Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem önző, nem gurul méregbe, nem tartja számon, ha valaki rosszat tesz,

s még tovább:

1Ján 4:19-21 Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével.  Aki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik. Hiszen hogyan szerethetné Istent, akit soha nem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát?  Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az szeresse a testvérét is Isten szeretetével.

…aztán:

Jn 15:13 A legnagyobb szeretet abban mutatkozik meg, ha valaki életét adja a barátaiért.

Néhány dologra már biztosan eljutottam a témával kapcsolatban.

  1. Elhatározhatom, hogy én aztán nagyon fogom szeretni a páromat/feleségemet/bármely embertársamat. Az elhatározásból nem lesz egy tartós szeretet. Elhatározhatom, hogy az Istent nagyon fogom szeretni. Ebből sem lesz tartós szeretet.
  2. Szeretni csak és kizárólag akkor fogok tudni, ha megértem, hogy Isten előbb szeretett engem. Meddig ment el Isten a szeretetben? Nos, a legmesszebb: életét adta Krisztusban értem.
  3. Ha ez az önfeláldozó szeretet érthetővé válik, akkor bizalom épül embertársam, házastársam iránt is. Tehet bármit, nem rovom fel neki, mert szeretem.

Van-e már ilyen szeretet bennem/benned?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.