Ha nem tenné, akkor is!

Elhatároztam a szívemben, hogy az Urat, az én Istenemet szolgálom, s csak neki élek. Eldöntöttem, hogy nem engedem, hogy bármi is kizökkentsem az elhatározásom teljesítésétől.

Komoly fogadalom, s vannak, akik úgy szemlélik ezt, hogy „majd meglátjuk mi lesz ebből.”

Természetesen, amíg minden rendben van, addig az embernek nem okoz nehézséget az ígérete megtartása. Sokkal nehezebb természetesen a helyzet, amikor az ember valamilyen veszteséget könyvel el. A veszteség feltétlenül önvizsgálatra sarkalja az embert. Ha máskor nem, de ilyenkor szokás megállni, s megkérdezni, hogy hányadán is állok.

 

Az elmúlt év december 28-án hajnalban kocsiba kellett ülnöm, s átmenni a szomszéd településre. Éppen frissen esett hó, az úton nincs nyom. Biztonságban éreztem magam, talán gyorsabban mentem, mint kellett volna… Igen, gyorsabban mentem, mint kellett volna, valljam be őszintén.

Az egyik kanyarban elvesztettem a kocsi felett az uralmat, s néhány akrobatikus fordulat után a csatornatöltésen, a lejtőn kötöttem ki. Mindez a másodperc töredéke alatt végbement.

Egy másodperc töredéke alatt a gépkocsi totálkáros lett.

Egy másodperc töredéke alatt úgy éreztem, hogy a biztonságérzetem csorbát szenvedett.

 

Az esemény óta eltelt némi idő. Volt időm átgondolni az eseményeket néhányszor. Igen, a kocsi az kipusztult alólam. A veszteség jelentős. A gépkocsi hitelfinanszírozott volt, s még volt adósság rajta bőven.

De mibe is fektettem a bizalmam, miben volt az én biztonságérzetem? Egy halom vasban? A másodperc töredéke bebizonyította, hogy az a halom vas csupán egy halom anyag.

Mi is történt az adott estén?

A Mindenható angyalai megtartották a lejtőn ezt a kocsit, s a kocsiból egy karcolás nélkül kiszállhattam. Ez csoda!

Emberileg minden okom meg lenne, hogy megsértődjek Istenre. Ha Ő akarta volna, akkor megóvhatott volna az anyagi kártól is. Miért végez az Isten félmunkát?

Nem végez! Nagyon is teljes munkát végzett! Felismertette velem (már sokadszor), hogy az anyag nem számít. Egyedül az Istennek való szolgálat, az engedelmesség számít.

Van egy történet a Bibliában, Dániel és barátainak története. Sakk-matt helyzetbe kerültek, vagy megtagadják Istenüket, vagy irány a tüzes kemence. A vallomásuk itt olvasható:

Dán 3:16-18 Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!

Ha nem tenné is! Akkor is Ő az Isten! Szeretnék csak Neki szolgálni minden ellenszél, körülmény ellenére is. Erről szolgáltam a gyülekezetben is január elsején. Erre tettem fel az életem újra és újra.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.