A meztelen ünnep

Van-e képed kedves olvasó az irányíthatatlan gépkocsiról? A jármű lendületet vesz, s halad egy erő eredő irányába, s addig rohan, amíg valamilyen másik erő meg nem állítja. Ha nagy a helyzeti energiája a járműnek, akkor tovább gördül, ha kisebb, akkor hamarabb megállítható.

Hasonlóak vagyunk a féktelen autóhoz. Hajt bennünket a munka, a család, s ki tudja még milyen egyéb erő. Mindenesetre megállíthatatlanok vagyunk.

1Pét 5:8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:

A cél, hogy képesek legyünk időben állóra fékezni életünk járművét.Valaki ezt meg tudja tenni a saját józan belátásával, s van, akit külső erő kell megállítson. Biztosan megáll az ember, ha belép egy betegség, egy munkanélküliség esetleg haláleset.

2015. szeptember 23-án készült az utolsó blogbejegyzésem. Életem nekem is a féktelen járműhöz hasonlított. Rohantam, s nem volt időm azokra a dolgokra, miket saját magam határoztam el, amelyeket fontosnak ítélek.

A józan embert képes megállásra késztetni egy ünnep is. Itt volt a karácsony. Gyülekezetünkben a kihelyezett teológus szólta az igét. Felkaptam a fejem a kérdésére:

Mi marad a karácsonyból, ha lecsupaszítjuk? Ha elvesszük a bejglit, a karácsonyfát, az ajándékokat? Ha magában marad a karácsony misztériuma? Marad-e az életünkben valami a karácsonyból?

S tényleg így van: az ünnepekeinket, így a karácsonyt is megspékeljük mindenfélével. Rárakódnak a különféle díszletek. S mi marad? Megértjük-e, hogy a karácsony értünk történt, hogy Isten értünk jött kisgyermekként a földre, hogy majd már nem kisgyermekként értünk meghaljon?

Elmúlt az ünnep. Mi maradt meg? A díszletek, vagy esetleg maradt valami a karácsony üzenetéből is? Vagy már éljük a hétköznapok rohanós életét?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.