Ki is az én felebarátom?

Avagy kire számíthatok? Sőt rám ki számíthat?

Az elmúlt időszakban többször elém kerül az irgalmas szamaritánus története.(Lukács ev 10,30-34).

Lehet ehhez a történethez sokféleképpen közeledni.

A legkézenfekvőbb az, amikor behelyettesítek valamelyik úton haladóba. Melyik is vagyok? Aki elmegy a bajbajutott ember mellett, vagy aki segít neki. Ha elmegyek mellette, akkor jöhet a lelkiismeret-furdalás, hogy milyen ember is vagy tulajdonképpen… Olyan, aki nem segít, aki nem irgalmas.

Lehet úgy is megközelíteni, hogy az irgalmas maga az Úr Jézus, aki eljött ebbe a világba, s nekem nyomorultnak segít, bekötözi a sebeimet, s ápol egészen addig, míg csak teljes életet nem tudok élni. (Lásd János 10,10:)

János ev 10,10 … én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."

Ez a megközelítés nagyon igaz, de nem fedi le azt a szándékot, amit az Úr Jézus ezzel a példázattal üzenni akar.

Ha a szövegkörnyezetet is megvizsgáljuk, akkor látjuk, hogy valaki feltesz egy kérdést:

Lk 10:29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?"

Erre a kérdésre mondta el az Úr Jézus a példázatot. Mint példázat, függetlenül tértől, időtől, földrajzi helytől, bárhol megtörténhetett. Megtörténhet (s meg is történik) napjainkban is. A példázat, mint általában azért hangzik el, hogy ÉN tanuljak belőle.

Mit tanulhatok meg ebből a példázatból?

Reggel, amikor felkelek egy csomó elintézendő feladat vár rám. Kinek több, kinek kevesebb, de van bőven… Indulhatok dolgozni, s közben még el kell intézni sok mindent. Indulhatok istentiszteletre akár. Időre!

Mi történik akkor, ha elém kerül egy összevert ember, aki segítségre szorul?

Mivel időre megyek, ott hagyom, mert ha ezzel foglalkozom, akkor az eredeti célomról lekések… Nincs felírva a listámra, nem illeszkedik bele a sorba, tehát kihagyom a dolgot…

Vagy megállok, függetlenül a határidőmtől, a listámtól, s segítek….

A segítség mélységei

Nem csak egy „egyszerű” segítségnyújtásról van itt szó. Az, hogy időt áldoz erre az emberre, még hagyján. De van itt más is.

A saját túlélőkészletéből használ fel kötszert ahhoz, hogy segítsen. (Veszteség…)

Felnyalábolja, s beviszi a területileg illetékes fogadóba. A történet idején nincsenek kórházak, tehát a fogadó az a hely…

Rábízza a fogadósra: CSAK ezzel az emberrel foglalkozz! Nos, addig a fogadós nem tud pénzt keresni. Ha csak ezzel a szerencsétlennel foglalkozik, akkor őt veszteség éri. Emberünk pénzt ad neki, hogy ne érje veszteség. S további felkérést is közöl vele: ha nem lenne ez elég, akkor előlegezz, vállalj áldozatot, majd, ha erre járok, akkor megfizetem neked.

Tanulság

  1. A segítségre szoruló ember nem ír be előre a határidőnaplómba, vagyis ő váratlan esemény. Akkor kell neki segíteni, amikor a probléma keletkezik, ami többnyire nekem a lehető legalkalmatlanabb idő.
  2. Megtehetek érte minden tőlem telhetőt segítség gyanánt.
  3. Bevonhatok ebbe a segítségnyújtásba másokat is.
  4. Az igazi segítség az, ha más számára ez nem okoz gazdasági terhet, tehát megfizetem a részt.
  5. Rávehetek mást arra, hogy előlegezzen meg áldozatot, veszteséget. Ha enyém a feladat Istentől, akkor én vállaljam ezt a részt is azzal, hogy megtérítem ennek az embernek okozott veszteséget.

A példázat végén az Úr Jézus megkérdezi ki volt az irgalmas. A helyes válasz elhangzása után a felhívás:

Lk 10:37 … Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."

Tegyünk mi is így!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.