Mi a helyzet?

Éppen itthon vagyok táppénzen. Forog velem a világ… Meg fogok gyógyulni, de úgy dolgozni, hogy nem tudom mikor vesztem el az egyensúlyomat nem igazán lehet…

Arra jó ez a táppénz, hogy közben szabadon tudok gondolkodni. Készülök a bibliaiskolás hétre. Missziológia… Hogyan gondolkodtak elődeink a gyülekezetről? Kié a gyülekezet? Nyomulnunk kell az emberekre misszió címén, vagy csak élnünk kell normálisan, s a dolgok működnek? Megannyi kérdés, ami foglalkoztat…

A Filippi levél egy részlete került elém. S mély nyomot hagyott a lelkemben:

Fil 2:1-4 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,

akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;

és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.

Mi van akkor, ha vigasztalásra szorulok, ha szükségem van arra, hogy a helyére kerüljenek a dolgok a szívemben? Minden ember, így az én életemben is igencsak gyakran előfordulnak, hogy nem jól gondolok dolgokra, hogy indulatos vagyok (ajajj, de még mennyiszer!), hogy rosszat gondolok a másikról, pedig ő nem is így gondolja, hogy tolakodó vagyok, hogy érzéketlen vagyok mások problémája iránt...

Kifejezetten imponál, ha megdícsérnek… Főleg akkor gáz ez, ha nem is sok szerepem van a dologban.

Pál tanácsa az, hogy ilyenkor ne magamra nézzek, hanem vegyem észre, hogy nem egyedül vagyok, mások is vannak körülöttem. Mások, akiket megbántok a viselkedésemmel.

Pál apostol alázatról beszél… Cseréljem le a saját büszkeségemet alázatra…

De hát ez olyan nehéz…!

De Pál nem áll meg itt!

Fil 2:5-8 Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Az Ő indulata az volt, hogy:

  • lejött a földre, vagyis Istenből ember lett. (alázat)
  • királyból szolga lett, szolgált felénk/felém.
  • magatartásában is átváltozott.
  • másokért szolgált.

Istenem segíts, hogy le tudjak adni abból, ami időnként kijön belőlem. Formálj át engem! Ámen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.