Elbeszélünk egymás mellett?

A címben szereplő jelenség egy gyakori, talán mindennapos jelenség a kommunikációban. A politikában látjuk, hogy kormánypárt és ellenzék beszél egy problémáról. Egyszerre. S nincs találkozási pontja a két információnak. Természetesen egyik információ sem jut el a hallgatóhoz. A Bibliában is található ilyen egymás mellett elbeszélős jelenség. Nézzünk bele:
Jn 4:4-26 Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni." Jézus így szólt hozzá: "Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!" Az asszony így válaszolt: "Nincs férjem." Jézus erre ezt mondta: "Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál." Az asszony ekkor így felelt: "Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell." Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Az asszony így felelt: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent." Jézus ezt mondta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
Mi a különleges ebben a szakaszban? Jézus is és az asszony is a vízről beszélnek, de nem ugyanarról a vízről. Az egyiknek az a gondja, hogy vizet kellene meríteni, s ahhoz szükség van merítőedényre, meg ezt a műveletet naponta csinálni kell, míg a másik egy olyan vízről beszél, amitől az ember soha nem szomjazik meg. Míg Jézus fenntartja a figyelmet az egész beszégetés alatt, az asszony információ vételében különböző zajok szűrődnek be:
  • nem is szabadna beszélgetnie azzal a férfival, aki zsidó ráadásul (történelmi ellenérzés,
  • Ki a nagyobb Jákób, az ősatya, vagy Jézus?
  • Hol kell az Istent imádni Jeruzsálemben, vagy a közeli hegyen? (vallási hagyományból eredő különbözőség)
Jézus leküzdi ezeket a zajokat, irányított szavaival eljuttatja az információt az asszonyhoz. Megérteti vele, hogy
  • őt nem érdekli a samáriaiak és a zsidók között fennálló évszázados gyűlölet
  • Ő nem törekszik arra, hogy nagyobb legyen, mint Jákób, hiszen az ő nagyságát nem az határozza meg, hogy annak tartják-e vagy sem,
  • nem az a fontos, hol, melyik helyen kell imádni az Istent, mert az Isten imádata nem helyhez kötött, hanem szívhez kötött: szellemben és igazságban kell.
S ez utóbbi miatt tér rá az asszony valódi problémájára, szívének az állapotára, ami a külső viselkedéséből egyértelműen következik: a férjek kérdése. Jézus rátér ezekre a problémákra, rávezeti az asszonyt, de nem kárhoztat. Kijelent. Nem a bűneit az asszonynak, hanem az Ő Messiás voltát.

Tanulság

Nekünk is meg kell tanulni a kommunikációnak azt a mesteri formáját, ami nem sért, hanem feltár és gyógyít.