Emlékezzünk mindarra, amit Isten tett 2.

…embereken keresztül

Mottó:

"legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját." 1Péter 5:2-4

A Mindenható Isten ma, a XXI. században is cselekszik az ember életében. Ő az, aki „… hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült." Zsidók 1:3

Személyes cselekedetén túlmenően tapasztalhatjuk azt is, amikor embereket használ fel arra, hogy "Füves legelőkön terelgessen, csendes vizekhez vezessen." Zsoltárok 23:2

Ha Isten népéhez, a gyülekezethez tartozunk, s nem csak névleg, hanem a gyakorlatban is tagja vagyunk Isten gyülekezetének, konkrétan egy helyi gyülekezetnek, akkor személyesen is megtapasztalhatjuk egy-egy testvérnek a bátorítását, feddését, helyreigazítását. Amikor együtt örül velünk, s adott helyzetben együtt sír velünk.

Ma ezekre a mentorokra, lelkigondozókra, pásztorokra, vagy csak egyszerű testvérekre emlékezzünk, s adjunk értük hálát.

Ugyanakkor ez arról is szól, hogy mi magunk vagyunk más testvérek életében ilyen szolgálattal megbízva. Tegyük ezt hűséggel, s alázattal.